adozona.hu
Nyugta-, illetve számlakibocsátási kötelezettség utólagos pótlása: mulasztás vagy késedelmes teljesítés?
//adozona.hu/adozas_rendje/Az_adozo_a_nyugta_illetve_szamlakibocsatasi_O1GOQA
Nyugta-, illetve számlakibocsátási kötelezettség utólagos pótlása: mulasztás vagy késedelmes teljesítés?
Amennyiben az adózó a nyugta-, számlakibocsátási kötelezettségének nem tesz eleget a jogszabály által írt, az esetére irányadó időpontig, akkor a mulasztás bekövetkezik, függetlenül attól, hogy egy utóbbi időpontban gondoskodik a számlakibocsátásról; e vonatkozásban a mulasztásként való minősítés helyett a magatartás késedelmes teljesítésként való meghatározása nem lehetséges – mondta ki a Kúria.
A Kúria Kfv.V.35.117/2025/6. számú határozat a következőket tartalmazza:
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
A felperes weboldalt üzemeltet, amelyen több üzlet kínálata is megtalálható, és a fogyasztó (megrendelő) olyan konstrukciót is választhat, hogy az általa leadott megrendelés alapján a felperessel megbízásban álló személy (személyes bevásárló) megy el a kiválasztott üzletbe bevásárolni és viszi el az árut a fogyasztónak, utóbbi az áru ellenértékét és a felperes által nyújtott szolgáltatás (szállítás) díját fizeti.
Az elsőfokú adóhatóság revizorai a nyugta-, számlakibocsátási kötelezettség teljesítésének ellenőrzésére irányuló jogkövetési vizsgálat keretében próbavásárlást végeztek és megrendelést adtak le a weboldalon keresztül különféle termékek megvásárlására és kiszállítására; a fizetéshez előre megadták a bankkártya adatokat. Miután az e-mailben kapott tájékoztatás szerint a bevásárlás megtörtént, a megrendelt termékek ellenértéke, valamint a felperes által nyújtott szolgáltatás díja levonásra került a bankkártya adatok alapján, de a személyes bevásárló a megérkezésekor a termékek mellett csak az azok ellenértékéről kiállított nyugtát adta át.
A revizorok a fentiek alapján a helyszíni ellenőrzésről készült jegyzőkönyvben a nyugta-, illetve számlakibocsátási kötelezettség ellenőrzés címszó alatt utaltak arra, hogy megállapítást tettek, így a próbavásárlás körülményeinek leírása rész alatt rögzítették, hogy „a kiszállításról készült számla az ellenőrzés alatt nem érkezett meg e-mailben”, ezért az ellenőrzés folytatását látták indokoltnak.
A felperes 2024. április 17-én vette át a helyszíni ellenőrzés jegyzőkönyvét, arra észrevételt nem tett. 2024. április 22-én megküldte e-mailen az általa nyújtott szolgáltatás összegéről az elektronikus számlát.
Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a revizorok a próbavásárlás során a felperes által nyújtott szolgáltatás, a kiszállítás teljesítése előtt már megtérítették annak az ellenértékét, a szolgáltatás teljesítésével a felperesnek beállt a bizonylatkibocsátási kötelezettsége, amelynek azonban nem tett eleget, ezért vele szemben hatósági eljárás indul. Az elsőfokú adóhatóság a határozatával a felperes terhére nyugtakibocsátási kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt 150 000 forint mulasztási bírságot állapított meg. A mulasztási bírság mértékének megállapításánál a felperes javára értékelte annak első alkalommal történt kiszabását, míg a terhére vette figyelembe, hogy nem kezdő vállalkozás, gyakorlattal rendelkezik a bizonylatolás terén, valamint több éve hatályos, egyértelmű jogszabályi rendelkezést sértett meg.
A felperes az elsőfokú határozattal szemben előterjesztett fellebbezésében előadta, hogy az esetében a számla-, illetve nyugtaadási kötelezettség teljesítésének késedelme áll fenn, kötelezettségének az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 163. § (2) bekezdés c) pontja által meghatározott 8 napos – az Áfa tv. szerint észszerű határidőnek minősített – határidőn belül eleget tett. Online közvetítő szolgáltatóként jár el (a megrendelések tekintetében egyszerre közvetíti és szervezi a teljesítést a kereskedők, a személyes bevásárlók és a termékeket megvásárló felhasználók között), így a teljes bevásárlás lefutását követően, de még a fenti határidőn belül van lehetősége a nyugta-, illetve számlaadási kötelezettség teljesítésére.
| Olvassa el az Adózóna „Célváltozás ingatlanberuházásoknál: eltérések és csapdák az áfakezelésben”, „Áfabevallás: változás 2026. július 1-jétől az M lap adatszolgáltatásában” című cikkeit is! |
Az alperes az elsőfokú adóhatóság határozatát helybenhagyta. Indokolása szerint a felperesi működési rendre való hivatkozása nem kimentési ok. Annak ellenére, hogy a revizorok a felperes által végzett szolgáltatás ellenértékét a teljesítés előtt megtérítették, – amire tekintettel a felperest haladéktalan nyugta-, illetve számlakibocsátási kötelezettség terhelte, – bizonyítottan nem történt meg legkésőbb a teljesítéskor a bizonylatnak a vevő rendelkezésére bocsátása. Az online közvetítői szolgáltatásra való hivatkozás nem releváns.
A keresetlevél és a védirat
A felperes hivatkozása szerint jogsértést nem követett el, de ellenkező megítélés esetén is legfeljebb a bizonylatkiállítási kötelezettség teljesítésének késedelme állapítható meg, mert az általános bírságszabály, az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) 220. §-a alkalmazandó, e körben a fellebbezését az alperes félreértette, és csak részben bírálta el. Hangsúlyozta, hogy nem a mulasztási bírság összegét támadja, hanem a kivaalanyiság elvesztését mint aránytalan szankciót.
Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte, fenntartva a határozatában foglalt indokokat.
A jogerős ítélet
Az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletével az alperesi határozatot – az elsőfokú adóhatóság határozatára is kiterjedően – megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Indokolásában megállapította, hogy a felperes a számlakibocsátási kötelezettségét nem elmulasztotta, hanem késedelmesen teljesítette. Helytálló az az alperesi értelmezés, amely szerint a felperest a teljesítéstől haladéktalan számla-, illetve nyugtakibocsátási kötelezettség terhelte, ezért alaptalan az a kereseti hivatkozás, hogy jogsértést nem követett el, mert a késedelem is kimeríti a jogsértés fogalmát. Ugyanakkor az alperes a felperes javára szolgáló tényeket nem tárta fel, így azt sem vizsgálta, hogy téves jogszabályértelmezés okán járt el késedelmesen.
A felülvizsgálati kérelem
Az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélettel szemben. Kiemelte, hogy a felperes a számla-, illetve nyugtakibocsátási kötelezettsége teljesítését elmulasztotta, tehát nem a késedelme áll fenn, e kötelezettség tekintetében a késedelmes teljesítés fogalmilag kizárt, ugyanis a felperes a számla-, illetve nyugtakibocsátási kötelezettségének legkésőbb a teljesítésig köteles lett volna eleget tenni, amit nem tett meg, ahogy azt az elsőfokú bíróság is megállapította. Ezzel azonban mulasztott, még akkor is, ha utóbb, a helyszíni ellenőrzés lefolytatását követően 5 nappal később kiállította és megküldte a számlát.
A felülvizsgálati ellenkérelem
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a feltárt tényállásból téves jogi következtetést vont le, amikor a felperes nyugta- illetve számlakibocsátási kötelezettsége elmulasztásának megállapítása helyett a bizonylatkibocsátási kötelezettség „késedelmes teljesítését” lehetségesnek és vizsgálandónak tartotta az egyedi ügy körülményei alapján. A számlakibocsátási kötelezettséget az Áfa tv. 159. § (1) bekezdése határozza meg, amelynek értelmében „az adóalany köteles – ha e törvény másként nem rendelkezik – az Áfa tv. 2. § a) pontja szerinti termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni”.
A számla kiállítását és vevő részére történő átadását/rendelkezésre bocsátását is magában foglaló számlakibocsátási kötelezettség tehát az értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalanyt terheli. Az irányadónak tekintett tényállás szerint azonban a felperes az általa végzett szolgáltatás (leegyszerűsítve: kiszállítás) ellenértékéről a kiszállításkor nem bocsátotta rendelkezésre a bizonylatot, holott a felperes által üzemeltett weboldalon indított megrendelés leadásakor a próbavásárlást végző revizorok (megrendelők) a bankkártya adatokat megadták, azok alapján a bevásárlás megtörténtével a termékek és a felperesi szolgáltatás ellenértéke levonásra került, tehát az ellenértéket megtérítették a kiszállításig. A felperes megbízottja a kiszállítás során csak a termékek áráról kiállított nyugtát adta át, míg a felperes a szolgáltatás ellenértékéről szóló elektronikus számlát a kiszállítást követően (5 nappal később) küldte meg a megrendelők részére. Az Áfa tv. 163. § (1) bekezdése értelmében az adóalany a számla kibocsátásáról legkésőbb
- a) a teljesítésig,
- b) előleg fizetése esetében a fizetendő adó megállapításáig, de legfeljebb az attól számított észszerű időn belül
köteles gondoskodni.
Az Áfa tv. 163. § (2) bekezdése alapján az (1) bekezdésben említett észszerű idő
- a) a 89. § szerinti termékértékesítés vagy olyan szolgáltatásnyújtás esetén, amely után az adót a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló Tanács 2006/112/EK irányelv (Héa-irányelv) 196. cikkének tartalmában megfelelő tagállami szabályozás alapján a szolgáltatást igénybevevő fizeti, a teljesítés hónapját követő hónap 15. napján belüli,
- b) az a) pont alá nem tartozó, valamint a 167. § c) pontjától eltérő olyan esetekben, ahol az ellenértéket az (1) bekezdés a) pontjában, illetve a 164. § (1) bekezdés a) pontjában említett időpontig, előleg fizetése esetén a fizetendő adó megállapításáig megtérítik, haladéktalan,
- c) egyéb, a b) pont alá nem tartozó olyan esetben, amelyben a számla áthárított adót tartalmaz, vagy annak áthárított adót kellene tartalmaznia, 8 napon belüli számlakibocsátási kötelezettséget jelent.
A kiemelt jogszabályi rendelkezések alapján megállapítható, hogy a bizonylatkibocsátási kötelezettség határidejére főszabály szerint a teljesítés időpontja az irányadó, vagyis a számlát az ügylet Áfa tv. szerinti teljesítéséig, de legfeljebb az attól számított észszerű időn belül ki kell bocsátani [Áfa tv. 163. § (1) bekezdés]. Az észszerű időt az Áfa tv. 163. § (2) bekezdése határozza meg, három különböző csoportban. A perbeli eset a 163. § (2) bekezdés b) pontja szerinti csoportba tartozik, mivel a teljesítésig a szolgáltatás ellenértékének a megfizetése is megtörtént, és ez a teljesítéskori haladéktalan számlakibocsátási kötelezettséget vonta maga után. Mivel ez nem valósult meg, a felperes nyugta-, számlakibocsátási kötelezettségének elmulasztása állapítható meg. A felperes esetére irányadó ezen határidő lejártával tehát bekövetkezett a felperes mulasztása, ezért az a körülmény, hogy a felperes később, – 5 nappal a fenti határidő lejárta után – megküldte az elektronikus számlát, nem pótolja a mulasztását. Nem értelmezhető úgy, mintha ugyan késedelmesen, de teljesítette volna a nyugta-, illetve számlakibocsátási kötelezettségét. A mulasztás bekövetkezése megteremti az adóhatóság számára a mulasztási bírság alkalmazásának lehetőségét. A mulasztást nem teszi meg nem történtté az a körülmény, hogy ha az adózó a nyugta-, számlakibocsátási kötelezettség határidejét illetően téved, helytelen jogértelmezéssel a rá irányadótól eltérő, későbbi határidőt tart szem előtt a számlakibocsátási kötelezettség teljesítését illetően, és ezért egy későbbi időpontban gondoskodik a számlakibocsátásról.
Nem volt jelentősége annak, hogy a felperes későbbi időpontban megküldte a szolgáltatásról az elektronikus számlát; hogy erre esetlegesen azért így került sor, mert téves jogértelmezés okán az Áfa tv. 163. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt határidőt vette irányadónak.
Megjegyzi a Kúria, hogy a helyszíni ellenőrzési jegyzőkönyv szerepe a próbavásárlás során feltárt tények rögzítése, amely a jelen esetben megtörtént („a kiszállításról készült számla az ellenőrzés alatt nem érkezett meg e-mailben”), míg a jogsértés minősítése kapcsán a megsértett jogszabályi rendelkezéseket a revíziós jegyzőkönyv és az elsőfokú adóhatósági határozat tartalmazta (revíziós jegyzőkönyv 3. oldala, elsőfokú határozat 6–7. oldala).
A Kúria megjegyzi, hogy a felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében ugyan hangsúlyozta, hogy leginkább azért sérelmezte az alperesi határozatot, mert a mulasztási bírság végleges határozattal való kiszabásának következménye, hogy a felperes kivaalanyisága megszűnik, azonban erre az elsőfokú bíróság is további jogkövetkezményként tekintett, ezt a körülményt a jogalkotó nem vonta be a mulasztási bírság alkalmazásánál mérlegelendő szempontok közé.
A Kúria rámutat arra, hogy az Art. 220. § (1) bekezdését együttesen kell értelmezni a (2)–(3) bekezdésben foglaltakkal, vagyis az általános bírságszabály, az annak körében írt esetek, így valamely kötelezettség késedelmes teljesítése [Art. 220. § (2) bekezdés] és a késedelem kimentése [Art. 220. § (3) bekezdés] csak akkor alkalmazhatók, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, ahogyan ezt a 220. § (1) bekezdése kifejezi. Az általános bírságszabályhoz képest az eltéréseket az Art. ugyanezen, mulasztási bírságra vonatkozó XXX. fejezete az egyes kötelezettségszegéseknél külön szabályozza. A nyugta-, számlakibocsátási kötelezettség elmulasztása tekintetében ilyen eltérő, az általános bírságszabályhoz képest speciális rendelkezés az Art. 228. §-a, amely a késedelmes teljesítés esetét nem szabályozza, a 228. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az adóhatóság az adózót mulasztási bírsággal sújthatja, ha e kötelezettségét elmulasztja („Az adóhatóság az adózót egymillió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja, ha a számla-, egyszerűsített számla-, nyugtakibocsátási kötelezettségét elmulasztja, vagy a számlát, egyszerűsített számlát, nyugtát nem a tényleges ellenértékről bocsátja ki.”).
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította– olvasható a Kúriai döntések 2026. évi 01. számában a kuria-birosag.hu-n.
Hozzászólások (0)