A pincétől a padlásig: mi a hasznos alapterület, hány százalék az áfa?

Megosztás Tetszik

Nemcsak a laikusoknak okoz gondot az ingatlan áfakulcsát befolyásoló hasznos alapterület meghatározásra, hanem az adószakértők is sokat vitatkoztak az értelmezésen. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal közleménye segíthet az eligazodásban.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 259. §-a – 2016. június 16-ai hatállyal – az összes hasznos alapterület fogalmával egészült ki, megerősítve ezzel az egyes új lakóingatlanokra alkalmazandó kedvezményes adómérték 2016. január 1-jei bevezetésétől irányadó álláspontot. Az említett jogszabályhely 13/A. pontja az összes hasznos alapterület meghatározásakor az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) kormányrendeletben (a továbbiakban: OTÉK) foglalt összes hasznos alapterület fogalmat veszi alapul.

Az összes hasznos alapterület definíciójának áfatörvénybeli meghatározására az egyes új lakóingatlanok értékesítésére vonatkozó, 2016. január 1-jétől hatályos kedvezményes, 5 százalékos adómérték alkalmazásának egyértelművé tétele érdekében került sor [áfatörvény 3. számú melléklet I. rész 50–51. pontjai].

A kedvezményes adómérték hatálya alá tartozik az áfatörvény 86. § (1) bekezdés j) pont ja) vagy jb) alpontja alá tartozó (vagyis az áfatörvény értelmében „újnak” minősülő):

• olyan többlakásos lakóingatlanban kialakítandó vagy kialakított lakás értékesítése, amely lakás összes hasznos alapterülete nem haladja meg a 150 négyzetmétert, illetve
• olyan egylakásos lakóingatlan értékesítése, amely lakóingatlan összes hasznos alapterülete nem haladja meg a 300 négyzetmétert.

Az áfatörvény 259. § 12. pontja értelmében lakóingatlannak minősül a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan. Nem minősül lakóingatlannak a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült, így különösen: a garázs, a műhely, az üzlet, a gazdasági épület − írja a NAV közleménye.

Az áfatörvény hivatkozott 86. § (1) bekezdés j) pont ja) és jb) alpontja alá azok a lakások/lakóingatlanok tartoznak, amelyek első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy az első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de a használatbavétel és az értékesítés között még nem telt el két év („új” lakások/lakóingatlanok).

A fentiekből következik tehát, hogy a kedvezményes adókulcs alkalmazhatóságának jogszabályban előírt egyik feltétele, hogy az értékesítésre kerülő, új lakóingatlan megfeleljen az összes hasznos alapterületre vonatkozó feltételnek. Amennyiben e feltétel nem teljesül, az új lakóingatlan értékesítése az általános adómértékkel (27 százalék) adózik.

Az összes hasznos alapterület fogalmának az áfa rendszerében történő értelmezésével kapcsolatban a közelmúltban felmerült gyakorlati kérdések megválaszolásában a NAV jelen tájékoztató révén kíván segítséget nyújtani.

Az áfatörvény fent hivatkozott 259. § 13/A. pontja értelmében összes hasznos alapterület: az OTÉK 1. számú mellékletének 2016. január 1-jén hatályos 34., 46., 46a. és 88. pontjai által meghatározott alapterület.

Az OTÉK hivatkozott pontjaiban foglaltak azt eredményezik, hogy az áfatörvény szempontjából az összes hasznos alapterület számítása során figyelembe kell venni az összes építményszint hasznos alapterületét, azaz a helyiség vagy épületszerkezettel részben vagy egészben közrefogott tér vízszintes vetületben számított területének azon részét, amelyen a belmagasság legalább 1,90 méter. Építményszint alatt az építmény mindazon használati szintje értendő, amelyen helyiség van, azzal, hogy nem minősül építményszintnek a padlás, valamint az a tetőszint, amelyen a felvonógépházon vagy a lépcsőház felső szintjén kívül más helyiség nincs.

Az előzőekben általánosságban kifejtettek a gyakorlatban a következőket jelentik.

1. A padlást (beépítetlen tetőteret) – figyelemmel az összes hasznos alapterület fent ismertetett fogalmára – az összes hasznos alapterület áfa szempontból történő számításakor nem kell figyelembe venni.

2. Az olyan beépített tetőtér, amely a lakóingatlan rendeltetésszerű használatához szükséges, huzamosabb tartózkodás céljára alkalmas, az OTÉK hivatkozott rendelkezései alapján építményszintnek minősül. Ezen túlmenően az OTÉK 85. §-a meghatározza a helyiségek méreteit, így a minimális belmagasságot is (a helyiségek közül csak a tároló helyiség minimális szabad belmagassága lehet legalább 1,90 méter, a lakás további helyiségeinek minimális átlagos belmagassága ettől több, 2,50 méter vagy 2,20 méter). Mindez pedig együttesen azt jelenti, hogy a beépített tetőterek azon alapterületét, amelynek szabad belmagassága legalább 1,90 méter, az összes hasznos alapterület áfa szempontból történő számításakor figyelembe kell venni.

3. A pinceszint – az összes hasznos alapterület fent ismertetett fogalmára, valamint az OTÉK 1. számú melléklet 99. pontjára figyelemmel – építményszintnek minősül, ezért azt figyelembe kell venni az összes hasznos alapterület áfa szempontból történő számításakor, különös tekintettel arra is, hogy a pinceszinten általában tároló helyiség létesül, amelynek szabad belmagassága – az OTÉK 85. § (3) bekezdése) pontja alapján – legalább 1,90 méter.

4. A külső tartózkodó terek (terasz, erkély, tornác, loggia) összes hasznos alapterületbe való tartozásának vizsgálata során figyelemmel kell lenni az OTÉK hivatkozott rendelkezéseire, amelyek szerint hasznos alapterület a nettó alapterület azon része, amelyen a belmagasság legalább 1, 90 méter. A nettó alapterület pedig a helyiség vagy épületszerkezettel részben vagy egészben közrefogott tér vízszintes vetületben számított területe.

Mivel a felsorolt tartózkodó tereket (terasz, erkély, tornác, loggia) részben vagy egészben épületszerkezet fogja közre (például korlát, mellvéd vagy épület falszakasza), ezért ezen terek azon hasznos alapterületét is figyelembe kell venni az összes hasznos alapterület áfa szempontból történő számításakor, ahol a belmagasság legalább 1,90 méter. Fontos, hogy az említett külső tartózkodó terek esetében a belmagasságra vonatkozó feltétel kizárólag akkor értelmezhető, ha ezen terek fedettek. Ebből következően a fedetlen vagy az 1,90 méter belmagasságot el nem érő fedett külső tartózkodó terek nem tartoznak bele az áfatörvény szerinti összes hasznos alapterületbe.

Figyelembe kell venni a belmagasságon túl a fedett minőséget biztosító elem funkcióját is. E tekintetben példaként említhető többemeletes épületeknél az egymás feletti erkélyek esete: ekkor  a fenti erkély funkciója nem az, hogy „fedést” biztosítson az alatta elhelyezkedő erkélynek, ezért a lenti erkély esetében nem beszélhetünk „fedélről”/”fedettségről”. Következésképpen ez esetben a belmagasság sem értelmezhető, ezért ezen lenti erkélyt nem kell figyelembe venni az áfatörvény szerinti összes hasznos alapterület számítása során.

5. Fontos kiemelni, hogy még abban az esetben is, ha egy új lakás értékesítése során valamely külső tartózkodó teret az összes hasznos alapterület áfa szempontból történő számításakor (végső soron az 5 százalékos adómérték alkalmazhatóságának vizsgálata szempontjából) figyelmen kívül kell is hagyni, ettől függetlenül ezen külső tartózkodó tér még megfelel az áfatörvény fent idézett lakóingatlan fogalmának (259. § 12. pont). Ennek következtében az összes hasznos alapterület számítása szempontjából figyelmen kívül hagyott külső tartózkodó tér, az értékesítendő új lakás/lakóingatlan részeként, az 5 százalékos adómérték alá tartozik, amennyiben magára az új lakóingatlan értékesítésére egyébként az 5 százalékos adómértéket kell alkalmazni.

Ettől eltérően például a garázs az áfatörvény fent idézett 259. § 12. pontja értelmében nem minősül lakóingatlannak (lakóingatlan részének). Így a garázs nem tartozhat az 5 százalékos kedvezményes adómérték hatálya alá még abban az esetben sem, ha egyébként az új lakóingatlan értékesítésére a kedvezményes adómértéket kell is alkalmazni. Mindebből következően a garázs értékesítése (a lakóingatlanra alkalmazandó adómértéktől függetlenül) 27 százalékos adómértékkel adózik, feltéve, hogy az értékesítés egyébként adóköteles., figyelmeztet a NAV. A megfelelő adómérték alkalmazása biztosítható a garázs ellenértékének önálló meghatározása, vagyis a vételárban történő elkülönítése révén.