Felújítási alap a társasházban: működés, könyvelés, átláthatóság

Megosztás Tetszik

A felújítási alap a társasház célzott pénzügyi tartaléka, amelyet a tulajdonosok rendszeres hozzájárulásaiból képez a közösség kifejezetten a közös tulajdonú épületrészek (tető, homlokzat, lépcsőház, gépészet, lift stb.) felújítására és nagyobb karbantartására. A helyes gyakorlat lényege három pillér: jogalap (közgyűlési döntés és szmsz-szabály), elkülönített kezelés (bankszámlán és könyvekben), valamint átlátható elszámolás (tulajdonosonként és összesítve). Az alábbi útmutató bemutatja a teljes folyamatot a létrehozástól a könyvelésen és felhasználáson át az éves beszámolásig – gyakorlati példákkal és számlaszám-alternatívákkal.

Létrehozás és szabályozás: mit rögzítsen a közgyűlés?

A felújítási alap létesítéséről a közgyűlés határoz. A határozat (és/vagy az szmsz-módosítás) tartalmazza legalább:

• a hozzájárulás módját és összegét (havi összeg albetétenként vagy tulajdoni hányad szerinti kulcs),

• a felhasználási célokat (milyen munkákra költhető: például tetőszigetelés, nyílászárócsere a közösségi tereken, liftfelújítás, gépészeti főelemek),

• a pénzkezelés rendjét (elkülönített bankszámla/alszámla, jogosult aláírók),

• az elszámolás és tájékoztatás módját (éves beszámoló bontásai, tulajdonosonkénti kimutatások),

• a maradvány kezelését (átvitele a következő évre, esetleges új célok).

Lényege, hogy a felújítási alap kizárólag a határozatban nevesített közös tulajdoni feladatokra fordítható, és minden felhasználásnak előzetes közgyűlési jóváhagyáson kell átmennie (vagy olyan keretfelhatalmazáson, amely egyértelműen meghatározza az összeghatárokat és célokat).

Elkülönített kezelés: pénzforgalom és analitika

A jó gyakorlat szerint a felújítási alap külön bankszámlán vagy alszámlán fut, és a könyvekben is elkülönített főkönyvi számlákon jelenik meg. Ez nem csak az átláthatóságot szolgálja, hanem a pénzügyi fegyelmet is. Az alap nem keveredhet a működési közös költséggel (például takarítás, közüzem) és nem szolgálhat „foltozásra” likviditási zavar esetén, kivéve, ha erre a közgyűlés kifejezetten felhatalmazást ad.

Az elkülönítés három szinten történik:

1. banki szinten: dedikált (al)számla a felújítási befizetésekhez és kifizetésekhez,

2. főkönyvi szinten: önálló követelés, forrás és pénzeszköz számlák (részletek lejjebb),

3. analitikai szinten: tulajdonosonkénti folyószámla, amely külön bontja a működési közös költséget és a felújítási hozzájárulást, továbbá a késedelmi kamatot, túlfizetést stb.

OLVASSA TOVÁBB! Erről szól még a cikk:

• „mire költhető?” – célok, amelyek valóban felújításnak minősülnek,

• számviteli finomságok: költség vagy beruházás, átvezetések,

• beszerzés és szerződéskötés: kontrollpontok a felhasználás előtt,

• kamatok, támogatások, hitelek – hogyan jelennek meg,

• mintakönyvelés – számszerű példa (kettős könyvvitel),

• átlátható beszámolás – mit lásson a tulajdonos,

• belső kontrollok és tipikus hibák.