Rokkantsági ellátás újbóli megállapításának kezdeményezése magasabb összegű juttatásért

Megosztás Tetszik

A rokkantsági ellátásában részesülő személy nem minősül nyugdíjasnak, tehát, amennyiben biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt létesít (aminek jogszabályi akadálya nincs, hiszen korlátlanul folytathat keresőtevékenységet), járulékfizetési kötelezettség terheli. Ebből következően a rokkantsági ellátás mellett biztosítási jogviszonyt létesítő személy járulékalapot képező jövedelmet szerez, ami felveti annak lehetőségét, hogy a jövedelem alapján magasabb ellátásra tehet szert.

Havi átlagjövedelemnek a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mm.) 1. paragrafus (1) bekezdésének 3. pontja értelmében

– a kérelem benyújtásának napját közvetlenül megelőző naptári évben (referencia-időszakban) elért, a 2020. július 1-jét megelőző időszakra a pénzbeli egészségbiztosítási járulék, a 2020. július 1-jétől kezdődő időszakra a társadalombiztosítási járulék (együtt: társadalombiztosítási járulék) alapját képező jövedelem napi átlagának 30-szorosa;

– ha a jogosult a referencia-időszakban nem rendelkezik legalább 180 naptári napi jövedelemmel, a referencia-időszak kezdő időpontját követően szerzett, a kérelem benyújtásának napját megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlagának 30-szorosa;

– ha a jogosult azért nem rendelkezik 180 naptári napi jövedelemmel, mert a vizsgált időszakban vagy annak egy részében táppénzben, baleseti táppénzben, csecsemőgondozási díjban, gyermekgondozási díjban vagy örökbefogadói díjban részesült, ha az számára kedvezőbb, a táppénzt, baleseti táppénzt, csecsemőgondozási díjat, gyermekgondozási díjat vagy örökbefogadói díjat megelőző 180 naptári napi jövedelmet kell figyelembe venni.

Az ellátás összege tehát meghatározóan a kérelem benyújtásának napját közvetlenül megelőző naptári évben elért keresettől függ, vagyis, ha egy keresőtevékenységet folytatott személy 2025. évi keresete a korábbiaknál magasabb, célszerűnek tűnik az ellátás újbóli megállapítását kezdeményezni.

Ennek érdekében első lépésként kezdeményezni kell az ellátás megszüntetését, amelyre vonatkozó kérelmet a rehabilitációs hatóságnak kell benyújtani.

Az Mm. törvény 10. paragrafus (2) bekezdésének a) pontja, illetve a 13. paragrafus (2) bekezdésének a) pontja értelmében a rehabilitációs, illetve rokkantsági ellátás összegét meg kell szüntetni, amennyiben az ellátásban részesülő kéri. A megszüntetésre a kérelemben megjelölt időponttól, ennek hiányában a kérelem benyújtását követő hónap első napjával kerül sor.

A rehabilitációs hatóság döntését követően pedig kérelmet kell beadni, az ellátás újbóli megállapítása érdekében. A kérelmet új igényként bírálják el. A hatóság valamennyi jogosultsági feltételt újra mérlegel, de az egészségi állapotot nem vizsgálja felül, hiszen az igénylő a korábbi szakhatósági vélemény hatálya alatt áll.

Ugyanakkor, mielőtt bárki is belekezdene ebbe a procedúrába, célszerű végiggondolni, hogy lenne-e haszna a változásnak, hiszen az ellátás összege limitált. A döntést segítendő, vizsgáljuk meg, hogy miként alakul az ellátás összege!

Amennyiben az egészségi állapot 51-60 százalékos, és rehabilitációval helyreállítható, de egyéb körülmények miatt a foglalkozási rehabilitáció nem javasolt, vagy az érintett személy 5 éven belül betölti az öregségi nyugdíjkorhatárt (B2-es kategória), az ellátás összege a jövedelem 40 százaléka,

– minimum az alapösszeg (ami 2026-ban 147 175 forint) 30 százaléka, azaz legfeljebb 44 155 forint,
– maximum az alapösszeg 45 százaléka, azaz 66 230 forint.

Amennyiben 31-50 százalék közötti egészségi állapotról van szó, és az érintett foglalkozási rehabilitációja nem javasolt (C2-es kategória), az ellátás összege a jövedelem 60 százaléka,

– minimum az alapösszeg 45 százaléka, azaz 66 230 forint,
– maximum az alapösszeg 150 százaléka, azaz legfeljebb 220 765 forint.

Ha „D” kategóriába sorolt személyről van szó (akinek az egészségi állapota 1-30 százalék közötti, csak folyamatos támogatással foglalkoztatható), az ellátás összege a jövedelem 65 százaléka,

– minimum az alapösszeg 50 százaléka, azaz 73 590 forint,
– maximum az alapösszeg 150 százaléka, azaz legfeljebb 220 765 forint.

És végül, ha „E” kategóriába tartozik, az egészségi állapota 1-30 százalék, az egészségkárosodása jelentős, önellátásra részben vagy egyáltalán nem képes, az ellátás összege a jövedelem 70 százaléka,

– minimum az alapösszeg 55 százaléka, azaz 80 950 forint,
– maximum az alapösszeg 150 százaléka, azaz legfeljebb 220 765 forint.