Az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás, a szülői nyugdíj számítása 2025-ben

Megosztás Tetszik

A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretén belül megállapítható hozzátartozói nyugellátások – özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj – összege minden esetben az elhunyt jogszerző szolgálati idejére és korábbi járulékköteles jövedelmeire épül. Az alapjául szolgáló összeget viszont eltérő módon kell meghatározni, attól függően, hogy az elhunyt jogszerző nyugdíjas volt-e, vagy még aktív munkavállalóként hunyt el.

Amikor az elhunyt hozzátartozó már öregségi nyugdíjban részesült

Ha az elhunyt hozzátartozó már öregségi nyugdíjban részesült, úgy abban az esetben a hozzátartozói nyugellátást ez alapján kell kiszámítani, azaz a hozzátartozói nyugellátás alapja az elhunyt jogszerző nyugellátása lesz.

Hasonlóan kell eljárni azon esetekben is, ha az elhunyt hozzátartozó az elhalálozása időpontjában

– korhatár előtti ellátásban,

– szolgálati járandóságban,

– táncművészeti életjáradékban, vagy

– átmeneti bányászjáradékban részesült,

ugyanis ezek az öregségi típusú ellátások a jogszerző halálával automatikusan öregségi nyugdíjnak tekintendők. Ezekben az esetekben a hozzátartozói nyugellátás megállapítása iránti igényeket a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóságánál kell előterjeszteni, az igények elbírálására ezen szerv rendelkezik hatáskörrel.

Amikor az elhunyt jogszerző még nem volt nyugdíjas

Ha az elhunyt jogszerző még nem volt nyugdíjas, hanem aktív dolgozóként hunyt el, vagy a halála időpontjában nem részesült semmilyen ellátásban, illetve rehabilitációs vagy rokkantsági ellátásban részesült, a hozzátartozói nyugellátás alapja az az elméleti összeg lesz, amely az elhunyt hozzátartozót az elhalálozása időpontjában öregségi nyugdíjként megillette volna.

Ezekben az esetekben a hozzátartozói nyugellátás iránti igényt az igénylő lakóhelye szerint illetékes vármegyei kormányhivatal családtámogatási és társadalombiztosítási/nyugdíjbiztosítási főosztálya bírálja el.

Mivel az elhunyt jogszerző a halála időpontjában nem minősült nyugdíjasnak, ezért a nyugellátás alapjául szolgáló havi átlagkeresetet 1988. január 1-jétől a halála időpontjáig szerzett kereseti adataiból kell meghatározni. Az ilyen igények elbírálásakor külön vizsgálat tárgyát képezi az is, hogy az elhunyt jogszerző a halála időpontjáig megszerezte-e az életkorához előírt szolgálati időt, ennek hiányában ugyanis a hozzátartozói nyugdíjigény elutasításra kerül.

Az előzőekben említett szolgálati időből és átlagkeresetből kerül majd kiszámításra annak az öregségi nyugdíjnak az elméleti összege, amely a jogszerzőt a halála időpontjában megillette volna.

Az özvegyi és szülői nyugdíj összegét a fentieken túlmenően befolyásolja az özvegy, illetve a szülő, nagyszülő élethelyzete, valamint azon tény is, hogy részesül-e sajátjogú nyugdíjban vagy korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, táncművészeti életjáradékban, átmeneti bányászjáradékban, illetve megváltozott munkaképességű személyek ellátásában.