Arányos szolgálati idő: mikor kell alkalmazni a nyugdíj megállapítása során, és hogyan kell kiszámolni?

Megosztás Tetszik

Az öregségi, valamint a hozzátartozói nyugellátások összegét alapvetően két tényező határozza meg: az 1988. január 1-jétől a nyugdíjazásig, illetve az elhunyt jogszerző haláláig terjedő időszakban elért járulékalapot képező keresetekből kiszámolt átlagkereset, valamint a nyugdíjazásig megszerzett szolgálati idő hosszához rendelt meghatározott szorzószám. A nyugdíj összege szempontjából tehát fontos, hogy milyen mértékű szolgálati idő ismerhető el a nyugdíjigény elbírálása során.

Szolgálati időnek egyébként azt az időszakot lehet figyelembe venni, amely alatt a biztosított nyugdíjjárulék, illetve 2020. július 1-jétől társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett volt, vagy megállapodás alapján nyugdíjjárulékot fizetett. Azon időszakokat, amelyek nyugdíjjárulék, társadalombiztosítási járulék fizetése nélkül is szolgálati időként figyelembe vehetők (például sorkatonai szolgálat, 1998. előtt folytatott nappali tagozatos felsőfokú tanulmányok ideje, 1995. áprilisát megelőző szakmunkástanulói jogviszony stb.), a Tny. külön határozza meg.

1997. január 1-jétől hatályos az a szabályozás, mely bevezette az úgynevezett arányos szolgálati idő fogalmát, amit kizárólag az 1996. december 31-ét követően szerzett szolgálati időnél kell alkalmazni. Arányos szolgálati időt kizárólag a jogszabályban meghatározott biztosítási jogviszonyok esetében kell számolni, és csak abban az esetben, ha a biztosítási jogviszonyból származó, nyugdíjjárulék-alapot képező keresetek nem érik el az adott időszakra vonatkozó minimálbér összegét.

CIKKÜNK FOLYTATÁSÁBAN ismertetjük,

• mely biztosítási jogviszonyok esetén kerülhet sor arányos szolgálati idő megállapítására, s
  
• mit jelent ez a nyugdíjazás során, konkrét példán keresztül bemutatva.