Munkába járás autóval: milyen bizonylatok szükségesek az adómentes költségtérítéshez?

Megosztás Tetszik

Belső ellenőrzés során azt tapasztaltuk (egyéb szervezet jogi személy munkáltatónál), hogy a részmunkaidős alkalmazott részére havi átalányösszeg kerül kifizetésre személygépkocsi-használat címén, melyre a szervezet adó- és járulékfizetési kötelezettséget nem állapít meg, így nem is számol el. A munkába járás, illetve egyéb hivatali célú használattal kapcsolatosan nem történik semmilyen nyilvántartás, így az sem állapítható meg, hogy az így adott összeg valóban adó- és járulékmentesen adható-e. Annak érdekében, hogy a vezetőség és a könyvelő felé érdemben tudjuk ezt jelezni, a segítségét szeretném kérni, hogy jogszabályi hivatkozásokkal együtt segítsen annak megítélésében, hogy ez így megfelelő-e, illetve ha nem, akkor milyen adminisztráció mellett adható a személygépkocsi-használat térítése! Olvasói kérdésre Lepsényi Mária adószakértő válaszolt.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

A személygépkocsival történő munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítés nem minősül bevételnek, ha a dolgozó a jogszabályban meghatározott összeget kapja.

Az szja-törvény 25. § (2) bekezdése alapján
„A nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet – figyelemmel a (3)–(4) bekezdés rendelkezéseire is – a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén
a) az utazási bérlettel, az utazási jeggyel történő, az említett kormányrendelet által előírt elszámolás ellenében, legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó értékben (ideértve azt az esetet is, ha a juttatás a munkáltató nevére szóló számla ellenében történő térítés formájában valósul meg), vagy
b) költségtérítés címén (ideértve különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését is)
ba) a munkában töltött napokra a munkahely és a lakó- vagy tartózkodási hely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként  legfeljebb 30 forint értékben kap a magánszemély.”

A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. kormányrendelet 4. § (1) bekezdése szerint a munkavállaló részére a 3. § szerinti térítés helyett az szja-törvény 25. § (2) bekezdésében munkába járás költségtérítése címén meghatározott összeg 60 százaléka akkor jár, ha

a) a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés;

b) a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést;

c) ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szerinti súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, ideértve azt az esetet is, ha a munkavállaló munkába járását az Mt. 294. § (1) bekezdés b) pontjában felsorolt hozzátartozója biztosítja;

d) a munkavállalónak bölcsődei ellátást igénybe vevő vagy tíz év alatti köznevelési intézményben tanuló gyermeke van.

A költségtérítést az szja-törvény 25. § (2) bekezdésében meghatározott összeg és az (1) bekezdésben meghatározott összeg különbözetéig a munkáltató mérlegelési jogkörben nyújthatja az (1) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelő munkavállaló számára.

Mindez azt jelenti, hogy kilométereként a 18 forint kötelezően jár a munkavállalónak, de a munkáltató – mérlegelési jogkörében eljárva – 30 forintot is adhat.

Ha a dolgozó nem csak munkába járásra használja a személygépkocsit, akkor az üzleti/hivatali utakra a kiküldetési rendelvényt célszerű használni.

A szja-törvény 7. § (1) bekezdés r) pontja értelmében a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a kiküldetési rendelvény alapján az üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra kapott összeget, feltéve, hogy a térített összeg nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket.

Az igazolás nélkül elszámolható mértéket a szja-törvény 3. számú mellékletének 6. pontja határozza meg, amely szerint a kifizető által a magánszemélynek a saját személygépkocsi (ideértve a közeli hozzátartozó tulajdonát képező személygépkocsit is) használata miatt fizetett költségtérítés összegéből a kiküldetési rendelvényben feltüntetett kilométer-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az állami adó- és vámhatóság által közzétett üzemanyagár, valamint 15 forint/km általános személygépkocsi-normaköltség alapulvételével kifizetett összeg minősül igazolás nélkül elszámolható költségnek.

Az üzemanyag-fogyasztási norma: a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag és kenőanyag fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló 60/1992. kormányrendelet szerint meghatározott üzemanyag-fogyasztási norma.

Az szja-törvény 3. § 83. pontja szerint a „kiküldetési rendelvény: a kifizető által két példányban kiállított bizonylat, amely tartalmazza a magánszemély nevét, adóazonosító jelét, a gépjármű gyártmányának, típusának megnevezését, forgalmi rendszámát, a hivatali/üzleti utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát, a futásteljesítményt, az utazás költségtérítését, valamint ezen költségtérítés kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyag-fogyasztási norma, üzemanyagár stb.), azzal, hogy kiküldetési rendelvénynek minősül az említett adatokat tartalmazó, a digitális archiválás szabályairól szóló jogszabály rendelkezéseit is figyelembe véve zárt rendszerben kezelt és tárolt, elektronikus úton előállított bizonylat is. A papír alapon kiállított kiküldetési rendelvény eredeti példányát a kifizető, másolatát a magánszemély a bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával megőrzi.”

Ez azt jelenti, hogy az előbbiek szerint szabályosan kiállított és kezelt kiküldetési rendelvény alapján kiszámított és kifizetett összeg nem adóköteles.