Ekho a gyakorlatban: feltételek, összeghatár, nyilatkozat

Megosztás Tetszik

Az ekho általános szabályai ismertek, hiszen 2006 óta hatályosak. Ugyanakkor a tapasztalatok szerint sokan nincsenek tisztában a részletszabályokkal, a „finomságokkal”, s előfordul, hogy csak adóbevallásuk hibáival történő szembesülés után döbbenek rá arra: mégsem alkalmazták helyesen az ekhós szabályokat. Cikksorozatunk első két részében a gyakorlatban felmerült problémák alapján e részletszabályokra hívjuk fel a figyelmet, a folytatásban pedig a szabályokat konkrét példákon keresztül mutatjuk be.

A 2005. évi CXX. törvénnyel vezette be az Országgyűlés a 2006-tól alkalmazható egyszerűsített közteherviselési hozzájárulást (a továbbiakban: ekho). Az ekho az evához hasonlóan egyszerűsített közteher-teljesítési forma, fő eltérése azonban az, hogy hatálya nem csak magánszemélyekre terjedhet ki, hanem ha a törvényben meghatározott körbe tartozó magánszemély az ekhót választja, a vele jogviszonyban álló kifizetőre az ekho szabályai kötelezőek.

Az ekho választásának feltételei

Ekhóval teljesítheti a közterheket az a magánszemély (ideértve az EGT-állam olyan polgárát is, aki a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek alapján nem tartozik a magyar társadalombiztosítási jogszabályok hatálya alá, de biztosított személy valamely EGT-államban és rendelkezik az illetékes hatóság erre vonatkozó igazolásával), aki

- az adóévben bármely tevékenységgel összefüggésben -- munkaviszonyból származó, egyéni vállalkozóként vállalkozói kivét címén, társas vállalkozás tagjaként személyes közreműködés ellenértéke címén, illetve vállalkozási vagy megbízási szerződés alapján a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyként -- olyan jövedelmet szerez, amely után a közteherviselési (azaz a személyi jövedelemadó és a tb-járulék fizetési) kötelezettségek (EGT-államban biztosított személy esetében a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség) teljesítése az általános szabályok szerint történik, vagy
- nyugdíjas, és
- (mindkét előző esetben) a tevékenysége alapján a törvényben meghatározott besorolású foglalkozásúnak minősül.