Zűrzavar a bizalmi vagyonkezelés adózásában: törvényi rendelkezést írna felül az NGM állásfoglalása

Megosztás Tetszik

Többször megfordult már a világ a bizalmi vagyonkezelés adózása körül. A kezdeti liberális szabályozást hol megszigorították – a jogintézmény rendeltetését szinte ellehetetlenítve –, hol, szokatlanul rövid időn belül, ismét megengedőbbre szabták. A hatályos adójogi előírásokról általánosságban elmondható, hogy meglehetősen bonyolult, a korábban alkalmazott fogalmaktól, adóztatási technikáktól eltérő, nehezen értelmezhető rendelkezéseket tartalmaznak. Így e jogszabályi környezet eleve könnyen jogbizonytalanságot szülhet, ezt tetézte a Nemzetgazdasági Minisztérium közelmúltban közzétett állásfoglalása, mely a törvény betűjét, azaz a jogszabályszöveg egyértelmű nyelvtani értelmezését írja felül.

Az inkriminált jogszabályhely a személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja tv.) 9. paragrafusának (3) bekezdése, melynek eredendően az az adóztatási mechanizmus hézagmentes működése szempontjából kiemelkedően fontos szerepe, hogy az adófizetési kötelezettséget „élesítse” abban az esetben, ha az adóköteles bevétel kifizetését megelőzően arról a magánszemély rendelkezik. Gyakori eset, hogy a cég tulajdonosa az osztalékából vásárolja meg például a cég ingatlanát olyan módon, hogy az ingatlan vételárába kéri beszámítani az osztalékkövetelését, azaz rendelkezik arról, aminek következtében az osztalékjövedelem adókötelezettsége beáll, függetlenül attól, hogy a magánszemély ténylegesen egy forintot sem kapott abból.

A kérdéses jogszabályhely utolsó fordulata azonban a következőt tartalmazza szó szerint: „E § alkalmazásában nem minősül a rendelkezési jog gyakorlásának a vagyonrendelő vagy az alapítványt alapító (az alapítványhoz csatlakozó) magánszemély vonatkozásában a bizalmi vagyonkezelési szerződés megkötése, az alapítvány létesítése (az alapítványhoz történő csatlakozás)”.

A magyar nyelv szabályai szerint nem lehet e mondatot másként értelmezni, mint a főszabály alóli kivételként: a bevétel tárgyát képező vagyoni értéknek a bizalmi vagyonba helyezése nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget (így értelmezték a jogalkalmazók, köztük a NAV is hasonló tartalmú állásfoglalásokat adott ki). Tehát, ha egy magánszemély az osztalékra vonatkozó követelését bizalmi vagyonkezelésbe adja, akkor nem keletkezik a vagyonrendeléskor adófizetési kötelezettsége. Ha belegondolunk, közgazdasági értelemben ugyanaz történik, mint egy társaságban fennálló részesedés vagy ingatlan vagyonrendelésekor: egy adózatlan értéket helyezünk el a bizalmi vagyonban (amivel a vagyonkezelés folyamatában a jogszabályban előírt feltételek teljesülése esetén akár végleges adómentesség is elérhető). Nincs tehát adópolitikai indoka, hogy máshogy értelmezzük az idézett jogszabályhelyet, hiszen ez a megközelítés biztosítja a bizalmi vagyonba helyezhető vagyonelemek egyenrangú kezelését, így ez tükrözi leginkább a feltehető jogalkotói szándékot is.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben ismertetjük, hogy ezzel szemben hogyan értelmezi az említett törvényi rendelkezést a Nemzetgazdasági Minisztérium, és mire hivatkozik állásfoglalásában, amellyel felülírja a jogszabályszöveg egyértelmű nyelvtani értelmezését!