Társasházi közös költségek könyvelése – gyakorlati útmutató a közgyűlési határozattól a főkönyvig (2.)

Megosztás Tetszik

A társasházi közgyűlés határozata alapján elfogadott közös költségek könyvelése speciális, mert egyszerre kell megfelelnie a társasházi jogszabályoknak és a számviteli előírásoknak. Kétrészes útmutatónk végigvezet a kötelező dokumentumokon, az időzítésen, a főkönyvi logikán és a tipikus speciális eseteken, példákkal és évzárási praktikákkal.

Befizetések könyvelése és egyeztetése

A tulajdonosi befizetés bankon (384) vagy pénztáron (381) keresztül érkezik, és közvetlenül csökkenti a tulajdonosi követelést (366). Ha a ház azonosító közleményt használ (albetétkód, név, időszak), a banki kivonat alapján gyors a párosítás, ellenkező esetben a közös képviselő/könyvelő kérhet egyeztetést.

Tipikus esetek:

• részbefizetés: a legrégebbi tartozást csökkenti (az elszámolási rendet az szmsz/határozat rögzíti),

• túlfizetés: passzív egyenlegként kimutatandó, a következő előírásokra elszámolható vagy kérésre visszautalható,

• csoportos beszedés / rendszeres átutalás: adminisztrációt csökkent, de akkor is szükséges a tételes könyvelés.

Késedelem kezelése: a társasházi törvény (Tht.) részletes eszköztárat ad (felszólítás, fizetési meghagyás, jelzálog a tartozó albetétre közgyűlési határozattal). Ezeket az szmsz-ben és a gyakorlatban is le kell képezni, és a könyvelésben különítsük el a késedelmi kamatot és a behajtási költségeket!

Mintakönyvelés – előírás és befizetés

Előírás (havi):

• T 366 – Tulajdonosi követelés / K [Előírt közös költség bevétele]

Befizetés bankba:

• T 384 – Bank / K 366 – Tulajdonosi követelés

Megjegyzés: a számlaszámok és elnevezések a ház számviteli politikájától függnek. Az itt bemutatott logika a gyakorlatot tükrözi, a számozást a saját számlatükörben célszerű szabályozni.

Az éves elszámolás tartalma és az „előleg vs. tényleges” logika

A közös költség a gyakorlatban előleg jellegű befizetés: a közgyűlés költségvetése és az szmsz szerinti megosztási kulcs alapján havonta beszedett összeg az év végén elszámolásra kerül a tényleges költségekkel.

A Tht. előírja, hogy az éves elszámolásban költségnemenként és források szerint kell bemutatni a tervezett és tényleges összegeket, a hátralékokat és a behajtás lépéseit, továbbá tételesen (tulajdonosonként) az előírást és a teljesítést. A különbözet túlfizetés esetén visszajár vagy beszámítható, alulfizetésnél pótlólag előírható.

OLVASSA TOVÁBB! Erről szól még a cikk:

• év végi könyvelési fókuszpontok (kettős könyvvitel),

• áfa és adózási kitekintés röviden,

• speciális esetek könyvelése,

• egyszeres könyvvitel sajátosságai,

• gyakori hibák, melyeket érdemes elkerülni,

• rövid, számszerű példa.