Céltartalék képzésének és felhasználásának szabályai II. rész: becslési fegyelem, dokumentáció, adóalap-módosítás

Megosztás Tetszik

Háromrészes összeállításunkban összefoglaljuk a céltartalék képzésére, felhasználására vonatkozó szabályokat, megkötéseket. Az első részben a szerződésből várható veszteség, a peres kockázat, a jövőbeni várható költségek, a garanciális kötelezettségek, a devizás finanszírozások által indokolt céltartalékképzésre vonatkozó tudnivalókat, szabályokat ismertettük. Mostani cikkünk a szükséges céltartalék minél pontosabb meghatározására, illetve az adóalap-módosító hatásra fókuszál.

A zárási folyamatban célszerű jogcímenként áttekinteni a nyitó céltartalékokat, a tárgyévi képzéseket, a felhasználásokat és a visszaírásokat. A „mozgástáblák” nemcsak a beszámolókészítésben nyújtanak támpontot, hanem a társaságiadó-kalkuláció során is, hiszen a képzések növelő, a felhasználások csökkentő tételként jelennek meg. A menedzsment előnyére szolgál, ha a zárási munkaprogram része a céltartalékok tételes, dokumentumalapú egyeztetése a jogi, műszaki és operatív területekkel, beleértve a mérlegkészítés napja utáni események áttekintését. A cél a fordulónapi kép kerülőutak nélküli, tárgyszerű és prudens megrajzolása.

Cikkösszeállításunk első része: Céltartalék képzésének és felhasználásának szabályai – I. rész

A dokumentáció minősége kulcskérdés a könyvvizsgálat, a belső kontroll és az adóellenőrzés szempontjából. A hibás céltartalékképzés leggyakoribb forrásai a nem megfelelő jogcímmegítélés (például rendszeres fenntartási költség céltartalékként kezelése), a körülmények lényeges változásának figyelmen kívül hagyása a mérlegkészítésig, az alul- vagy túlbecslés elfogadhatatlan mértéke, illetve az, ha a feloldás és a tényleges teljesítés számviteli kapcsolása szétesik.

A könyvvizsgálói elvárás évek óta változatlanul az, hogy a vállalat saját, írásos, számítással alátámasztott becslése és annak menedzsmenti jóváhagyása nélkülözhetetlen, összhangban az óvatosság és az összemérés elvével, továbbá a kiegészítő melléklet közzétételi kötelezettségeivel (Számv. tv. 15. §, 88. § (1) bekezdés). A céltartalék feloldásának időpontja a realizáció logikáját követi. Amikor a kötelezettség bekövetkezése ténnyé válik és mérhető, a céltartalék azonnal, a tényleges teljesítés tényével egyidejűleg vagy azzal párhuzamosan kerül felhasználásra, és az egyéb bevétel–egyéb ráfordítás pár összhangját megteremtő könyveléssel együtt zár le.

Ha a kockázat megszűnése vagy csökkenése a mérlegfordulónap és a mérlegkészítés időpontja között válik ismertté, a mérlegkészítésig rendelkezésre álló információként már a tárgyévi beszámolóban érvényesíteni kell a visszaírást. Ezzel biztosítható, hogy az adóalap-módosítások is a helyes adóévhez kapcsolódjanak: a főszabály szerinti feloldási bevétel a társaságiadó-törvény (Tao tv.) 7. § szerinti csökkentő tétel alapja ugyanabban az adóévben, amelyben a könyvviteli elszámolás történt (NAV információs füzet; Tao tv. 7. § és 8. § rendszerének értelmezése).

CIKKÜNK FOLYTATÁSÁBAN ismertetjük céltartalék társaságiadóalap-módosításra gyakorolt hatását, és rámutatunk a fegyelmezett becslési eljárás fontosságára.