Céltartalék képzésének és feloldásának szabályai – I. rész

Megosztás Tetszik

A céltartalék a megbízható és valós összkép követelménye szempontjából az óvatosság elvének egyik legkézzelfoghatóbb eszköze. A számviteli törvény (Számv. tv. ) a céltartalék lényegét akként határozza meg, hogy azt az adózás előtti eredmény terhére a szükséges mértékben kell megképezni mindazon múltbeli, illetve folyamatban lévő ügyletekből és szerződésekből származó, harmadik felekkel szembeni fizetési kötelezettségekre, amelyek a mérlegfordulónapon valószínűsíthetően vagy bizonyosan fennállnak, ugyanakkor összegük vagy esedékességük időpontja még bizonytalan, és amelyekre a gazdálkodó más módon nem képzett fedezetet (Számv. tv. 41. § (1) bekezdés).

A céltartalék másik fő kategóriája az olyan várható, jelentős és időszakonként ismétlődő jövőbeni költségekre képezhető, amelyek a mérlegfordulónapig feltételezhetően vagy bizonyosan jelentkeznek, de összegük vagy felmerülésük időpontja még bizonytalan, és nem sorolhatók a passzív időbeli elhatárolások körébe. Ide értendők példálózóan az átszervezési, fenntartási és környezetvédelmi költségek (Számv. tv. 41. § (2) bekezdés). A törvény világosan kimondja, hogy a szokásos üzleti tevékenység rendszeresen és folyamatosan felmerülő költségeire a (2) bekezdés szerinti céltartalék nem képezhető, hiszen azokat az időbeli elhatárolás és az összemérés elvének általános eszközeivel kell rendezni (Számv. tv. 41. § (3) bek.). Ezzel elhatárolható a „minden évben nagyjából ugyanakkora” karbantartási keret jellegű tervezett kiadás az eseti, jogilag vagy szerződéstechnikailag körülhatárolt és objektív bizonyítékokkal alátámasztható várható kötelezettségektől.

CIKKÜNK FOLYTATÁSÁBAN – egyebek mellett – ismertetjük

• a szerződésből várható veszteség,
• a peres kockázat,
• a jövőbeni várható költségek,
  
• a garanciális kötelezettségek,
• a devizás finanszírozások

által indokolt céltartalékképzésre vonatkozó tudnivalókat, szabályokat, törvényi hivatkozásokkal kiegészítve.