Adott, kapott előleg bizonylatai és könyvelése

Megosztás Tetszik

Olvasónk olyan külföldi partnerrel kereskedik, aki előlegfizetést kér, de erről nem állít ki bizonylatot, előlegszámlát. Hogyan járjon el szabályszerűen ezek könyvelésénél? Olvasói kérdésre Pölöskei Pálné adószakértő válaszolt.

A kérdés részletesen így hangzik: egy használt mezőgazdasági gépekkel kereskedő kft. Kínából szerez be nagy értékű gépeket. A kínai partner előre kéri a gép értékének bizonyos százalékát egy levélben, de semmilyen előlegszámlát, díjbekérőt nem állít ki. A cég a 454 Szállítók T oldalára könyveli a bankkal szemben az előre elutalt pénzt. Számlát a teljes vételárról a gép tényleges leszállításakor ad a kínai partner. Szerintem ez nem helyes. Felvetésemre a cég azt mondja, hogy képtelenség a kínai partnertől bármilyen előlegszámlát vagy díjbekérőt kérni, nem küldenek. Ugyanez a cég, amikor ezeket a gépeket eladja az EU-ba (például Szlovákia), akkor az előre kapott vételárat (bizonyos százalék) a bankkal szemben a 311 Vevők főkönyv K oldalára könyveli, és előlegszámlát nem állít ki. Hogyan járunk el helyesen, milyen számviteli bizonylatot kell megkövetelnünk, és hogyan könyveljük helyesen az előre adott és előre kapott pénzösszegeket a fenti esetekben?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

Tekintettel arra, hogy a tartalma szerint előlegfizetés történik, így azt ennek megfelelően kell könyvelni a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 15. § (2)–(3) és 16. § (3) bekezdése szerint. Ha nincs számla, akkor az Szt. 166. §-a szerint számviteli bizonylatot indokolt kiállítani, a nyilvántartásban történő rögzítéshez.

Az adott előlegeket a számvitelben nettó módon, addig a kapott előleget a bruttó, visszafizetendő összegben kell az előlegek között kimutatni.

Az adott előlegeknél megkülönböztetjük az előlegeket fajtájuk szerint is:
♦ immateriális javakra adott előleg,
♦ beruházásra adott előleg,
♦ készletekre adott előleg,
♦ szolgáltatásra adott előleg.

Ezt a megkülönböztetést azért kell megtenni, mert a főkönyvben a követelések között tartjuk nyilván, év végén is így értékeljük, de a mérlegbe már a valós helyére, tehát befektetett eszközök és a készletek közé kerül.

A Szt. előírása szerint az immateriális javakra, a beruházásokra, a készletekre adott előleget a levonható előzetese felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó összegben kell kimutatni. Ennek indoka, hogy az adott előleget az eszközök között kell kimutatni, mint érintett eszköz beszerzése érdekében elköltött összeget.

Az adott előleg könyvelése

Pénzügyi teljesítés könyvelése:
T 368 – K 384 tényleges összegben

A pénzügyi teljesítést követi a számla (számviteli bizonylat):
T 352 – K 368 nettó áfa nélküli értékben.

Áfa kezelése, ha levonható:
T 466 – K 368 áfa értéke.

A teljesítést követő végszámla:
T 1, 2, 5, 8, – K 45 teljes összeg áfa nélkül.

Áfa, ha visszaigényelhető
T 466 – K 45 végszámla áfa.

Adott előleg megszüntetése:
T 45 – K 352 nettó áfa nélküli értéke.

Áfa visszavezetése:
T 368 - K 466 előleg áfája.

A kapott előleg könyvelése

Pénzügyi teljesítés:
T 384 – K 479 tényleges kapott összeg.

Számla (számviteli bizonylat) könyvelése:
T 479 – K 453 bruttó áfával növelt összeg.

Fizetendő áfa könyvelése:
T 368 – K 467 fizetendő áfa.

Teljesítést követő számla:
T 311 – K 911 nettó árbevétel,
T 311 – K 467 fizetendő áfa.

Előleg visszavezetése:
T 453 – K 311 előleg bruttó összege.

Áfa visszavezetése:
T 467 – K 368 előleg áfája.