adozona.hu
Elvárt adó: kivételek, a nyilatkozat veszélyei és ellenőrzési szempontok
//adozona.hu/archive/20080131_elvart_ado_nyilatkozat_kivetel_ellenorzes
Elvárt adó: kivételek, a nyilatkozat veszélyei és ellenőrzési szempontok
Tetszik
A személyi jövedelemadóról szóló, valamint a társasági adóról szóló törvény is változott a múlt évben: bekerült néhány rendelkezés, amit a köznyelv és a szakma együttesen elvárt adó néven ismer. Maradtak ugyan alkotmányossági aggályok az úgynevezett minimumadóval kapcsolatban, ami alól szerencsére jó néhányan kivételek. Mások nyilatkozatot tehetnek, de így sem biztos, hogy megússzák. Adót fizetni vagy nyilatkozatot tenni a kérdés. Az elbírálás pedig egyéni. Kinek érdemes kockáztatnia egy APEH-revíziót? Most megtudhatja ön is!
| Kitöltési útmutató nyilatkozathoz |
A nyilatkozatot a 2007. évről benyújtandó személyi jövedelemadó bevallás tartalmazza (0753). Amennyiben az egyéni vállalkozó nem kívánja megfizetni a jövedelemminimum adóját, abban az esetben a 13. lapon a 311. sorban 6-os kódszámmal nyilatkozatot tesz erről. A nyilatkozat a 0753 bevallás 18. lapja (az szja.tv. szerint itt három év - a tárgyév és megelőző két év -idejéből kell adatot szolgáltatni a táblázatban szereplő költségekről. Az szja-bevallás itt letölthető a nyomtatványkitöltő programok közül. A kitöltési útmutató a 13. és18. lapnál részletesen tartalmazza a szabályokat. A lap csak akkor nyílik meg, ha a 13. oldalon jelölte a 311. sorban a 6-os kódot). |
Az egyéni vállalkozók szabályai
Az egyéni vállalkozóknak most, 2008. február 15-éig kell először ténylegesen alkalmazniuk ezt a szabályt (a jövedelemminimum utáni adófizetést), vagy választhatják, hogy mégsem fizetik meg ezt az „elvárt” adót (hiszen alkalmazása nem kötelező), hanem egy nyilatkozatot töltenek ki, és ezt csatolják a személyi jövedelemadó bevallásukhoz.
Természetesen ez utóbbi akkor fordulhat elő, ha vannak olyan helyzetek, körülmények, amelyek indokolják, hogy az adott adóévben miért nem keletkezett egyáltalán, vagy csak minimális mértékű nyereség. Ilyenkor a fennálló körülmény súlya, gyakorisága függvényében, valamint más adózott jövedelmek fennállása esetén érdemes élni a választás lehetőségével, vagyis a bevalláshoz csatolt nyilatkozat kitöltésével.
Az elvárt adó számítása
Aki úgy dönt, hogy alkalmazza ezt a jövedelemminimum-számítást, az a következőképpen kell, hogy eljárjon: az adóévben kapott tényleges összes bevételéből levonja az eladott áruk beszerzési értékét, az eladott közvetített szolgáltatások értékét, valamint a külföldi telephelynek betudható adóalapot, majd az így kapott különbözet 2 százaléka lesz az elvárt adó alapja. Annak eldöntéséhez, hogy valóban ez lesz-e az adóalap, néhány további számítást és összehasonlítást is el kell végezni:
1. Megnézzük, mennyi lenne az adóalap a normál szabályok alkalmazása esetén.
2. Megvizsgáljuk azt is, hogy a fenti számítás szerint mennyi lenne az elvárt adóalap.
3. Ha a normál (vállalkozói) adóalap kisebb, mint az elvárt adóalap, akkor kell alkalmazni az elvárt adóalap számítására vonatkozó szabályokat.
A kiszámított adóalap után kell megfizetni a 10 vagy a 16 százalékos vállalkozói személyi jövedelemadót. Nem csökkenti az elvárt adó alapját sem a korábbi évek elhatárolt vesztesége, sem pedig a vállalkozók körében elemi kárként felfogott autólopásból, autófeltörésből származó kár összege.
Kivételek – Mikor nem kell alkalmazni az elvárt adószabályt?
- Természetesen akinek az általános szabályok szerint számított vállalkozói adóalapja nagyobb összegű, mint az elvárt adóalapjának összege.
- Aki a vállalkozói tevékenységét most kezdte, a vállalkozói tevékenység megkezdésének évére, és az azt követő adóévre, amennyiben a kezdést megelőző 36 hónapban nem végzett egyéni vállalkozói tevékenységet.
- Akinek az adóévben, vagy az azt megelőző adóévben az egyéni vállalkozói tevékenysége körében elemi kár (tűz, víz, aszály, jégeső, homokverés stb.) következett be.
- Aki az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott nyilatkozat kitöltését és beküldését választja, függetlenül attól, hogy az adóalapja nem éri el az elvárt minimumot.
A Nyilatkozat beküldése és ennek (várható) következményei
Aki a bevallásához mellékeli a nyilatkozatot, annak a lehetséges következményekről az alábbiakat kell tudnia:
1. Az adózás rendjéről szóló törvény szabályai szerint a bevallást kiegészítő nyilatkozat is bevallásnak minősül.
2. Aki az adóját nem legalább az elvárt (minimum) adóalap után fizeti meg, annak kötelező a nyilatkozat kitöltése és beküldése.
3. Az adóhatóság a beküldött nyilatkozatokat kockázatelemző program alapján feldolgozza, és így ellenőrzésre választhatja ki azokat, akiknél feltételezhető a bevétel-eltitkolás, a jövedelem-eltitkolás, a túl magas (esetleg nem a vállalkozás érdekében felmerülő) költségelszámolás.
4. Az adóhatósági (tényleges) ellenőrzés megkezdésekor azonnal megfordul a bizonyítási teher, azaz az adózónak kell minden olyan tétel jogosságát, szükségszerűségét, valódiságát bizonyítania, amelyet a bevallásában, illetőleg a nyilatkozatában feltüntetett.
5. Ez a fajta ellenőrzés (egyes adókötelezettségek teljesítése) nem is keletkeztet ellenőrzéssel lezárt időszakot, tehát még később, más oldalról, esetleges konkrét adónem vizsgálatakor is újra vizsgálható.
6. A nyilatkozat kitöltése olyan veszéllyel is járhat, hogy az adóhatóság látókörébe kerül az illető adózó vagyonosodási oldalról is, hiszen a tartósan veszteséges, vagy kis jövedelmű egyéni vállalkozások kiemelt kockázati tényezőnek számítanak a vagyonosodási vizsgálatoknál.
Az ellenőrzés lehetséges kiválasztási szempontjai
A Nyilatkozat ismeretében várhatóan több tényező is felkeltheti az adóhatóság figyelmét. Ilyenek lehetnek:
- Az igénybe vett reklámszolgáltatások, piackutatásra fizetett összegek, a kifizetett ügynöki jutalékok, bérleti díjak magas összege. Ezek az idegen vállalkozó által „előidézett” költségek.
- A vállalkozó saját maga, vagy dolgozói is lehetnek nagy „költségokozó” tényezők a telefonköltség, az autóhasználat, az egyéb személyi jellegű kifizetések, a reprezentációs költségek tekintetében.
- Külön kockázati tényezőt jelenthet az adott, illetve a kapott kölcsönök magas nyitó- vagy záróállománya, esetleg az egy év alatti visszafizetések, valamint az ezekre kapott vagy fizetett kamatok nagysága.
- Kiemelt figyelmet fog fordítani az adóhatóság annak vizsgálatára is, hogy feddhetetlenek-e a legnagyobb vevőink, a legnagyobb szállítóink, alvállalkozóink. Ha a feddhetetlenségükről nem győződik meg az adózó, akkor könnyen kiválaszthatják.
- Külön figyelmet érdemelnek az eva hatálya alá tartozó beszállítók, szolgáltatók, ahol maga a gazdasági esemény megtörténte, valódisága keltheti fel az adóhatóság érdeklődését az adózó által az eva-alanyoktól befogadott számlák magas összértéke esetén.
- S persze nem lehet elfelejtenünk sosem a házipénztár magas állományát sem, hiszen ez szintén kiemelt kockázatot jelenthet.
Egyéb megjegyzések könyvelőknek
Az adózóknak, illetve könyvelőiknek nem szabad megfeledkezniük arról sem, hogy ezek a szabályok már 2007. július 1-jétől hatályba léptek, és a vállalkozó a számítás során két módszer közül választhat, mivel a 2007. évre vonatkozóan csak a második félévre alkalmazandó az elvárt adóalap. Az egyik módszer az arányosítás, ahol azt feltételezzük, hogy nem tudjuk pontosan megállapítani, mennyi jövedelem keletkezett az első, illetve a második félévben, ezért naptári napok alapján osztjuk ketté az éves jövedelmet. A másik a megosztásos módszer, amikor meg tudjuk osztani a jövedelmet a tényleges keletkezés időszakára, így konkrétan alátámasztható az első félévi adóalap, majd kiszámítható – az elvárt adó számítása szerint – a teljes adóévre jutó elvárt adó, s a kettő különbségeként a második félévi elvárt adó.
Megmaradt alkotmányossági aggályok
Megjegyzést érdemel, hogy még az új jogszabályi háttérrel bevezetett elvárt adóval kapcsolatban is maradtak alkotmányossági aggályok. Nevezetesen az, hogy aki az elvárt adóalap után megfizeti az adót, az tulajdonképpen nem valós jövedelem után fizet, nem valós jövedelem pedig az alkotmányunk szerint nem adóztatható, hiszen az adóztatása nem áll arányban a tényleges jövedelmével. Ezt más országokban, ahol szintén van hasonló jellegű adó, úgy oldják meg, hogy az adóévben megfizettetik a minimumadót (elvárt adót), viszont a következő években, amikor a vállalkozás nyereséges lesz, akkor az akkori fizetendő adójából levonhatja a korábban megfizetett minimumadót. Igy valójában a tényleges jövedelme után fizet a vállalkozó, csak az adófizetése egy részét időben előre hozza, hogy az állami költségvetés számára a tervezhetőség és az állandó bevétel megmaradjon.
Aki nem fizeti meg a „nem létező adóalapja” után ezt az elvárt adót, az súlyos – a fentiekben részletezett – veszélyeknek, „retorzióknak” van kitéve, függetlenül a tényleges jövedelmi helyzetétől, s még a ténylegesen veszteséges vagy alacsony jövedelmű vállalkozónak kell bizonyítania az igazát, az esetleges negatív normál adóalapját.
dr. Vágyi Ferenc Róbert
intézetigazgató, egyetemi docens
Nyugat-Magyarországi Egyetem
Pénzügyi és Számviteli Intézet
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
