Nyugdíjba vonuló dolgozó: lehet vagy kötelező végkielégítést adni neki?

Megosztás Tetszik

A végkielégítés jár (kötelező) vagy adható (a munkáltató dönti el, hogy ad vagy sem)? A munkavállaló 17 évet dogozott a munkáltatónál, nyugdíjba megy, kaphat-e végkielégítést? – kérdezte olvasónk. Dr. Hajdu-Dudás Mária ügyvéd válaszolt az Adózóna oldalán érkezett kérdésre.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

A törvény tételesen az alábbi eseteket nevesíti, amikor megilleti a végkielégítés a munkavállalót, ez nem a munkáltató szabad döntésén múlik (kivéve, amikor nem jogosult rá a munkavállaló, mivel ennek ellenére adható):

• a munkáltató felmondása esetén, ha annak indoka a munkáltató működésével függ össze vagy a munkavállaló egészségi okkal összefüggő képességével;
• a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén;
• ha a munkaviszony oly módon szűnik meg, hogy az új munkáltató nem tartozik az Mt. hatálya alá;
• ha az azonnali hatályú felmondásának indoka a munkáltató lényeges kötelezettségszegése vagy a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartása (fentebb hivatkozott azonnali hatályú felmondás).

A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában a törvényben meghatározott (legalább 3 éves) tartamban fennálljon. Az a fő szabály, hogy a végkielégítésre való jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább 30 meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg. Kivételt képeznek azonban a következő esetek: a szülési szabadság, a szülői szabadság, és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, valamint a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság három hónapot meg nem haladó tartama. Azaz, ha a munkavállaló a fenti eseteken kívül volt fizetés nélküli szabadságon (pl. utazás, családi okok), annak tartama nem fog beleszámítani a végkielégítésbe.

Ha a munkavállaló a felmondás közlésének időpontjában nyugdíjasnak minősül, nem jár részére végkielégítés. Ugyanakkor, nincs törvényi akadálya annak, hogy kollektív szerződés, vagy a felek megállapodása végkielégítés fizetését írja elő a munkavállaló részére olyan esetekben, melyekre törvény egyébként nem kötelez. Munkaszerződés a végkielégítés szabályaitól a munkavállaló javára, kollektív szerződés a javára és hátrányára is eltérhet.

A nyugdíjas munkavállalóknak két csoportja van. Az egyik esetén a jogosultsági feltételek bekövetkezése alapozza meg a nyugdíjasnak minősülést, a másik esetben pedig valamilyen nyugellátás tényleges igénybevétele. Nyugdíjas munkavállalónak minősül tehát, aki

• az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság);
• az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesül;
• a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban) részesül;
• egyházi jogi személytől egyházi, felekezeti nyugdíjban részesül;
• öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül;
• növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül.

Önmagában az, hogy nyugellátást vesz majd igénybe a munkavállaló, nem szünteti meg a munkaviszonyt, ennek érdekében a felek intézkedhetnek (a munkáltató indokolás mellett, míg nem nyugdíjas a dolgozó, azt követően pedig már nem kell indokolnia), de nincs ilyen kötelezettségük sem.