Így kell megállapítani a munkabért, ezek a munkaszervezés szabályai, ha a munkaidő több mint 8 óra

Megosztás Tetszik

Hogyan kell helyesen megállapítani a munkabért, elszámolni a munkavégzést, ha egy munkáltató a munkaidőt 8 óráról 9 órára felemeli? Olvasói kérdésre dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogi ügyvéd, az Adózóna szakértője válaszolt.

A kérdés részletesen így szólt: Egyik cégünk karbantartói megszakítás nélküli munkarendben dolgoznak 24/72-es munkarendben, mivel kevesen vannak, rendszeresen túlórázniuk kell, és átlépik az éves korlátot. A napi munkaidőt felemelnék 8 óráról 9 órára, abban szeretnénk segítséget kérni, hogyan kell ilyenkor megállapítani a munkabért, hogyan kell megállapítani a rendes munkaidőt, elszámolni a munkaidőkeret feletti munkavégzést. Vegyünk gyakorlati példaként egy 21 munkanapos hónapot, napi 9 óra munkaidő esetén a rendes munkaidő akkor 189 óra? Ha a beosztás szerinti munkaidő 186 órára jön ki, akkor hogyan alakulna a bérszámfejtés?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

A teljes napi munkaidő a felek megállapodása alapján – a 8 óráról – legfeljebb napi 12 órára két esetben emelhető: ha a munkavállaló (i) készenléti jellegű munkakört lát el, (ii) a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója. A hosszabb teljes napi munkaidő alkalmazása tehát a felek akaratától és attól is függ, hogy teljesül-e a törvényben rögzített egyik feltétel.

Mivel feltehetően nem a hozzátartozói jogviszony fennállásáról van szó, a készenléti jelleg jellemzőit írnám le. A törvény készenléti jellegűnek minősíti a munkakört, amennyiben a munkavállaló a munkaköri feladatainak jellege alapján hosszabb időszak alapulvételével a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére. Ilyen például a recepciós vagy a portás munkakör. E körben a rendes munkaidő alatt munkavégzés nélkül töltött időszak hosszának hosszabb időszak alapulvételével való meghatározásának van jelentősége, a munkavállaló munkaköre sajátosságai és a munkáltató működése jellegének alapján. Mindez független az esetleges munkaszervezési hiányosságoktól, illetve a megrendelés vagy anyaghiánytól.

Készenléti jellegű a munkakör akkor is, ha a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár. Ilyennek minősülhet például az úszómester munkakör. Ennek az a jelentősége, hogy a munkavállaló ilyenkor hiába dolgozik többet napi 8 óránál, neki ez a teljes munkaideje, tehát hosszabb ideig kell rendelkezésre állnia és munkát végeznie, ugyanazért a fizetésért, mint az általános teljes munkaidőben dolgozóknak. Például, ha a felek minimálbérben állapodnak meg, akkor ezért hosszabb teljes munkaidő esetén nem napi nyolc, hanem – a megállapodásnak megfelelően – akár napi 12 órát kell dolgozni.

A munkakör nem attól minősül készenléti jellegűnek, hogy arról a felek megállapodása vagy a kollektív szerződés rendelkezik. Bár a készenléti jellegűvé minősítés a munkáltató döntési körébe tartozik, azonban a munkavállaló a munkaidő-beosztással és a díjazással összefüggésben munkaügyi jogvitában vitathatja, hogy a munkaköre valóban készenléti jellegűnek minősül-e. A készenléti jellegű munkaköröket nem lehet általában felsorolni, hanem mindig esetről esetre vizsgálni kell, hogy a konkrét munkáltatónál, a konkrét pozíció megfelel-e a fenti, egyik vagy másik típusnak. Ha a fenti úszómesternek a medence üzemeltetése, a víz és levegő hőfokának, a vízminőségnek az ellenőrzése is a feladatai közé tartozik, már nem biztos, hogy valóban készenléti jellegűnek a munkakör.

Annak, hogy mely munkakörök minősíthetőek készenléti jellegűnek, kiemelt jelentősége van, ugyanis a készenléti jellegű munkakörhöz eltérő munkaszervezési szabályokat fűz a törvény, amelyek a munkáltatóra kedvezőbb, rugalmasabb munkaszervezést tesznek lehetővé. Ezek a következők:

• a munkaközi szünetet a munkaidő részeként kell a munkáltatónak kiadnia,
• a munkavállaló napi munkaideje a munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján 12 órára emelhető, a beosztás szerinti napi munkaidő legfeljebb 24 óra lehet,
• a munkavállaló beosztás szerinti heti munkaideje a felek megállapodása alapján heti 72 óra lehet,
• a munkavállaló vasárnapra rendes munkaidőre beosztható,
• a 6 hónapos munkaidőkeret, illetve elszámolási időszak megállapítható,
• a munkavállaló napi pihenőideje az általános 11 órával szemben 8 órára csökkenthető.

A fentiek alapján napi 9 óra tartamú hosszabb teljes napi munkaidő esetén a havi ledolgozandó munkaórák száma 21 munkanapos héttel számolva 189 óra (az ezen felül teljesített munkaóra lesz a rendkívüli munkaidő). Ehhez képest, ha 186 órára osztaná be a munkáltató munkavégzésre a munkavállalót, abban az esetben a különbözet 3 órára állásidőre járó díjazást kellene fizessen (hacsak nem merül fel az elháríthatatlan külső ok lehetősége). Mivel azonban feltehetően hosszabb tartamú lenne a munkaidőkeret tartama, mint egy hónap, ez az eshetőség aligha merül fel.