Letiltás egyéb juttatásból

Megosztás Tetszik

Ha letiltás érkezik egy olyan dolgozóra, akinek az alap nettó bére 248 178 forint, viszont kap egyéb juttatást külföldi napidíj keretében, melynek összege havonta meghaladhatja az 1200–1500 eurót is, ennek forintos összegét a dolgozó nettóban megkapja, ezen részéből is letiltható-e a végrehajtandó összeg vagy csak az alapbér nettójából? – kérdezte olvasónk. Az Adózóna oldalán érkezett kérdésre dr. Hajdu-Dudás Mária ügyvéd válaszolt.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

A főszabály a Vht. 7.§ (1) bekezdése, mely szerint a bírósági végrehajtás során a pénzkövetelést elsősorban a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegből, az adós munkabéréből, illetményéből, munkadíjából, a munkaviszonyon, közfoglalkoztatási jogviszonyon, munkaviszony jellegű szövetkezeti jogviszonyon, közszolgálati, kormányzati szolgálati és közalkalmazotti jogviszonyon, egészségügyi szolgálati jogviszonyon, adó- és vámhatósági szolgálati jogviszonyon, szolgálati viszonyon, rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyon, honvédelmi alkalmazotti jogviszonyon, nemzetbiztonsági szolgálati jogviszonyon, nemzetbiztonsági alkalmazotti jogviszonyon, társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóságából, valamint a munkából eredő egyéb rendszeres, időszakonként visszatérően kapott díjazásából, juttatásából, követeléséből (a továbbiakban együtt: munkabéréből) kell behajtani.

Ezen szabály alóli kivételként a Vht. 74.§ i) pontja alapján mentes a letiltás alól többek között a kiküldetéssel, külszolgálattal és munkába járással összefüggő költségtérítés.

A Kúria már több döntésében rámutatott arra, hogy a munkavállaló részére kifizetett juttatás jogcímét illetően nem a juttatás elnevezésének, hanem a rendeltetésének van elsősorban jelentősége. Az 1214/2005. számú polgári elvi határozat szerint a végzett munka anyagi elismerését szolgáló rendszeres személyi juttatás a gyermektartásdíj alapjához tartozik akkor is, ha a munkáltató azt költségtérítésnek tünteti fel. A költségtérítésként kapott összeg nem vehető munkabérként figyelembe. Más megítélés alá esik, ha az e jogcímen feltüntetett és kifizetett összeg egy részéről megállapítható, hogy annak rendeltetése nem a felmerült költségek megtérítését, hanem a munkaviszonyon alapuló személyes közreműködést, a végzett munka anyagi elismerését szolgálja (BH 1993.772.). Az elmaradt munkabér összegébe a valutaellátmány megtakarítható része is beszámít (Mfv. I. 10.305/2000.).

A napidíj mint kiküldetéssel összefüggő költségtérítés a munkavállalónak a munkaviszony teljesítésével indokoltan felmerült költsége, azt nem a munkája ellentételezéseként kapja. Ez abban az esetben is igaz, ha havonta, rendszeresen fizeti a munkáltató. A munkabérből történő levonást azért (is) rendezi a törvény, hogy a „hitelező” követelése kielégítésre kerüljön, de a munkavállaló megélhetése is biztosított legyen. Ha a napidíj is a levonás alapja lenne, utóbbi feltétel nem teljesülne, a munkavállalónak az élelmezés, szállás költségét nem fedezné teljes egészében a napidíj összege, így azt a munkabéréből kellene kipótolja (így azonban kevesebb, mint a 33 százaléka maradna meg ténylegesen). Mindezek alapján a válaszom nemleges azzal azonban, hogy figyelemmel kell lenni a fenti bírósági döntésekre is.