A nap kérdése: érvényesíteni kell-e a munkabérből történő letiltást egyszerűsített foglalkoztatásnál?

Megosztás Tetszik

Olvasónkban felmerült a kérdés, hogy milyen esetleges speciális szabályok vonatkoznak az alkalmi munkavállalók béréből történő levonásra, az efo-bérből kell-e levonni letiltás alapján (ha korábban például saját munkavállaló volt). A kérdésre dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogi ügyvéd válaszolt.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

Mivel a levonás alapja a munkaviszony alapján kapott munkabér, ezért ennek a fogalmát érdemes tisztázni. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) szerint munkavállalói munkabérnek minősül a munkáltató által, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti béren kívüli juttatás kivételével minden olyan, a munkavállaló munkaviszonyára vagy annak megszüntetésére, megszűnésére tekintettel kifizetett pénzbeli juttatás, amelyet személyi jövedelemadóelőleg-fizetési kötelezettség terhel a magánszemélynél.

Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény 8. § (3) bekezdése szerint a törvény szerinti közteher megfizetésével nem terheli

a) a munkáltatót a Szocho tv. 1. § (1) bekezdése szerint terhelő szociális hozzájárulási adó és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény szerinti rehabilitációs hozzájárulás, valamint az Szja tv.-ben a munkáltatóra előírt adóelőleg-levonási kötelezettség,

b) a munkavállalót társadalombiztosítási járulékfizetési, és személyi jövedelemadóelőleg-fizetési kötelezettség.

A fentiek alapján, mivel a levonás szempontjából munkabérnek az a kifizetés minősül, melyet személyi jövedelemadó-előleg fizetési kötelezettség terhel, és az egyszerűsített foglalkoztatásból származó munkabér esetén ez a feltétel nem teljesül, aggályos lehet a letiltás érvényesítése. Azonban mindenképpen jelezni kívánom, hogy ismert ettől eltérő jogászi és végrehajtói álláspont is. Ráadásul a Vht. 7. § (1) bekezdése szerint  bírósági végrehajtás során a pénzkövetelést elsősorban a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegből, az adós munkabéréből, illetményéből, munkadíjából, a munkaviszonyon, közfoglalkoztatási jogviszonyon, munkaviszony jellegű szövetkezeti jogviszonyon, közszolgálati, kormányzati szolgálati és közalkalmazotti jogviszonyon, egészségügyi szolgálati jogviszonyon, adó- és vámhatósági szolgálati jogviszonyon, szolgálati viszonyon, rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyon, honvédelmi alkalmazotti jogviszonyon, nemzetbiztonsági szolgálati jogviszonyon, nemzetbiztonsági alkalmazotti jogviszonyon, társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóságából, valamint a munkából eredő egyéb rendszeres, időszakonként visszatérően kapott díjazásából, juttatásából, követeléséből (a továbbiakban együtt: munkabéréből) kell behajtani. Ezen feltétel pedig teljesül az alkalmi munkabér esetén, sőt az a Vht. 74. § szerinti kivételek között sem szerepel.

Mindent egybevetve megítélésem szerint a végrehajtás jogalkotói célját tekintve érvényesíteni kellene a letiltást. Ugyanakkor, ha köteles a munkáltató a letiltást foganatosítani, akkor ügyelnie kell arra, hogy a levonás során mentes a végrehajtás alól a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely nem haladja meg a minimálbér nettó összegének 60%-át (kivéve a gyermektartásdíj és a szüléssel járó költség végrehajtását). Mivel 5 munkanapon belül kell elszámolni az alkalmi munkára vagy egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszony esetén is a munkavállalóval, a mentességi szabály alkalmazása is kérdéseket vethet fel (sőt, egy-két napos jogviszony létesítésével elkerülhető is lenne a levonás, hiszen ilyenkor aligha keresne a mentes részen felül a dolgozó, de a munkakör függvényében még 5 nap alatt sem).

Mindenképpen javaslom a végrehajtóval történő kapcsolatfelvételt, aki majd tájékoztatja a munkáltatót az esetleges kötelezettségekről.