Amikor a munkáltatónál töltött idő alapján jár több: megteheti-e a cég, hogy így ad cafeteriát?

Megosztás Tetszik

Cégünk tervezi, hogy a munkavállalói jövedelmek kiegészítésére differenciált cafeteriát vezet be. A differencia alapja, a cégnél ledolgozott idő lenne (0–5 év, 6–10 év stb.). Ez az elképzelés megfelel-e az egyenlő bánásmód követelményeinek? További kérdésünk: az ügyvezető, aki tulajdonosként és nem munkavállalóként vesz részt a tevékenységben, ugyanúgy jogosult-e a kedvező szja-szabályok alkalmazása mellett igénybe venni a cafeteriát? – kérdezte olvasónk. Dr. Hajdu-Dudás Mária ügyvéd és Surányi Erzsébet adószakértő válaszolt az Adózóna oldalán érkezett kérdésre.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

Az Mt. 12. §-a az alábbiak szerint rendelkezik:
12. § (1) A munkaviszonnyal, így különösen a munka díjazásával kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. E követelmény megsértésének orvoslása nem járhat más munkavállaló jogának megsértésével vagy csorbításával.
(2) Munkabérnek minősül az (1) bekezdés alkalmazásában minden, a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás.
(3) A munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, a munkaerő-piaci viszonyokat kell figyelembe venni.

Azaz főszabály szerint meg kell tartani az egyenlő bánásmód követelményét, de nem tilos a megkülönböztetés, az szűk körben megengedett. Ennek indokai elsősorban a 12. § (3) bekezdése szerinti körülményei lehetnek. Az a lényeges, hogy egy esetleges jogvita esetén a munkáltató bizonyítani tudja a megkülönböztetés jogszerű indokát. A leggyakoribb jogsértés a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt tulajdonsága miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne (pl. neme, faji hovatartozása, nemzetisége, anyanyelve, fogyatékossága, politikai vagy más véleménye, anyasága vagy apasága, életkora).

Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés. A törvény meghatározza, hogy a munka egyenlő mértékének megállapításánál milyen szempontokat kell figyelembe venni. Ezek az elvégzett munka természete, minősége, mennyisége, munkakörülmények, tapasztalat és felelősség, szakképzettség, fizikai, szellemi erőfeszítés, munkaerő-piaci viszonyok.

A bírói gyakorlat szerint nem tekinthető indokolatlan megkülönböztetésnek, ha az egyébként azonos jellegű munkavégzésért a nem azonos feltételekkel rendelkező személyek eltérő díjazásban részesülnek (BH 2004.123.).

A fentiek alapján a munkaviszonyban töltött idő képezheti alapját az eltérő összegű cafeteriának.

Az ügyvezető tekintetében adózási szempontból azt kell figyelembe venni, hogy ha a magánszemélyt egy adott bevétel az általa vagy más személy által végzett önálló vagy nem önálló tevékenység ellenértékeként illeti meg – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – e bevétel adókötelezettségének megállapítására az adóalapba nem tartozó tételnek minősülő bevételre, a béren kívüli juttatásra, az egyes meghatározott juttatásra vonatkozó szabály nem alkalmazható [szja-törvény 1. § (10) bekezdés)]. Egyebekben a fizetendő közterheket a juttatási keretbe vont konkrét juttatásokra vonatkozó szabályok szerint kell meghatározni.