Kötheti-e a munkáltató a mosdó használatát a munkaközi szünetekhez, levonhat-e a munkabérből a mosdóban töltött idő miatt?

Megosztás Tetszik

Bár a munkaközi szünet mosdóhasználatra is szolgál, a mosdóhasználat mégsem tekinthető munkaközi szünetnek. Egy elhíresült külföldi eset: az egyik hipermarket üzleteiben az éppen menstruáló női munkavállalókat sárga fejpánt viselésére kötelezték, így jelezve, hogy ők engedély nélkül használhatták a mosdót. A jelzést nem viselő eladóknak erre kizárólag az engedélyezett időpontokban volt lehetőségük. A közelmúltból magyar példát is találunk: a szakszervezeteket tömörítő szövetséghez befutott egy jelzés, miszerint az egyik élelmiszeripari cégnél pisikártyával a kézben lehet pisilni menni, kétszáz emberre adtak ki tíz kártyát.

A fenti eseten kívül is előfordultak olyan hazai esetek, amikor a munkáltató külön nyilvántartás vezetésével vagy a bérlevonással fenyegetve igyekezett nyomást gyakorolni a munkavállalókra annak érdekében, hogy minél kevesebb idejük essen ki a munkából a mosdóhasználat miatt.

Néhány szóban a munkaközi szünetről: mennyi? mikor? hogyan?

A munkaközi szünet a legrövidebb pihenőidő, rendeltetése, hogy a munkavégzés megszakításával lehetőséget biztosítson a munkavállaló számára étkezésre, dohányzásra, rövid pihenésre. A munkaközi szünet tartama nem része a munkaidőnek, így erre a törvény szerint díjazás nem jár.

A munkaközi szünet időtartama

– 20 perc, ha a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje vagy a rendkívüli munkaideje időtartama a 6 órát meghaladja;

– további 25 perc, ha a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje vagy a rendkívüli munkaidejének időtartama a 9 órát meghaladja;

– 45 perc a 9 órát meghaladó munkaidő-beosztás esetén, függetlenül attól, hogy a munkavégzésre rendes munkaidőben vagy rendkívüli munkaidőben került sor (például 12 órás műszak esetén összesen 45 perc munkaközi szünet jár),

– a fiatal munkavállalók esetén 30 perc 4,5 órát meghaladó beosztás szerinti napi munkaidő esetén, legalább 45 perc 6 órát meghaladó beosztás szerinti napi munkaidő esetén.

A fenti tartamtól a felek megállapodása vagy kollektív szerződés eltérhet, így lehetőség van legfeljebb 60 perc munkaközi szünet biztosítására is. Számos példát látni arra, hogy a munkáltató a tájékoztatóban rögzíti, hogy a munkaközi szünet például 30, 50 perc, stb., Ez így nem jogszerű, ugyanis a 20 perc tartamnál hosszabb idő alkalmazásához szükséges a munkavállaló hozzájárulása.

Lényeges, hogy munkaközi szünetként egybefüggő időtartamot kell biztosítani a munkavállaló részére, a munkavégzés megszakításával, melyből következően az nem lesz része a munkaidőnek, így nem jár érte díjazás. E szabálytól azonban a munkavállaló javára el lehet térni.

Kivételt képez a készenléti jellegű munkakör, mely esetén a munkaközi szünet a munkaidő része (ilyenkor nehéz ugyanis elhatárolni, hogy mikor tölti pihenőidejét a munkavállaló és mikor áll a munkáltató rendelkezésére).

A munkáltatónak joga és egyben kötelezettsége is kiadni a munkaközi szünetet, amelyről szabadon dönthet azon garanciális szabály betartásával, miszerint azt leghamarabb 3 óra munkavégzést követően, legkésőbb 6 óra munkavégzést követően ki kell adnia. Ezen rendelkezés célja, hogy a dolgozó kellő időben szakítsa meg a munkavégzést, és így töltse be a munkaközi szünet a rendeltetését.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben megtudhatja, hogy

• mik a munkáltató lehetőségei a munkavállaló ellenőrzésére,
• felmerülhet-e a mosdóhasználat korlátozása.