Munkaerő-kölcsönzés vagy kapcsolt munkakör?

Megosztás Tetszik

A munkaerő-kölcsönzés a törvény definíciója szerint olyan tevékenység, amely a munkaerő munkavégzésének ideiglenes átengedésével jár. A munkaviszony azonban a kölcsönbeadó munkáltató és a munkavállaló között áll fenn – mutatott rá a Kúria egy döntésében.

A Kúria tájékoztatója szerint az Mfv. I. 10.892/2016. számú ügy felperese 1991. október 1-jétől állt alkalmazásban az I. rendű alperesnél forgalmi szolgálattevő munkakörben. Munkaviszonya kezdetétől folyamatosan ellátta a belföldi személypénztár-kezelői feladatokat is.

A 2012. június 14-én kelt munkaszerződés-módosítás szerint a felperes T. állomás létszámában forgalmi szolgálattevő munkakört látott el. A munkaköri leírása tartalmazta, hogy felelősségvállalási nyilatkozat alapján kezeli a személypénztárat, és végzi az azzal kapcsolatos teendőket.

2007. július 1-jétől az I. rendű alperestől a személyszállítási üzletág tevékenységet egyik leányvállalata, a II. rendű alperes vette át, amelynek 100%-ban tulajdonosa az I. rendű alperes.

Azokon az állomásokon, illetve szolgálati helyeken, ahol a II. rendű alperes belföldi személypénztáros munkakörű munkavállalót nem alkalmazott, az I. rendű alperes saját forgalmi szolgálattevő munkakörben foglalkoztatott munkavállalói útján látta el az e munkakörbe tartozó feladatokat. Ennek során munkáját a II. rendű alperes írásbeli rendelkezései szerint végezte.

Az I. rendű alperes megállapította, hogy a felperes 2013. márciusban utasításellenes pénztárkezelésben megnyilvánuló szolgálati vétséget követett el.

A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy közte és a II. rendű alperes között 2012. július 1-jétől határozatlan időre szóló munkaviszony áll fenn belföldi személypénztáros munkakörre. Másodlagosan az I. rendű alperestől helyettesítési díj megfizetését kérte 403 714 forint összegben 2012. januártól 2014. júniusig bezáróan. Harmadlagosan annak megállapítását kérte, hogy az I. és a II. rendű alperesek között tiltott, ezért semmis munkaerő-kölcsönzés jött létre, és ennek folytán őt a II. rendű alperes munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatta.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az I. rendű alperest a felperes javára 403 714 forint munkabér-különbözet és perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan az I. rendű alperessel szembeni, valamint a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította. A II. rendű alperessel szemben előterjesztett elsődleges kereseti kérelmet alaptalannak találta. A felperes másodlagos, helyettesítési díj megfizetése iránti keresetét alaposnak ítélte.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatta és a felperes I. rendű alperessel szembeni teljes keresetét elutasította.

A felperes felülvizsgálati kérelme részben megalapozott. A törvényszék jogszabálysértés nélkül, a bírói gyakorlatnak megfelelően állapította meg, hogy a felperes munkakörébe tartozóan látta el az I. rendű felperesnél fennállt munkaviszonya időtartama alatt a belföldi személypénztárosi feladatokat, így az a munkaköréhez tartozott (kapcsolt munkakör).

A személypénztárosi feladatoknak a II. rendű alpereshez történő kiszervezésekor a felperes kapcsolt munkakörben dolgozott, így a forgalmi szolgálattevő munkakörét a személyszállítási üzletág II. rendű alperes részére történő átadása [Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontja] nem érintette, mert ezen üzletág munkajogi jogutódlással érintett, identitását megőrző egységként (az Európai Unió Bírósága C24/85. Spijkers ügyben meghatározott kritériumokra figyelemmel) értékelendő.

Alaptalan a felperes felülvizsgálati érvelése a munkaerő-kölcsönzés vonatkozásában is. A munkaerő-kölcsönzés [régi Mt.193/C. §. (1) bekezdés b) pont, új Mt. 214. § (1) bekezdés a) pont] ugyanis olyan foglalkoztatást jelöl, ahol a munkavállaló olyan munkáltatóval létesít munkaviszonyt, amelynek tevékenysége kizárólag vagy alapvetően a munkaerő-kölcsönzésre irányul, és a munkavállaló munkateljesítését egy harmadik személy használja fel, aki annak ellenére gyakorolja a munkavégzéssel kapcsolatos munkáltatói jogokat, hogy közötte és a munkavállaló között nem áll fenn munkajogviszony.

A munkaerő-kölcsönzés tehát a törvény definíciója szerint olyan tevékenység, amely a munkaerő munkavégzésének ideiglenes átengedésével jár. A munkaviszony azonban a kölcsönbeadó munkáltató és a munkavállaló között áll fenn.

A törvényszék jogszerűen utasította el a kiküldetés időtartama alatt igényelt utazási díjra vonatkozó kereseti kérelmet. Ezen igényét a felperes a 2012. november 12-16. közötti kiküldetéssel összefüggésben terjesztette elő az akkor hatályos I. rendű alperesi kollektív szerződésnek a régi Mt. 105. § (7) bekezdésével összefüggésben rendelkező 56. § 4. pontjára alapítottan.

A bíróságok helytállóan értékelték azt a tényt, hogy az I. rendű alperes bentlakásosként hirdette meg ezt a képzést, melyre a peradatok szerint a felperes igényelt szállást. Ebből következően utazási költségtérítés jogszerűen a törvényszék helytálló állásfoglalása alapján a képzés helyére, annak kezdő időpontjakor, és annak befejezését követően a felperes lakóhelyére történő utazás időtartamára illeti meg a felperest figyelemmel az együttműködési kötelezettséget, a jóhiszemű és tisztességes eljárást sértő magatartására is. Emellett a felperes nem bizonyította, hogy a képzés napjain is megtette a képzés helye és a lakóhelye közötti távolságot.

Megalapozott azonban a felperes hátrányos jogkövetkezménnyel összefüggésben előterjesztett felülvizsgálati kérelme. A peradatok szerint G. Z. pénztárellenőr abból gondolta, hogy nincs készen a felperes a számadásokkal, hogy a hóvégi ellenőrzés alkalmával az anyagot nem készítette ki, továbbá a korábbi ellenőrzések alkalmával azokat nem találta.

Az elsőfokú bíróság állapította meg helytállóan, hogy a határozatban foglaltak valóságát és megalapozottságát az alperesnek kellett a perben bizonyítania [Pp. 164. § (1) bekezdés], így azt, hogy az abban hiányolt bizonylatokkal a felperes az ellenőrzés időpontjában nem volt készen. Az ellenőr tanúvallomása azonban önmagában ezt (a fenti nyilatkozatára és felperesnek az alperesi meghallgatáskor tett előadása helyes értelmezésére tekintettel) nem igazolja, így a felperes keresete a határozat hatályon kívül helyezése iránt megalapozott volt, erről az elsőfokú bíróság hozott jogszerű döntést – írja a kuria-birosag.hu.