Közös megegyezéssel rúgják ki a cégtől? Erre nagyon figyeljen!

Megosztás Tetszik

Kellemetlen meglepetés érheti a munkavállalót, ha közös megegyezéssel szűnik meg a munkaviszonya, de a megállapodás nem tér ki a végkielégítésre. Cikkünkből kiderül, mikor, és mennyi végkielégítés illeti meg a munkavállalót.

Először is fontos leszögezni, hogy a végkielégítés nem automatikusan jár a munkaviszony megszűnésekor, hanem a következő esetekben illeti meg a munkavállalót:

– a munkáltató felmondása esetén (a munkáltató működésével összefüggő okból vagy a munkavállaló egészségi okkal összefüggő képességére tekintettel),
– a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén,
– ha a munkaviszony oly módon szűnik meg, hogy az új munkáltató nem tartozik az Mt. hatálya alá;
– ha az azonnali hatályú felmondásának indoka a munkáltató lényeges kötelezettségszegése vagy a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartása (jogszerű munkavállalói azonnali hatályú felmondás esetén ugyanis úgy kell tekinteni, mintha a munkáltató szüntette volna meg a munkaviszonyt felmondással).

Nem jár végkielégítés akkor sem, ha ugyan a munkáltató mond fel a dolgozónak, de az elbocsátás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy nem egészségi okkal összefüggő képessége. A végkielégítés rendeltetése ugyanis az, hogy a munkáltatónál hosszabb ideig munkaviszonyban álló munkavállalónak – a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén – az újrakezdés elősegítéséhez anyagi ellátást biztosítson. A másik oldalról nézve pedig az a célja, hogy a munkáltatót visszatartsa a meggondolatlan munkaviszony-megszüntetéstől.

A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában a munkáltatónál meghatározott ideig fennálljon. Mértéke az adott munkáltatónál eltöltött munkaviszony hosszával arányosan növekszik. Emelt összegű végkielégítésben részesül az a munkavállaló, aki a felmondás időpontjától számítva öt éven belül betölti a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt. Ha a munkavállaló a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül (az Mt. 294.§ (1) bek. g) pontja alapján), nem jár részére végkielégítés.

A végkielégítésre jogosító időtartam szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg (például, mert fizetés nélküli szabadságon volt). Kivétel a szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, továbbá a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság három hónapot meg nem haladó tartama.

Gyakran előfordul, hogy a felek közös megegyezéssel szüntetik meg a munkaviszonyt, és abban nem rendelkeznek végkielégítésnek megfelelő munkabér megfizetéséről. A munkavállaló csak később jön rá, hogy a munkáltatónál eltöltött 22 évét nem honorálták, miközben ő abban a tudatban volt, hogy a közös megegyezés elfogadása esetén is jogosult lesz az 5 havi végkielégítésre.

Amennyiben a megállapodásban nem rendezték a felek ezt a kérdést, a munkavállalót nem illeti meg az 5 havi távolléti díj. Ilyen esetben a munkavállaló a közös megegyezést támadhatja meg. Neki kell azonban bizonyítnia például azt, hogy a dokumentum aláírásakor megtévesztette a munkáltató (ez pedig rendkívül nehézkes).  Ezért nagyon fontos, hogy a megállapodás aláírása előtt körültekintően tájékozódjon a munkavállaló.

Nincs törvényi akadálya annak, hogy kollektív szerződés, vagy a felek megállapodása végkielégítés fizetését írja elő a munkavállaló részére olyan esetekben, melyekre törvény egyébként nem írja elő annak fizetését. Munkaszerződés a végkielégítés szabályaitól a munkavállaló javára, kollektív szerződés a javára és a hátrányára is eltérhet.