hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Ki számít főnöknek? Nem a munkaszerződés dönti el

  • adozona.hu

Felmondta a munkavállaló munkaviszonyát a munkáltató, és az indokolást arra hivatkozva mellőzte, hogy az illető vezető állású. Az elbocsátott munkavállaló peres eljárásban a felmondás semmisségének megállapítását kérte. Az ügy a Kúrián kötött ki.

Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.559/2017. számú ügyének összefoglalója:

A felperes személyszállítási igazgató munkakörben dolgozott az alperes jogelődjénél. A 2012. november 1-jén kelt munkaszerződés-módosítás 4. pontja szerint a felperes mint a munkáltató vezetője közvetlen irányítása alatt álló és egyben a vezető helyettesítésére részben jogosult munkavállaló a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 208. § (1) bekezdése szerint vezető állású munkavállalónak minősül. A 13. pont szerint a munkáltató a munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetén annak indokolására nem köteles. Az alperes jogelődje 2014. december 31-én beolvadt az alperes zrt-be.

A felperes munkaviszonyát 2016. január 14-én kelt felmondással az alperes 2016. április 17-ére megszüntette. Az okiratban rögzítették, hogy az indokolást a felperes vezető állású munkaviszonyára tekintettel mellőzik. A felperes a pontosított keresetében a munkáltató felmondása jogellenességének jogkövetkezményeként kártérítés, valamint elmaradt járandóságai megfizetését kérte. Az alperes ellenkérelme a felperes keresetének elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a 2016. január 14-én kelt munkáltatói felmondás jogellenes. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet módosított indokolással történő helybenhagyását, másodlagosan a közbenső ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítását kérte. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A törvényszék jogszerűen állapította meg, hogy a munkaszerződésben foglaltak ellenére a felperes nem minősül az Mt. 208. § (1) és (2) bekezdése alapján sem vezető állású munkavállalónak. Az Mt. 208.§ (2) bekezdés szerint a munkaköri feladatok mellett az alapbér törvényben meghatározott összege együttes feltétele a vezető állásúnak történő minősítéshez. Nem vitatottan a felperes ezen feltételeknek sem felelt meg. A következetes bírói gyakorlat szerint nem a munkaszerződés, hanem a törvény rendelkezése az irányadó annak megállapításakor, hogy ki minősül vezető állásúnak (EBH2010.2252.).

A vezető állású munkavállalókénti minősülés azonban nem a munkaszerződés megállapodására, hanem jogszabály rendelkezésére tartozó kérdés, az Mt. 208. § (1) és (2) bekezdésben foglalt feltételek pedig a jogutódlást követően az alperes szervezetében történő változások folytán a felperesre már nem voltak irányadóak, így a munkaszerződésben foglalt munkaköri elnevezés és minősülés megjelölése ellenére a felperes nem volt vezető állású munkavállaló, így a munkaszerződésben az Mt. 210. § (1) bekezdésén alapuló Mt. 66. § (1) bekezdésre vonatkozó eltérésre, azaz a munkáltatói felmondás indokolásának mellőzésére jogszerűen a felperes esetében nem volt lehetőség. A vezető állású munkavállalónak minősülés nem a felek megállapodására tartozó kérdés, viszont a felperes felmondáskor hatályos munkaszerződése törvényi rendelkezésbe ütközően állapította meg azt, hogy a felperes az Mt. 208. § (1) bekezdés alapján vezető állású munkavállalónak minősül, ezért a munkaszerződés ezen rendelkezése, valamint erre alapítottan a munkáltatói felmondás indokolásának mellőzésére vonatkozó kitétel jogszabályba ütközött, vagyis semmis. A semmisséget pedig a felperes perbeli előadására tekintettel a bíróság jogszerűen állapíthatta meg az Mt. 27. § (1) és (3) bekezdés alapján.

A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 273. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.

 

Hozzon ki többet az Adózónából!
Előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink teljes terjedelmükben olvashatják cikkeinket, emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is.

Előfizetési csomagajánlataink:


Hozzászólások (0)

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!




További hasznos adózási információk

hirdetés
NE HAGYJA KI!
Ezért érdemes előfizetni!

Kérdések és válaszok

Vagyoni értékű jog használatának átengedése

Pölöskei Pálné

adószakértő

Szakértőink

Szakmai kérdésekre professzionális válaszok képzett szakértőinktől

2020 október
H K Sze Cs P Sz V
28 29 30 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1
hirdetés

exit_to_app Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

close