Kérdések és válaszok, mi a teendő, ha beteg lesz a munkavállaló

Megosztás Tetszik

Számos kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy ha a munkavállaló megbetegszik, akkor milyen lehetőségei, a munkáltatónak pedig milyen kötelezettségei vannak a gyógyuláshoz szükséges idő biztosítására.

A leggyakrabban felmerülő kérdések a következők:

– A munkavállaló megbetegszik. A betegszabadság elteltét követően úgy dönt, hogy anyagi okok miatt táppénz helyett inkább szabadság kiadását kéri a munkáltatótól. Van-e rá lehetősége?

– A munkavállaló decemberre szóló két hetes szabadságigényét a munkáltató jóváhagyta, azonban a dolgozó éppen ennek tartama alatt lesz beteg. Ebben az esetben szabadságként vagy keresőképtelen időszakként kell nyilvántartani ezen időszakot?

– Átvihető-e a betegszabadság fennmaradó része a következő évre? Mikor kezdődik betegszabadsággal és mikor táppénzzel az adott év január 1. napja?

– Mi a különbség azon két eset között, amikor a felmondás közlése napján betegszik meg a munkavállaló, illetve ha annak másnapján?

A kérdések megválaszolásához érdemes néhány alapvető szabályt rögzíteni.

A szabadság rendeltetése az, hogy a munkavállaló kipihenje magát, regenerálódjon, és kiegyensúlyozottan, újult erővel tudjon a munkájára koncentrálni. Mindezt a munkáltató teherviselése mellett, annak költségére tudja megtenni, rendszeresen, minden évben.

Így a szabadság kiadása a munkáltató joga és egyben kötelessége is, annak időpontját is ő állapítja meg, a munkavállaló meghallgatását követően. Garanciális szabály ugyanakkor, hogy a dolgozó az éves szabadságából 7 munkanappal maga rendelkezik, ezt a munkáltató akkor köteles kiadni, amikor a munkavállaló kéri, feltéve, ha 15 nappal korábban jelzi ezen igényét. Ugyanakkor a munkáltatót is terheli az a kötelezettség, hogy a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal közölje.

A szabadságot a munkaidőbeosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Az nem adható ki például augusztus 20-ára vagy karácsonyra annak a dolgozónak, aki ezeken a napokon eleve nem végezne munkát.

A betegszabadság kizárólag ezen indok miatti keresőképtelenség idejére jár a munkavállalónak, ami azért speciális, mert a munkaviszony fennállásához kötődik, és nincs köze a munkában töltött időhöz, mint a rendes szabadságnak. Az adott naptári évben igénybe nem vett betegszabadság később már nem igényelhető, a betegszabadság fennmaradt része a következő évre át nem vihető. Ha a munkaviszony év közben kezdődött, a munkavállalót a munkaviszony arányában illeti meg az arányos betegszabadság, nem jár részére újabb 15 nap. A betegszabadság tekintetében is érvényes az a szabály, miszerint fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben megválaszoljuk a felmerült kérdéseket!