További témák
hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Így kurtítják meg a pihenőidőt

  • Dr. Kéri Ádám, jogi szakértő
1

A munkáltatóknak nem kötelező a naptári napot munkanapnak tekinteni, s ez számtalan félreértésre adhat okot. A munka törvénykönyve tervezett módosításából más fontos változtatás is hiányzik.

A munka törvénykönyve (Mt.) értelmében munkaidőnek minősül a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő. Ezen időtartam alatt a munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli, ezért köteles fenntartani a munkaképes állapotát mindvégig. A munkaidőhöz hozzátartozik a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama is. Előkészítő vagy befejező tevékenység pedig minden olyan feladat ellátása, amelyet a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül köteles elvégezni.

Nem tartozik viszont bele – a készenléti jellegű munkakört kivéve – a munkaközi szünet, valamint a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama. Ebben a helyzetben okoz némi elmozdulást a CC.OO v. Tyco ügy, melyben az Európai Unió bírósága akként foglalt állást, hogy bizonyos munkavégzési módok esetén (változó munkavégzési hely) az utazási idő is szükségképpen a munkaidő részét képezi. A munkaidő irányelv fogalom meghatározásától (munkaidő) az egyes tagállamok ráadásul nem jogosultak eltérni.  Jelenleg a munka törvénykönyvével összefüggésben jogszabály-módosítás készül, mely a munka- és pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket, bennük a munkaidő és a munkanap fogalmát is érinti. A tervezet jelenlegi formája azonban pusztán szövegezésbeli finomításokat tartalmaz, a közösségi jog említett kötelező jellegű értelmezését még nem tükrözi vissza. Gondolhatnánk azt, hogy a munka- és pihenőidő szabályai különösképpen a munkanap fogalma félreértésekre nem adhat alapot, ez azonban nincsen így.

A nap a jogban is 24 órából áll

Megszokhattuk, hogy a jogi gondolkodás a köznapitól eltér. Ruth Bader Ginsburg bírónő ezt a gondolkodásmódot az AT&T v. Hulteen ügyben az USA Legfelsőbb Bíróságának egyik 2009. évben hozott ítéletében a következővel példázta: gondoljunk két dologra, melyek elválaszthatatlanul összetartoznak úgy, hogy miközben az egyik dolog jár a fejünkben, a másikra nem gondolunk. Ha ez sikerült, megtanultunk jogi módon gondolkodni. Kicsit erre hajazhat a munkanap fogalmától történő eltérés, különösen sok munkáltató fejében.

Kezdjük ott, hogy a munkáltató nem köteles a munkanapoknál a naptárhoz igazodni. A munkáltató az Mt. 25. § (2), illetve 87. § (2) bekezdései alapján ugyanis akár szabályzat útján is megteheti azt, hogy működésére tekintettel egy megszakítás nélküli 24 órás periódust tekint napnak, és nem a naptári napot. Ez akkor lehetséges, ha a munkáltató működése átnyúlik a naptári napon. Ebben az esetben napnak például a 22 órától a másnap 22 óráig terjedő időszakot vagy éppen a reggel 6-tól másnap reggel 6-ig terjedő időszakot tekinti. Az Mt. 87. § (2) bekezdése ezzel összefüggésben garanciális szabályként kimondja, hogy ilyen esetekben a 7-22 óráig terjedő időszakot pihenő/munkaszüneti napnak kell tekinteni. Mi történik akkor, ha a munkáltató este 22 órától osztja be munkavégzésre a munkavállalót? Vasárnapi/pihenőnapi/munkaszüneti napi munkavégzésről beszélünk-e egyáltalán? Jár-e ilyen esetekben pótlék (kell-e fizetni)? Ezek mind olyan kérdések, melyek a feleket joggal foglalkoztatják. Ezekben az esetekben a helyzetet az fogja eldönteni, hogy milyen az adott munkáltató kihirdetett, szabályzat szerinti munkarendje. Ha a munkáltató a naptári nap alkalmazásától szabályzatában a működésére tekintettel eltér, maga határozza meg a nap fogalmát. Ebben az esetben előfordulhat, hogy az adott nap az előző nap 22 órájától kezdődött és 22 óráig tart. Ebben az esetben a 22.00 perckor kezdődő munkavégzésnél már más nappal kell számolnunk. A reggel 6 órával kezdődő nap esetében ugyanakkor a következő nap 6 óráig még az előző napon dolgozik a munkavállaló.

A tilalmak és pótlékok is természetesen ehhez igazodnak. Lehet, hogy a munkaszüneti, vasárnapi pótlékról lecsúszunk, de kaphatunk helyette például éjszakai pótlékot, amely persze lényegesen alacsonyabb. A munkáltató kreativitásának a korlátja csupán az, hogy 7 és 22 óra között nem indíthat munkanapot. Az a létező munkáltatói gyakorlat pedig, amelyik az adott napot pusztán 7-22 órára korlátozza, nem tekinthető jogszerűnek, hiszen a törvény csupán arra ad felhatalmazást, hogy a naptári nap helyett 24 órás, egybefüggő időszakot tekintsünk napnak, arra azonban nem, hogy 24 órás nap helyett 15 órás nappal számoljunk.

Az előfizetéssel elérhető tartalmak között további cikkeket olvashat a témáról.

Válasszon csomagajánlataink közül:

Ha előfizetőnk, lépjen be!

Hozzászólások (1)

hujo07

A munkáltató kreativitásának a korlátja csupán az, hogy 7 és 22 óra között nem indíthat munkanapot. - ezt hogyan kell értelmezni? 18 órától 18 óráig tartó munkanap lehetséges-e és ezt hogyan kell értelmezni. mikor kezdődik pl. a hét, a hétfő?

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!




TÖBB MINT TÖRVÉNYTÁR!
Ezért érdemes előfizetni!

Kérdések és válaszok

Kultúrális szolgáltatás adómentessége

Horváthné Szabó Beáta

adószakértő

Külföldi ingatlan bérbeadása utáni adózás

Horváthné Szabó Beáta

adószakértő

Külföldi vállalkozástól kapott kölcsön

Horváthné Szabó Beáta

adószakértő

2019 május
H K Sze Cs P Sz V
29 30 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2
hirdetés
FONTOS JOGSZABÁLYOK
  1. KATA és KIVA 2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról
  2. Art. 2003. évi . XCII. törvény
  3. Áfa 2007. évi CXXVII. törvény
  4. Áht. 1992. évi XXXVIII. törvény
  5. EHO tv. 1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról
  6. Ekho tv. 2005. évi CXX. törvény az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról
  7. EVA tv. 2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról
  8. Helyi adó tv. 1990. évi C. törvény a helyi adókról
  9. Itv. 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről
  10. Jöt. 2003. évi CXXVII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól
  11. Rega. tv. 2003. évi CX. törvény a regisztrációs adóról
  12. Szakhoz. tv. 2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról
  13. Számv. tv. 2000. évi C. törvény a számvitelről
  14. Szja 1995. évi CXVII. törvény
  15. Szlarend 24/1995 PM rendelet
  16. Tao tv. 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
  17. Tbj. 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről
  18. Tbj. vhr. 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról
  19. Tny. 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról
  20. Tny. vhr. 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X