A szabadságszámítás különös esete: mi a teendő a heti 4 órában dolgozónál?

Megosztás Tetszik

A munkavállaló heti egy napon dolgozik 4 órában, az éves szabadsága 30 nap. Hogyan számítható ki a szabadságra jutó távolléti díj? Mi a teendő, ha nem áll rendelkezésre elegendő munkanap a szabadság kiadásához? – kérdezte olvasónk. Dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogi ügyvéd válaszolt.

Az egyik lehetőség, hogy munkanapban tartja nyilván és abban is adja ki a munkáltató a szabadságot akként, hogy a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaszüneti napot és a heti pihenőnapot. Amennyiben például egy munkavállaló a heti öt munkanapból az egyik héten négy napon át 8 órát dolgozik, az ötödik napon nem végez munkát, míg a következő héten egyetlen napon dolgozik 8 órát, a heti négy, illetve heti egy munkanapján dolgozza le a munkaidejét. Ekkor szabadságot nem csak arra a napra kell kiadni a munkavállalónak, amikor be volt osztva 8 órára, hiszen a fennmaradó egy napja (első héten) nem pihenőnap és nem is munkaszüneti nap. Lényeges, hogy a szabadságnapot ebben az esetben a munkavállaló napi munkaidejével kell elszámolni, függetlenül attól, hogy a távol töltött szabadságnapra hány órára lett volna beosztva.

Valóban érdekes kérdés, hogy ha a munkavállaló hetente 4 órát dolgozik, például minden hétfői napon, és egyik hétfőre szabadságot ad ki részére a munkáltató, akkor hány nap szabadsága marad? A munkanapban történő elszámolás mellett minden szabadságnapot a munkavállaló napi munkaidejével kell elszámolni, azzal az óraszámmal, amire szerződött. Ez jelen esetben napi (4/5=) 0,8 óra, függetlenül attól, hogy a távol töltött napra hány órára volt beosztva a dolgozó. 4 óra szabadság napi 0,8 órával számolva (4/0,8=) 5 nap kiadását jelenti. Így a 30 napból 25 nap ki nem adott szabadság maradna.

Ha a munkáltató a másik lehetőséget választja, akkor egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadásakor órákban kell számolni. Ekkor a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól, és a szabadságot a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani, azaz olyan óraszámban, ahogy a távol töltött szabadságnapra be volt osztva a munkavállaló. Ebben az esetben tehát a beosztás szerinti munkaidővel kell számolni, úgy kell tekinteni, hogy a szabadságon lévő munkavállaló annyi órát teljesített, mint amennyire a távolléte napján eredetileg be volt osztva. Ennyi órára kell a távolléti díjat is elszámolni.

Munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot (betegszabadságot) az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a munkavállalót megillető szabadság mértékének számítása egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén úgy történik, hogy a munkavállalót megillető szabadság munkanapokban meghatározott mértékét szorozni kell a munkavállaló munkaszerződése szerinti napi munkaidő mértékével. Például a 30 munkanap szabadsággal rendelkező, részmunkaidőben, napi 0,8 órában foglalkoztatott munkavállalónak ilyen esetben 30x0,8 = 24 óra szabadsága van.

Akkor nem lenne elegendő munkanap a szabadság kiadásához, ha a munkáltató például leállást rendelne el, mely időpontig kiadta a munkavállaló részére az őt megillető szabadságot. Ekkor kénytelen lenne állásidőre járó díjazást fizetni. Ennek elkerülése érdekében mindenképpen tervezni kell az éves szabadság kiadásával.

A szabadság tartamára a munkavállalót valóban a távolléti díja illeti meg (Mt. 146. § (1) bekezdés a) pont). A távolléti díjat az esedékessége időpontjában érvényes alapbér (136. §), pótlékátalány (145. §), továbbá az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra (irányadó időszak) kifizetett teljesítménybér (150. §) és bérpótlék (151. §) figyelembevételével kell megállapítani. Az esedékesség időpontja jelen esetben a távollét kezdő időpontja lesz (Mt. 148. § (1) és (2) bekezdései alapján).