A nap kérdése: szabályos-e, ha a szülési szabadságon levő munkavállaló nem kap SZÉP-kártya-juttatást?

Megosztás Tetszik

Szabályos-e a munkáltató azon eljárása, hogy a szülési szabadság időtartamára nem részesíti cafeteriajuttatásban (SZÉP-kártya) a munkavállalóját? Az Adózóna oldalán érkezett kérdésre dr. Kéri Ádám ügyvéd, compliance szakértő válaszolt.

A kérdés részletesen így hangzik: a munkáltatónál a cafeteria juttatása egyoldalú munkáltatói szabályzatban van lefektetve. A munkavállalók számára a szülési szabadság idejére (csed idejére) már nem biztosít SZÉP-kártya-juttatást (béren kívüli juttatás) a munkáltató. A 2012. évi I. törvény (Mt.) 127. § (5) bekezdése kimondja, hogy a szülési szabadság tartamát a kifejezetten munkavégzéshez kapcsolódó jogosultságot kivéve, munkában töltött időnek kell tekinteni. Szabályos-e a munkáltató eljárása, hogy a szülési szabadság időtartamára nem részesíti cafeteriajuttatásban (SZÉP-kártya) a munkavállalóját? Szabályzatunkban aktív munkavégzéshez van kötve a juttatás, aki 30 napnál többet van passzív állományban (táppénz, szülési szabadság), annak nem jár (tényleges munkavégzéshez van kötve). Ha így szól a szabályzatunk, megsérti ebben az esetben az egyenlő bánásmód követelményét az anyaságával összefüggésben?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

Ez egy nagyon jó kérdés! Az egyenlő bánásmód követelményének kérdése viszonylag komplikált jogilag. Maga a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 12. §-a mindösszesen ennyit mond róla:

12. § (1) A munkaviszonnyal, így különösen a munka díjazásával kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. E követelmény megsértésének orvoslása nem járhat más munkavállaló jogának megsértésével vagy csorbításával.

(2) Munkabérnek minősül az (1) bekezdés alkalmazásában minden, a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás.

(3) A munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, a munkaerő-piaci viszonyokat kell figyelembe venni.

A háttérszabályokat az egyenlő bánásmód tv. (2003. évi CXXV. törvény) tartalmazza. Ez valóban elismeri a 8. §-ban az anyaságot védett tulajdonságként, ám a 22. §-ban kivételi kört is meghatároz.

22. § (1) Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését

a) az alkalmazáskor a munka vagy a munkakörülmények természete alapján indokolt, tényleges és meghatározó szakmai feltételre alapított, jogszerű célt követő és azzal arányos megkülönböztetés,

b) a vallási vagy más világnézeti meggyőződésen, illetve nemzeti vagy etnikai hovatartozáson alapuló, a szervezet jellegét alapvetően meghatározó szellemiségből közvetlenül adódó, az adott foglalkozási tevékenység tartalma vagy természete miatt indokolt, arányos és valós foglalkoztatási követelményen alapuló megkülönböztetés.

Sajnos a szabályozás nem egyértelmű, így én a kommentárra támaszkodom. A kommentár utal arra, hogy ez az egyenlő bánásmód elvének egy speciális érvényesülési esete, amely szerint nem lehet megkülönböztetni a szülési szabadságon lévő munkavállalót más, összehasonlítható helyzetben lévő munkavállalóktól, kivéve a kifejezetten munkavégzéshez kapcsolódó jogosultságok tekintetében. Így például szerinte a szülési szabadságon lévő munkavállaló számára nem kell biztosítani a kifejezetten munkába járáshoz kapcsolódó helyi bérletet, de például az étkezési utalványt már igen. Így a cafeteriajuttatást is biztosítani szükséges.

Van arra nézve is szakirodalom, hogy szerepe van a juttatásnál annak, hogy mi a juttatás feltétele. Amennyiben a munkáltató alanyi jogon biztosítja, abban az esetben jár. Amennyiben munkavégzéshez köti viszont nem jár. Sajnos ez a bírósági utat nem járta meg kérdésként.

Végül érdekességként az Alkotmánybíróság köztisztviselők esetében korábban úgy döntött, hogy visszakövetelhető a már kifizetett cafeteriajuttatás, mivel annak kifizetésére a munkáltató nem volt köteles. Nem látott abban semmi kivetnivalót, hogy a jogalkotó a munkavállalókat és a köztisztviselőket eltérő módon szabályozza. Nem mondanám ezt túl munkavállalóbarát döntésnek, mindenesetre ez Önre nem vonatkozik.