A felmondás időtartama, szabadság, betegség, elszámolások

Megosztás Tetszik

A felmondási idő is a munkaviszony része: tartamára jogszerűen adható ki szabadság, de akár azonnali hatályú felmondással is megszüntethető a munkaviszony. Nagy jelentősége van a felmondási idő számításának, különös figyelemmel arra, hogy a munkavállalónak munkát kell keresnie, át kell adnia munkakörét, a munkáltatónak pedig be kell töltenie az esetlegesen megüresedett pozíciót, ki kell állítania az igazolásokat.

A felmondási idő kezdete és vége

A felmondási idő a felmondás közlését követő napon kezdődik. A felmondási időt naptári napokban kell megállapítani, abba a hétvégék, munkaszüneti napok is beleszámítanak.  A munkavállaló felmondása esetén a felmondási idő mértéke 30 nap, függetlenül a munkaviszonyban töltött idő hosszától. Kivételt képez ez alól, ha a munkaszerződés vagy kollektív szerződés a felmondási időt ennél hosszabb tartamban állapítja meg. Ehhez képest, amennyiben a munkáltató él felmondással, abban az esetben a 30 nap a munkaviszonyban töltött idő arányában meghosszabbodik.

Mindig ügyelni kell a közlés napjának pontos dokumentálása, hiszen annak hiányában, ha azt a másik fél vitatja, csak bizonyítási nehézségek árán kezd el telni a felmondási idő.

Az Mt. három esetet ismer, amikor bár közölve lett a felmondás munkavállalóval, a felmondási idő mégsem kezd el telni. Ezek: a betegség miatti keresőképtelenség, a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség, a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság. Ezekben az esetekben a felmondási idő csak a fenti időszakok elteltével kezdődhet el, betegség esetén legkésőbb a betegszabadság lejártát követő egy évet követő napon. Ezek az esetek tehát nem akadályozzák a felmondás közlését, azonban azzal járnak, hogy a felmondási idő csak a törvényben rögzített okok megszűnte után kezdődhet el.

Abban az esetben, ha a munkavállaló a munkáltatói felmondás közlését követő naptól keresőképtelen lesz, nem érvényesül a fenti szabály, azaz a keresőképtelenségnek már nincs halasztó hatálya. Ennél is érdekesebb helyzet áll elő, ha a munkavállaló a felmondás közlése napján, akár néhány órával később lesz keresőképtelen. A Kúria EH 2018.11.M33 számú eseti döntése szerint a felmondási idő határidőnek nem minősülő időtartam, számítására az Mt. 25. § (2) és (3) bekezdése alkalmazandó. A felmondási tilalmat megalapozó körülmények fennálltát a felmondás közlésének napjára tekintettel kell vizsgálni [2012. évi I. törvény (Mt.) 68. §]. Mindezek alapján ilyen esetben sem tud elkezdődni másnap a felmondási idő, majd csak a dolgozó keresőképessé válását követően. Ha a munkáltató számára aggályos a munkavállaló betegsége, abban az esetben a NEAK felé kezdeményezheti a keresőképesség felülvizsgálatát.

Ha a munkavállaló él felmondással és keresőképtelen lesz, akkor annak a tartama beleszámít a felmondási időbe, azzal a felmondási idő nem hosszabbodik meg.

A felmondási időt a felek napokban vagy hónapokban határozzák meg. Mivel nem határidő, hanem időtartam, számítása során a naptár az irányadó. Azaz, ha a felmondási idő szombaton járna le, abban az esetben az nem hosszabbodik meg a következő munkanapig.

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyből megtudja, hogyan kell kiadni a szabadságot, miként kell rendezni a munkakör átadását a felmondási idő alatt, továbbá lehetséges-e ilyenkor azonnali hatályú felmondás!