hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

5 fontos tudnivaló a szabadság kiadásáról

  • dr. Kéri Ádám ügyvéd

A nyári szabadságolások apropójaként összegyűjtöttünk néhány olyan speciális szabályt, amely tapasztalatok szerint a leggyakoribb félreértések forrásai.

Gyermekek után járó pótszabadság

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 118. paragrafusa alapján a munkavállalónak a tizenhat évesnél fiatalabb egy gyermeke után kettő, két gyermeke után négy, kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság jár. A pótszabadság fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.

A törvényben meghatározott jogosultságból azonban nem következik az, hogy a munkavállaló a szabadság kivételével maga is rendelkezhet, így ezt a szabadságtípust is a munkáltató adhatja ki az általános szabályoknak megfelelően, a belátása szerinti időben. Adott esetben így az is előfordulhat, hogy a gyermekek után járó pótszabadságot akkor veheti igénybe a munkavállaló, amikor a munkavállaló nem tudja az idejét a gyermekével tölteni (például iskolai időszak alatt). A munkáltatónak ugyanakkor érdemes mérlegelnie, hogy megéri-e figyelmen kívül hagyni a munkavállaló kérését.

Apai pótszabadság

Az apának gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. A szabadság akkor is megilleti az apát, ha a gyermek halva születik vagy meghal. Ez a pótszabadságtípus tehát – szemben a gyermekek száma alapján járó pótszabadsággal – a munkáltató szándékától teljesen független. Ezen túlmenően ez az egyetlen pótszabadságtípus, melyet nem kell arányosítani, azaz nincs annak jelentősége, hogy a munkaviszony két hete vagy két éve kezdődött.

Felmondási idő alatt is keletkezik szabadság

Az Mt. 115. paragrafusa alapján a munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll. Munkában töltött időnek minősül a munkaidőbeosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés, a szabadság, a szülési szabadság, a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (128. §) első hat hónapjának, a keresőképtelenség, a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó, illetve a munkavégzés alóli mentesülésnek az Mt. 55. paragrafus (1) bekezdésének b)–k) pontjaiban meghatározott tartama.

Ezen szabályból következően a felmondási időszak is szabadságra jogosító időszaknak minősül, tekintettel arra, hogy munkában töltött időnek számít. Ez pedig a felmondási idő azon részére is érvényes, melyre a munkáltató felmentette a munkavállalót a munkavégzés alól.

A ki nem adott szabadság elévülése

Az Mt. 122. paragrafusának (1) bekezdése alapján a szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki. Fő szabályként ráadásul a szabadságot az esedékesség évében kell kiadni. Gyakran előfordul ugyanakkor, hogy – a munkaerőhiányra tekintettel – nem adja ki a munkáltató az esedékesség évében a szabadságot, azt követően pedig veszélyeztetné a működését a szabadságolás.

Azon túlmenően, hogy a munkáltató ezen lépése nem csupán a munka törvénykönyvét, hanem a munkavédelmi szabályokat, illetve a munka és magánélet összehangolásának alapkövetelményét is sérti, a munkáltató nem is hivatkozhat sikerrel arra, hogy a szabadság az Mt. 286. paragrafusának (1) bekezdésében nevesített hároméves igényérvényesítési határidő leteltét követően elévült, a ki nem adott szabadsághoz való jog nem évül el.

A szabadság nem váltható meg pénzben

A szabadság célja a munkavállaló regenerálódása, illetve a munka és a magánélet összhangjának megteremtése. Ennek érdekében fekteti le az Mt. 125. paragrafusa, hogy a munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani, egyéb esetekben azonban tilos pénzben megváltani!

Néhány évvel ezelőtt egy törvényjavaslat lehetővé tette volna a bennragadt szabadság egyszeri pénzben történő megváltását, azonban nem lépett hatályba, mivel erre az Európai Unió szabályai sem adnak lehetőséget.

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A teljes cikket előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink olvashatják el! Emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is.

Előfizetési csomagajánlataink:


Hozzászólások (0)

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!




További hasznos adózási információk

TÖBB MINT TÖRVÉNYTÁR!
Ezért érdemes előfizetni!

Kérdések és válaszok

Termékimporthoz kapcsolódó fuvarköltség

dr. Bartha László

adójogi szakjogász

Ekáerváltozás

Kneitner Lea

okleveles nemzetközi és igazságügyi adószakértő

Ingatlan-bérbeadás bérletidíj-előleg

Nagy Norbert

adószakértő

Szakértőink

Szakmai kérdésekre professzionális válaszok képzett szakértőinktől

2020 február
H K Sze Cs P Sz V
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 1
hirdetés

exit_to_app Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

close