hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Végtörlesztés: itt a megoldás a lízingeseknek

  • adozona.hu

A végtörlesztésre jogosultak körét érintő szakmai, társadalmi és politikai viták meghatározzák az elmúlt hetek közéletét. Az érintettek érdekei és törekvései érthető módon ellentétesek. A devizában eladósodottak nagy része, ha módja volna rá, élne a végtörlesztéssel, míg a pénzügyi intézmények többsége – több okból is – minél szűkebbre szabná ennek lehetőségeit.

A kedvezményes végtörlesztéssel kapcsolatosan a Pénzügyi Szervek Állami Felügyelete több ízben is hatásosan lépett fel a bankok részéről tapasztalt kétes jogértelmezések ügyében, és a törvényalkotás is gyorsan reagált például a szakaszosan folyósított vagy a devizában törlesztett hiteleket érintő problémákra.

Ami várat magára, az a devizaalapú lakáscélú pénzügyi lízingszerződést kötők helyzetének rendezése, amelynél – egyelőre úgy tűnik – elapadtak a jogalkotói ötletek. Hogy a segítő szándék fennáll, jóindulattal feltételezhető: hiszen a hírek szerint Rogán Antal, az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatok előterjesztője is jelezte bizottsági felszólalásában, hogy a kedvezményes végtörlesztés lehetőségét a korábban lízingszerződéses konstrukciókban eladósodottakra is szeretnék kiterjeszteni. Ne feledjük, a jelzáloghitelek végtörlesztésének törvényhozói indíttatása éppen az otthonvédelem, az elszabadult devizaárfolyamokból eredő kiszámíthatatlanság, továbbá az ebből eredő létbizonytalanság társadalmi szintű problémáinak kezelése volt!

Ezt a segítséget nyilvánvalóan igényelnék azok is, akik saját lakhatásuk biztosítására – például kellő önerő híján – lakáscélú pénzügyi lízing keretében vállaltak minden előzetes elképzelésüket felülmúló, havi rendszerességű, deviza alapú fizetési kötelezettséget.

Annak érdekében, hogy megérthessük a jogalkotók tanácstalanságát, tekintsük át a lakáscélú pénzügyi lízing azon főbb jellemzőit, amelyek megnehezítik az érintettek kedvezményes végtörlesztési koncepcióba való beillesztését.

A pénzügyi lízing a Polgári Törvénykönyv kebeléből kitaszított, ám az ott szabályozott több jogügylettípus vonásait is magán hordozó „törvénytelen” gyermek, amely jogintézményben a hitel, az adásvétel és a bérlet elemei egyaránt megtalálhatók.

A pénzügyi lízing – a vizsgált esetkörre szűkítve – az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó (a pénzügyi intézmény) az ingatlan tulajdonjogát a lízingbevevő megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő határozott idejű használatába adja. A használatba adással a lízingbevevő

a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,
b) a hasznok szedésére (pl. bérbeadásra) jogosulttá válik,
c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is),
d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőke- és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. A lízingdíj tőkerésze az ingatlan vételára, amely részletein felül a pénzügyi intézmény kamatot vagy egyéb hasznot realizál. Ha a lízingbevevő nem él a lízing adta lehetőséggel és nem szerzi meg az ingatlan tulajdonjogát, akkor a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába és könyveibe. [2. számú melléklet a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról 1996. évi CXII. törvényhez (Hpt.), Értelmező rendelkezések, I. Pénzügyi szolgáltatások 11.; 2. számú melléklet a Hpt.-hez, Értelmező rendelkezések, III. Egyéb meghatározások 5.2.]

Végtörlesztés-kalkulátor
Ön is számol a végtörlesztéssel? Olvassa el az Adózóna végtörlesztésről szóló cikksorozatát, s számoljon az Adózóna végtörlesztés-kalkulátorával itt!

Zárt végű lízing esetén a szerződésben kikötött időtartam lejártával az ingatlan tulajdonjoga mintegy automatikusan átszáll a lízingbevevőre, míg nyílt végű lízing esetén vételi jog gyakorlásával szerezhető meg az ingatlan. A lízing lejártáig (vagyis a teljes lízingdíj és az esetleges maradványérték megfizetéséig) a lízingbeadó az ingatlan tulajdonosa, a lízingbevevő pedig kvázi használati díjat fizet. Lízingnél nem a zálogjog, hanem a tulajdonjog visszatartása a biztosíték a pénzügyi intézmény számára. Mivel a lízingelt ingatlan a pénzügyi intézmény tulajdonában marad, zálogjogról nem lehet szó a konstrukcióban.

Amennyiben azonban a lízingbevevő az esedékes deviza alapú lízingdíj megfizetésével – például az árfolyamváltozás miatt megnövekedett terhei miatt – késedelembe esik, a lízingbeadó a szerződést rendszerint felmondhatja. A lízingbevevőnek ekkor – ha a szerződés másképp nem rendelkezik – általában a már megfizetett lízingdíj visszakövetelésének lehetősége nélkül vissza kell adnia a lízingelt ingatlan birtokát, az otthonát.

A devizahitelek kedvezményes végtörlesztésére való jogosultság megállapításakor nem a folyósított kölcsön célja a döntő, hanem az, hogy ingatlan lett-e annak a fedezete. Amennyiben igen, akkor a fizetésképtelenséggel együtt az adós (esetleg valamely adóstárs) zálogként adott lakása is veszélybe kerülhet. A jogalkotó szerint a lízingesek „végtörlesztése” esetében az okozza az egyik problémát, hogy nincs jelzálogjog. A helyzet csaknem abszurd: nincs jelzálogjog, tehát nem lehet végtörleszteni sem. Azaz éppen a végtörlesztés fogalmánál remek fogódzót adó kitétel köti gúzsba a jogalkotói szándékot a lízingesek esetében. Pedig, ahogy láttuk, az otthon elvesztésének veszélye a lízingbevevő kiszolgáltatottabb helyzete révén – hiszen tulajdonjogot csak az ügylet legvégén szerez – fokozottan fennáll.

Véleményünk szerint helytelen a probléma gyökerét a jelzálogjogban megragadni, és ez akadályozza a megoldás kidolgozását. A deklarált cél nem más, mint az otthonvédelem; hogy senki ne veszítse el lakását csak azért, mert történetesen devizában tartja nyilván tartozását egy pénzügyi intézmény. A jelzálog jellemzően a lakáscélú hitelszerződések teljesítését biztosító mellékkötelezettség, de nem maga a jogügylet veleje, esszenciája. A jogügylet lényege a más helyett a pénzintézet részéről történő teljesítés. Mindez a pénzügyi líznignél is igaz, így az, hogy a lakáscélú pénzügyi lízingnél nincs tulajdon, amire bejegyezhető volna a jelzálogjog, nemhogy a lízingbevevők hátrányára nem szabadna, hogy essen, hanem éppen fokozott védelmüket indokolná.

Fejtörést okozhat az is, hogy lízing esetében fogalmilag nem lehet végtörlesztésről szó, hiszen ha hitel nincs, törlesztőrészlet sincs. A végtörlesztés törvényi fogalmát azonban éppen azok alkották, akik most tanácstalanul állnak, holott a megoldás éppen a fogalmak megfelelő módosítása, tisztázása lehetne.

A megoldás véleményünk szerint nem ördöngösség: a pénzügyi lízing és a hitelügylet már többször megtalálták a közös nevezőt, meglepően sok helyen kéz a kézben járnak, például a Hpt. számtalan rendelkezése is együttesen szabályozza őket. [pl. Hpt. 200/A. §, 209. § (2), 210. § (3), 210/A. §, 234/A. §]

A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény egyenesen a hitellel azonos szabályokat rendeli alkalmazni a fogyasztónak nyújtott pénzügyi lízingre azzal, hogy ahol a törvény hitelt említ, ott pénzügyi lízinget, ahol törlesztő részletet említ, ott a lízingdíjat kell érteni. [a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény 1. § (3) bekezdése]

Nem szükséges tehát jogalkotói bravúr a végtörlesztésre jogosultak körének bővítéséhez, csupán a devizahitelekhez, illetve a szakaszos utalással kapcsolatosan elfogadott módosításhoz hasonlóan el kell vágni a gordiuszinak tűnő csomót.

A végtörlesztés megfelelője lízing esetén a még hátralékos, devizában nyilvántartott lízingdíj rögzített árfolyamon történő egyösszegű, megfizetése lehetne. Nyilvánvalóan érvényesülnének a devizahitelesekre vonatkozó megszorítások, határidők is, például akkor volna lehetőség rá, ha a lízingbeadó 2011. június 30. napjáig nem mondta fel a lízingszerződést, a lízingszerződés megkötésekor (vagy az első lízingdíj esedékességekor) érvényes devizaárfolyam nem haladta meg a svájci frank esetén 180 HUF/CHF, euró esetén 250 HUF/EUR, japán jen esetén a 200 HUF/100 JPY árfolyamot, vagy éppen ugyanúgy csak olyan magánszemély vehetné igénybe, aki saját vagy közeli hozzátartozója részére lízingeli az ingatlant. Megjegyezzük, hogy a lízingbevevők egy része feltehetően így is elesne a lehetőségtől, hiszen a szükséges önerő vagy áthidaló kölcsön híján nem tudná értékesíteni a lízingelt ingatlant, hogy aztán egy kisebbe költözzön át.

A részletszabályok kidolgozása nyilván nem egyszerű, de nem is megoldhatatlan jogalkotói feladat, persze nem tisztünk az sem, hogy kéretlen tanácsokat osztogassunk a törvényhozásnak. A jelen cikk célja pusztán az, hogy olvasóinkat és esetlegesen a jog alkotóit is további gondolkodásra, a kérdés mélyebb megértésének igényére, egyfajta társadalmi párbeszédre ösztönözzük.

dr. Kocsis Ádám / dr. Csurgay András Zsolt
Csurgay Ügyvédi Iroda

Hozzon ki többet az Adózónából!
Előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink teljes terjedelmükben olvashatják cikkeinket, emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is.

További hasznos adózási információk

NE HAGYJA KI!
Ezért érdemes előfizetni!
PODCAST

Kérdések és válaszok

Fordított áfa

Nagy Norbert

adószakértő

Bérleti díj számlázása EU-ba

Nagy Norbert

adószakértő

Kft., kata

Adózóna  szerkesztőség

kérdések és válaszok

Szakértőink

Szakmai kérdésekre professzionális válaszok képzett szakértőinktől

2024 október
H K Sze Cs P Sz V
30 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Együttműködő partnereink