Családi gazdálkodó örököl: mikor jár illetékkedvezmény?

Megosztás Tetszik

Az Itv. 16. § (6) bekezdésében meghatározott illetékkedvezmény csak akkor alkalmazható, ha az örökös a feltétel kedvezményeként előírt családi gazdálkodói státusszal már az illetékkötelezettség keletkezésének időpontjában rendelkezik. A státusz öröklést követő megszerzése a kedvezményre való jogosultságot nem alapozza meg – mondta ki a Kúria.

A Kúria V.Kfv.35.189/2025/8-I. számú határozat a következőket tartalmazza:

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

A felperes a 2020. április 29. napján elhunyt örökhagyó után – végrendeleti öröklés jogcímén – többek között 27 termőföldet örökölt. Az örökhagyó elhunytának időpontjában a felperes nem volt nyilvántartott családi gazdálkodó.

Az elsőfokú adóhatóság fizetési meghagyásban a felperes terhére az örökhagyó hagyatéka után 14 700 823 forint öröklési illetékfizetési kötelezettséget állapított meg, melyből a termőföldek után a 18%-os mértékű illeték fele összege 12 715 057 forint volt. A fizetési meghagyás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 7. §-án, 8. §-án, 12. § (1) és (4) bekezdésein, 13. § (1)–(2) bekezdésén, 16. § (6) bekezdésén, 24. § (1)–(2) bekezdésén, valamint 102. § (1) bekezdés e) és f) pontján alapult.

A felperes a hagyatékba tartozó termőföldek után megállapított illeték vonatkozásában az Itv. 16. § (6) bekezdése alapján illetékkedvezmény iránti kérelmet terjesztett elő, arra hivatkozva, hogy a termőföld tulajdonjogát családi gazdálkodóként örökölte, mely tényt a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig bejelenthette. Kérelméhez csatolta a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Igazgatósága határozatát, melyben a nevezett hatóság az egymással hozzátartozói láncolatban álló mezőgazdasági őstermelő tagok által létrehozott őstermelők családi gazdaságát (őcsg) szám1 nyilvántartási számmal 2024. október 8. napján az őstermelői nyilvántartásban nyilvántartásba vette, amelynek képviselőjeként a felperest jelölte meg.

Az elsőfokú adóhatóság határozatával a fizetési meghagyást kiegészítette és a felperesnek a termőföld tulajdonjogának családi gazdálkodó általi öröklésére vonatkozó illetékkedvezmény iránti kérelmét elutasította tekintettel arra, hogy a felperes az illetékkötelezettség keletkezése napján (2020. április 29.) nem volt nyilvántartva családi gazdálkodóként.

Az alperes határozatával a fenti határozattal kiegészített fizetési meghagyást – annak helyes ténybeli és jogi indokaira tekintettel – helybenhagyta. A határozat indokolásában az Itv. 16. § (6) bekezdésének – az illetékkötelezettség keletkezésekor hatályos – rendelkezésére hivatkozva megállapította, hogy a családi gazdálkodót az illetékkedvezmény csak akkor illeti meg, ha az illetékkötelezettség keletkezésének napján, vagy azt megelőzően már családi gazdálkodóként nyilvántartásba vették. Az adóhatóság kifejtette, hogy a korábban az elhunyt tulajdonában lévő földterületek a hagyaték részévé váltak, mivel az örökös az örökhagyó halálának időpontjára visszamenő hatállyal szerzi meg a hagyatékot. Az öröklési illetékkötelezettséget szintén az örökhagyó halálának ténye keletkezteti. A hagyatékátadó végzés pedig deklaratív jellegű. A felperes tehát a termőföldeket az örökhagyó halála napján, 2020. április 29-én szerezte meg és ezen a napon keletkezett az öröklési illetékkötelezettsége is. Az örökhagyó korábbi családi gazdasága 2002. augusztus 4-étől 2020. április 29-éig működött, melynek a felperes nem volt tagja, a felperes egy új családi gazdaságot hozott létre 2024. október 8-ától.

A kereset és a védirat

A felperes álláspontja szerint a termőföldek után nem az egyébként járó öröklési illeték felét, hanem egynegyedét kell megfizetnie. Kifejtette, hogy az adóhatóság jogértelmezése jogszabálysértő, mivel egyrészt egymástól független jogintézményeket (öröklés és illetékfizetési kötelezettség) kevert össze, másrészt ellentétes az értelmezés az Alkotmánybíróság és a bíróságok gyakorlatával, az Itv. törvényi indokolásában rögzített jogalkotói céllal. Álláspontja szerint az Itv. 16. § (6)–(7) bekezdései nem írják elő, hogy az örökösnek már az örökhagyó halálakor őcsg tagjaként bejegyzett magánszemélynek kell lennie. A kedvezmény célja az, hogy az örökléssel szerzett termőföldet családi gazdaság keretében használó földszerzőket támogassa akkor is, ha csak a fizetési meghagyás véglegessé válásáig válnak családi gazdálkodóvá.

Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú ítélet

Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát – az elsőfokú adóhatóság kiegészített fizetési meghagyására kiterjedően – megváltoztatta annyiban, hogy a felperes terhére az örökhagyó hagyatéka után megállapított öröklési illeték összegét 8 343 294 forintban állapította meg. Kötelezte továbbá az alperest 400 500 forint perköltség felperes részére történő megfizetésére is.
Megállapította, hogy az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg és az öröklési illetékkötelezettség is az örökhagyó halála napján keletkezik. Idézte az Itv. 16. § (6) bekezdését és leszögezte azt is, hogy az Itv. 16. § (6) bekezdésének második fordulata 2021. január 1-jei hatállyal módosult, a módosított rendelkezés alapján az illetékkedvezmény akkor áll fenn, ha az örökös az erre a célra létesített nyilvántartásban őcsg tagjaként bejegyzett magánszemély. A bíróság rögzítette, hogy az Itv. 16. § (6) bekezdése sem tartalmaz rendelkezést arról, mely időpontban kell fennállnia a családi gazdálkodói (őcsg-tagsági) minőségnek. A szöveg nyelvtani értelmezéséből nem vezethető le, hogy azt már az illetékkötelezettség keletkezésekor kell teljesíteni.

A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem

Az alperes a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az illetékkötelezettség keletkezésekor hatályos Itv. 16. § (6) bekezdéséből az következik, hogy a termőföld öröklése esetén a kedvezményes (egynegyed mértékű) illeték csak akkor alkalmazható, ha az örökös az illetékkötelezettség keletkezésének napján vagy azt megelőzően az erre a célra létesített nyilvántartásban családi gazdálkodóként (őcsg tagjaként) már bejegyzett magánszemély.

A Kúria döntése és jogi indokai

A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy az Itv. 16. § (6) bekezdése a termőföld öröklése esetén alkalmazható illetékkedvezmény feltételrendszerét határozza meg. A jogszabály szövegének első tagmondata egyértelműen rögzíti az öröklési illeték általános mértékét („az egyébként járó öröklési illeték felét”), míg a második tagmondat meghatározza az ennél kedvezőbb illetékmérték (egynegyed rész) alkalmazásának feltételét, nevezetesen azt, hogy az örökös „az erre a célra létesített nyilvántartásban családi gazdálkodóként bejegyzett személy”. A Kúria megállapította, hogy a jogszabály szövegéből egyértelműen következik, hogy a kedvezmény igénybevételének előfeltétele egy fennálló jogállás, a családi gazdálkodóként (illetve a hatályos szabályozás szerint őcsg-tagként) való nyilvántartásba vétel ténye. A kedvezmény jogi szerkezete tehát nem jövőbeni vállalás teljesítéséhez kötött, hanem olyan státuszhoz, amelynek fennállását annak az időpontnak a vizsgálatakor kell megállapítani, amikor az illetékkötelezettség keletkezik.

Termőföld öröklése esetén az illetékkötelezettséget keletkeztető időpont – és egyben a kedvezmény feltételeinek vizsgálati időpontja – az örökhagyó halálának napja. Az öröklés ex lege ekkor nyílik meg, az örökös ekkor szerzi meg a hagyaték tárgyait és az illetékkötelezettség is e napon keletkezik.

A kedvezményi feltétel és a kedvezményre jogosító esemény időpontjának elválasztása, vagyis annak elfogadása, hogy a családi gazdálkodói státusz a vagyonszerzést követően is megteremthető legyen, dogmatikailag nem illeszthető az Itv. 16. § (6) bekezdésének szerkezetébe. A rendelkezés a kedvezmény alkalmazását a státusz fennállásától teszi függővé és nem tartalmaz olyan fordulatot, amely a feltétel későbbi lehetőségét biztosítaná, hanem kizárólag a nyilatkozattétel határidejét jelöli meg.
A Kúria rögzíti, hogy az Itv.-ben található más, eltérő szerkezetű kedvezmények [például Itv. 26. § (1) bekezdés a), r) pontjai, 26. § (6), (9) bekezdései] kifejezetten olyan fordulatokat tartalmaznak, amelyek a feltételek későbbi teljesítését vagy vállalását lehetővé teszik („vállalja”, „ha teljesíti”). Ilyen nyelvi fordulat azonban a 16. § (6) bekezdésében nem szerepel. A kedvezmény igénybevételét megalapozó feltétel utólagos megteremthetősége ezért nem vezethető le a törvény szerkezetéből és terminológiájából.

A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az Itv. 16. § (6) bekezdésének értelmezése során a jogszabályból nem következő, a jogszabállyal ellentétes következtetésre jutott, amikor a kedvezmény feltételét nem a vagyonszerzés időpontjára, hanem a nyilatkozattételi határidőig teljesíthető körülményként kezelte. A törvényszék jogalkotói célra alapított teleologikus értelmezése nem támasztja alá a szövegben meg nem jelenő, utólagos feltétel megteremtését lehetővé tevő koncepciót. A Kúria álláspontja szerint az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett jogértelmezés összhangban áll ugyanakkor az Itv. 16. § (6) bekezdésének nyelvtani, rendszerbeli és dogmatikai értelmezésével.

A Kúria hangsúlyozza, hogy az adójogi kedvezményekre vonatkozó megszorító értelmezési elv alapján a kedvezményt megalapozó feltétel teljesítésének utólagos lehetősége csak akkor fogadható el, ha azt a jogszabály kifejezetten megengedi. Az Itv. 16. § (6) bekezdése ilyen rendelkezést nem tartalmaz, ezért a feltétel fennállását kizárólag a vagyonszerzés időpontjában lehet vizsgálni. Mindezek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, ezért hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította – olvasható a Kúriai döntések 2026. évi 3. számában a kuria-birosag.hu-n.