Hipaalap egyéni vállalkozóknál: mi számít a bevételbe?

Megosztás Tetszik

Egy átalányadózó egyéni vállalkozó hipabevallásánál – aki az egyszerűsített elszámolást a 25 millió forintot meghaladó bevételei miatt nem alkalmazhatja –, a nettó árbevételébe milyen bevételek tartoznak bele? Csak a tevékenységből származó bevételeket számolhatja bele, vagy beletartoznak az egyéb bevételek is, mint például banki kamatok, áfakerekítések, készpénzkerekítések stb.? Kérem, hogy válaszában a törvényi hivatkozásokat is tüntesse fel! Az Adózóna oldalán érkezett kérdéseket Antretter Erzsébet adószakértő, a Niveus adótanácsadási üzletágvezetője válaszolta meg.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 39/A § alapján az a vállalkozó, akinek az adóévben – 12 hónapnál rövidebb adóév esetén napi arányosítással 12 hónapra számítva időarányosan – a bevétele nem haladja meg
a) a 25 millió forintot,
b) a 120 millió forintot, feltéve, hogy az adóévben a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint kizárólag kiskereskedelmi tevékenységet végző átalányadózónak minősül, [a továbbiakban az a) és b) alpont szerinti vállalkozó e § alkalmazásában együtt: kisvállalkozó) az adóévi adó alapját a (2) bekezdésben foglaltak szerint is megállapíthatja.

A (2) bekezdés alapján a kisvállalkozó (4) bekezdés szerint bejelentett döntése alapján az adó alapja a kisvállalkozó székhelye és telephelye szerinti önkormányzatonként
a) 2,5 millió forint, ha a kisvállalkozó bevétele az adóévben – 12 hónapnál rövidebb adóév esetén napi arányosítással 12 hónapra számítva időarányosan – a 12 millió forintot nem haladja meg;
b) 6 millió forint, ha a kisvállalkozó bevétele az adóévben – 12 hónapnál rövidebb adóév esetén napi arányosítással 12 hónapra számítva időarányosan – a 12 millió forintot meghaladja, de a 18 millió forintot nem haladja meg;
c) 8,5 millió forint, ha a kisvállalkozó bevétele az adóévben – 12 hónapnál rövidebb adóév esetén napi arányosítással 12 hónapra számítva időarányosan – a 18 millió forintot meghaladja, de az 25 millió forintot – az (1) bekezdés b) pontja szerinti kisvállalkozó esetén a 120 millió forintot – nem haladja meg,
azzal, hogy e § alkalmazásában bevétel alatt

• az szja-törvény szerinti bevételt,
• más kisvállalkozó esetén a nettó árbevételt kell érteni (a nettó árbevétel fogalmát – vállalkozótípusonként – a Htv. 52. § 22. pontja tartalmazza).

A fentiek alapján a kérdésekre adott válaszok az alábbiak:

1. Ha egy átalányadózó egyéni vállalkozó hipabevallásánál, aki az egyszerűsített elszámolást a 25 millió forintot meghaladó bevételei miatt nem alkalmazhatja, a nettó árbevételbe milyen bevételek tartoznak bele? Csak a tevékenységből származó bevételeket számolhatja bele, vagy beletartoznak az egyéb bevételek is, mint például banki kamatok, áfakerekítések, készpénzkerekítések stb.?

Értelmezésem szerint a fenti kérdésekben átalányadózó egyéni vállalkozóról van szó. Az ilyen típusú vállalkozó a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (szja-törvény) hatálya alá tartozik, így annak szabályai alapján adózik. Az szja-törvény 51. § (1) bekezdés alapján az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó a bevételeit a 10. számú melléklet szerint – tekintettel a 4. számú melléklet rendelkezéseire is – veszi figyelembe.

Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónál nem minősül vállalkozói bevételnek a vállalkozási (gazdasági) tevékenységéhez költségei fedezetére vagy fejlesztési célra jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított vissza nem térítendő támogatás. A magánszemély az e bevételével összefüggő adókötelezettségeit az önálló tevékenységből származó jövedelemre irányadó rendelkezések szerint teljesíti.

Az szja-törvény 4. számú melléklete alapján az a magánszemély, aki az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (áfatörvény) szóló törvény alapján áfaalany, a beszerzései során felmerült előzetesen felszámított adót, valamint az értékesítése során fizetendő áfát a következők szerint veszi figyelembe:

• Ha az áfatörvény általános szabályai szerint az áfát tételesen fizeti, akkor azt sem a bevételei, sem a költségei között nem mutathatja ki. E rendelkezés alól kivétel az áfatörvény rendelkezései alapján le nem vonható előzetesen felszámított adó, amely a költségek között kimutatva azokat növeli, feltéve, hogy ez az előzetesen felszámított adó e törvény rendelkezései szerint költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik.
• Az áfatörvény különös rendelkezései alá tartozó magánszemély a bevételeiből a különös szabály alapján adódó áfafizetési kötelezettséget levonja, a levonható előzetesen felszámított adó összege nem számolható el költségként. A le nem vonható előzetesen felszámított adó a költségeket növeli, feltéve, hogy ez a felszámított adó e törvény rendelkezései szerint költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik.
• Ha a magánszemély az áfarendszerben személyes (alanyi) mentességben, illetve tárgyi alapon adómentességben részesül, bevételeit a fizetendő áfa nem csökkenti, a költségei között a beszerzéseit terhelő le nem vonható áfa költséget növelő tényezőként figyelembe vehető, feltéve, hogy ez a felszámított adó e törvény rendelkezései szerint költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik.
• Ha az áfatörvény rendelkezései szerint a fenti 3 pont alapján költségnövelő tényezőként elszámolt le nem vonható áfa utólag (részben) levonhatóvá válik, a korrekció a levonás évében a költségeket csökkenti.
• Az utólag felmerült áfafizetési kötelezettség – annak elszámolásakor – a 2–3. bekezdés szerinti adózóknál a bevételt csökkenti. A korábban a ténylegesen fennálló áfakötelezettségnél nagyobb mértékben figyelembe vett bevételcsökkentést az áfakötelezettség módosításakor bevételnövelésként kell figyelembe venni.
• Az áfatörvény szerinti különleges jogállást választó mezőgazdasági tevékenységet folytató magánszemélynél a bevételnek része a felvásárlótól kapott kompenzációs felár. Az adólevonásra jogosult felvásárló magánszemély a kompenzációs felárat előzetesen felszámított áfaként veheti számításba.

Az szja-törvény 10. számú melléklet I. („Jellemzően előforduló bevételek”) 3. és 11. pontjai alapján bevétel a kapott kamat, és a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett bevételi többletkülönbözet.

2. Függetlenül az átalányadózótól, ha kisadózó vállalkozók tételes adójáról van szó, akkor az egyéb bevételek hogyan kezelendők?

A fenti kérdésben kisadózó vállalkozók tételes adóját választó adózóról (szja-törvény szerint adózó átalányadózóról) van szó. Ekkor (mint más kisvállalkozó esetén) a nettó árbevételt kell vizsgálni. A Htv. 52. § 22. pont h) alpont alapján a nettó árbevétel a tételes adózó vállalkozó esetén a kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló 2022. évi XIII. törvény (Kata törvény) szerinti bevétel.

A Kata törvény 2. § 4. pont alapján a kisadózó bevétele az egyéni vállalkozó által a vállalkozási tevékenységével összefüggésben bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték, ideértve a tevékenység végzéséhez kapott támogatást és a külföldön is adóköteles bevételt, valamint az az összeg, amelyet az adóalany az általa kibocsátott bizonylat alapján az adóalanyisága megszűnése napjáig még nem szerzett meg azzal, hogy nem bevétel

• az áthárított általános forgalmi adó;
• a visszatérített adó [ideértve különösen a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény 17/A § alapján történő adóvisszatérítést];
• az a vagyoni érték, amelyet az adóalany köteles visszaszolgáltatni (ideértve különösen a kapott kölcsönt, hitelt);
• az adózó által korábban átadott vagyoni érték az adóalany részére nem ellenértékként történő visszaszolgáltatásakor (ideértve különösen a nyújtott kölcsön, hitel visszafizetett összegét, de ide nem értve különösen a nyújtott kölcsönre, hitelre kapott kamatot), ha azonban az adóalany csak a szokásos piaci ár egy részének megfizetésére köteles, akkor a szokásos piaci árból a fizetési kötelezettséget meghaladó rész bevételnek minősül;
• az a vagyoni érték, amelynek a megszerzése alapjául szolgáló jogviszony keletkezésének napjára vonatkozóan megállapított szokásos piaci árát az adóalany köteles megfizetni;
• jogszabály vagy jogerős bírósági, hatósági határozat alapján kapott nem jövedelempótló kártérítés, kártalanítás, továbbá az adóalany vállalkozási (gazdasági) tevékenységéhez használt vagyontárgy károsodására vagy megsemmisülésére tekintettel a károkozótól, annak felelősségbiztosítójától vagy harmadik személytől a káreseménnyel kapcsolatosan kapott vagyoni érték, továbbá az adóalany biztosítójától elemi kárra tekintettel kapott kártérítés összege;
• a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatás;
• a nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítésekor kapott ellenérték, ha a kisadózó olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzemi célból használt, akkor az ebből származó jövedelem adózására egészében az szja-törvény XI. fejezetében foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia; azzal, hogy a külföldi pénznemben keletkezett bevételét a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a bevétel megszerzésének időpontjában irányadó hivatalos devizaárfolyamának, olyan külföldi pénznem esetén, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyam alapulvételével kell forintra átszámítani.