Nettó árbevétel az iparűzési adózásban – számviteli törvény szerinti vállalkozások

Megosztás Tetszik

A 2023-as évtől az iparűzési adó alanyai már nem tudnak élni a koronavírus-járvány miatt 1 százalékban maximált iparűzésiadó-mértékkel, ami azt is jelenti, hogy a vállalkozások 2023. évi végleges adóösszege akár a duplájára is emelkedhet a 2022-es évi adóhoz képest. Éppen ezért fontos tisztázni, hogy az iparűzési adózásban pontosan milyen tételek tartoznak az adó alapjába.

Az iparűzési adót szabályozó 1990. évi C. törvény (Htv.) 39. § (1) bekezdése értelmében az adó alapja a nettó árbevétel, melyet csökkent az eladott áruk beszerzési értéke (Elábé), a közvetített szolgáltatások értéke, az anyagköltség, az alvállalkozói teljesítések értéke és az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költségei.

Az adóalap-kalkuláció alapja tehát a nettó árbevétel, melynek számítását a Htv. 52. § 22. pontja határozza meg. Ennek értelmében a nettó árbevételt külön kell vizsgálni a számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozások és az szja-törvény hatálya alá tartozók esetén.

Külön szabályok vonatkoznak a kisadózó vállalkozók tételes adóját (kata) alkalmazó vállalkozókra és – mint később látni fogjuk – az új tételes-sávos adóalap-megállapítást választó kisvállalkozókra is.

A számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozások esetében a nettó árbevétel a számviteli törvényben foglalt értékesítés nettó árbevételét jelenti, amelyet azonban az iparűzési adóban tovább kell csökkenteni bizonyos tételekkel.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket a részletekért!