Korábbi évekre vonatkozó építményadó önellenőrzése során adókötelezettség-csökkenés keletkezett. E kötelezettségcsökkenés bevételként vagy ráfordítás-csökkenésként rögzítendő-e a számvitel szabályi szerint? – kérdezte olvasónk. Szolnoki Béla adószakértő, könyvvizsgáló válaszolt.
Tisztelt Szakértők! Kérem segítsenek értelmezni a Sztv. 151. § (2) bekezdését. Jól értjük-e, hogy a 10 millió forint nettó árbevételt soha el nem érő vállalkozás vezetőjére nem vonatkozik a 151. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettség, miszerint csak jogosítvánnyal (regisztrációval) rendelkező szakembert kell alkalmaznia a számviteli tevékenység ellátására? (Jelenleg is megvan a több évtizedes gyakorlattal és megfelelő képzettséggel rendelkező munkatárs, aki most elvesztette a regisztrációját továbbképzés elmaradása miatt.) Válaszukat nagyon várjuk, és előre is köszönjük..
Az IFRS rendszere a világon széles körben alkalmazott számviteli szabályozási rendszer, amely jellemzően pénzügyi szemléletű, és főleg a befektetők számára lényeges információkat szolgáltat. Cikkünkben részletezzük, kiknek lesz kötelező alkalmazni az IFRS-t, kik választhatják, illetve kik nem választhatják azt egyedi beszámolóiknál.
Végelszámolás alatt álló cégnél mi a teendő a beszámoló zárása előtt? – kérdezte olvasónk. Sinka Júlia, okleveles adószakértő, mérlegképes könyvelő válaszolt.
Jelentős változásokat hoznak a magyar számviteli szabályozásban a 2016. január 1-jén hatályba lépő , módosított rendelkezések. A változások célja a 2013/34/EU irányelv átültetése, így számos, az IFRS-ben (Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok) már alkalmazott szabállyal találkozunk a magyar számvitelben is. A Mazars, nemzetközi könyvvizsgáló társaság részletesen vázolja a változásokat, amelyeket jelen cikkünkben ismertetünk.
Nem sok idejük lesz a könyvelőknek, könyvvizsgálóknak, adózási szakembereknek, hogy a bevallási hajrá után pihenjenek; máris itt a nyakukon az újabb jogszabály-módosítás.
A számviteli értékcsökkenés növeli, míg a társasági adótörvény szerint számított amortizáció csökkenti a társaságiadó-alapot. Ez egyszerű. Papíron. A gyakorlat azonban általában bonyolultabb. A jó hír az, hogy az adótörvény is lehetőséget ad arra – korlátok között persze –, hogy az adóalapot a cég érdekeinek megfelelően formáljuk.
A jövőben a vállalkozások többsége egyszerűsített éves beszámolót készíthet, kevesebb társaság lesz kötelezett konszolidált beszámolóra, változik az osztalék elszámolása – egyebek közt ezt tartalmazza a számviteli törvény tervezett módosítása.
Tisztelt Szakértő! A kérdésfeltevésem abból az ellentmondásból merítkezik, hogy a számviteli törvény 2/A paragrafus (1) bekezdése szerint a kivás bt. nem alanya ezen törvénynek..., a kivatörvény 15. paragrafusa szerint pedig a kivaalany a számviteli törvény hatálya alá tartozik...?! Önök szerint melyik törvény a mérvadó? Válaszukat köszönjük.
Egészen biztos, hogy minden könyvelő találkozott már olyan számlával, amelyen vevőként ugyan a cég neve állt, de a vásárolt terméknek, szolgáltatásnak halovány köze sem volt a vállalkozás tevékenységéhez. Ez nem csak adózási, de számviteli problémát is felvet.
A behajtási költségátalányt (40 eurót) a kötelezett a tárgyévi könyvelésében elszámolja ráfordításra és kötelezettségre. A jogosult nyilatkozatával ezt a követelését elengedi. Ha az elengedő nyilatkozat dátuma a tárgyév december 31-ei, vagy azt megelőző, akkor a kötelezettnél a ráfordítás és az elengedett kötelezettség miatti bevétel azonos üzleti évben jelentkezik. Mi a helyzet akkor, ha az elegendő nyilatkozat dátuma a tárgyévet követő évi? Lehetséges, hogy a ráfordítást és a bevételt ekkor nem ugyanabban az évben kell elszámolni? A számviteli törvény melyik paragrafusa lehet az irányadó utóbbi esetben?
Tisztelt Szakértő! A cél az lenne, hogy kivezessük a könyvelésből azokat a vevőköveteléseket, amelyek nem fognak befolyni, de úgy, hogy ha lehet, ne kelljen még az adóalapot is megnövelni. A cégnek, amelyet könyvelek, 2014.10, hótól van néhány vevőkövetelése, amely 2010-ben keletkezett, azóta se fizették meg. Nem számoltak el értékvesztést az évek során. A ügyvezető információja alapján ezek a pénzek nem fognak befolyni. Van, amelyik már, ha megnézem a cégjegyzékben, akkor felszámolás keretében megszűntként jelenik meg. Ezen belül van, ahol a felszámolótól jött levél a behajthatatlanságról, ez megfelel a számviteli törvény 3. § 4. bekezdés 10. pontjának, tehát behajthatatlan követelés, nem kell növelni az adóalapot. Van olyan cég ellenben, amely megszűnt felszámolással, de vagy nem jött papír a felszámolótól, vagy nem találja az ügyvezető, tehát nincs papír a felszámolótól. Csak a cégjegyzékből lehúzott cégkivonat. Ezek a követelések minek minősülnek? A számviteli törvény szerinti fogalom felsorolásaiba nem fér bele. Akkor elengedettnek minősül? Kell-e növelni az adóalapot, ha nem kapcsolt félnek adom, de nem rendelkezem igazolással tőle, hogy enélkül is pozitív a beszámolója, hiszen megszűnt a cég felszámolással. Egy cikk szerint ezt is nézni kell (Tao. tv. 3. sz. melléklet 13. ponja)? Most számolnánk el 2014-ben. Hogyan kell? Köszönöm: Vné Andrea
Ugyanabban az épületben, ugyanaz a vállalkozás két boltot üzemeltet. Hogyan kell tárolni a pénztárgépnaplót, és milyen szabályokat kell betartani a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartásával kapcsolatban? – kérdezte olvasónk. Szolnoki Béla, adószakértő, könyvvizsgáló szakértőnk válaszolt.
A gazdasági nehézségekkel küzdő vállalkozások veszteséget, vagy kevés nyereséget termelnek, gyakran már az üzemi eredményük is negatív. Felmerül a kérdés: muszáj-e az értékcsökkenést elszámolniuk például a könyv szerinti értékkel bíró, de nem használt eszközeik után? Sok esetben ugyanis létfontosságú lenne számukra a pozitív számviteli eredmény, például a folyószámlahitelük meghosszabbításához.
Tisztelt Szakértő! Az illetéktörvény belföldi ingatlannal rendelkező társaság fogalma 2014-től megváltozott. A fogalom szerint "olyan gazdálkodó szervezet, melynek a mérlegében kimutatott eszközök (ide nem értve a pénzeszközöket és a pénzköveteléseket) ..." Megkérdeztük a NAV-tól, hogy mit kell pénzkövetelés alatt érteni e tekintetben. Írásos válasz: "a számviteli törvényben foglalt követelés (számviteli törvény 29. § valamint a 3. § (9) bekezdés), ezen belül pénzkövetelés fogalmának meghatározását kell alapul venni és alkalmazni. Mi nem találtunk a számviteli törvényben pénzkövetelés fogalmat. Az lenne a kérdésünk, hogy ezek tükrében, Önök szerint a gyakorlatban, a mérlegben kimutatott eszközök, ezen belül a mérlegkövetelések sorából milyen tételeket (vevők, adott kölcsönök?) kell kivennünk, mint pénzkövetelés, hogy a 75 százalékos arányt meg tudjuk határozni? Segítségüket köszönöm.
dr. Juhász Péter
jogász-adószakértő
HÍD Adószakértő és Pénzügyi Tanácsadó Zrt.
Szakmai kérdésekre professzionális válaszok képzett szakértőinktől
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték