Banális szabályok alkalmi munkánál: nem lehet papír nélkül megúszni

Megosztás Tetszik

Egyszerűsített foglalkoztatásnál kisebb lett a közteher, nagyobb a munkáltatói felelősség. Sem a kifizetést, sem a kiléptetést nem lehet megúszni papírmunka nélkül, de könnyen lehet, hogy nem is alkalmazhat a cég idénymunkást, ha aznapi folyószámlája tartozást mutat.

Az új minisztériumi vezetés lazított a turisztikai és az idénymunka fogalmakon: korábban a sörsátorban a pultos lány foglalkoztatása nem volt turisztikai idénymunka, de a strandbüfés kiszolgálója most is csak alkalmi munkás lehet. Változott a közteher mértéke és nagyobb lett a munkáltató felelőssége is. Az új törvény a munkáltató hatáskörébe utalja az alkalmasság megállapítását, igaz ezzel kimondatlanul, a teljes felelősséget is a vállára rakja, hiszen a munkabalesetek és rosszullétek esetén az intézkedési és kártérítési felelősség is őt terheli. A minisztérium évi egyszeri, háromezer forint költségen elvégezhető alkalmassági vizsgálatot ajánl, de csak reménykedni lehet abban, hogy ezt megkövetelik, vagy munkavállalói oldalon komolyan veszik. A napi fix 500, illetve 1000 forint mértékű közteherviselés napi alapú, de felső határ nélküli. Ez az egyik legbátrabb rendelkezés, mondhatni adózási vívmány, amely arra épít, hogy a munkavállaló nem fog összekacsintani a munkáltatójával, aki éppen a pénztárhiány ledolgozásán ügyködik. A jövőre nézve egy napi felső határ mégis indokoltnak tűnhet. (A minimálbér dupláját meghaladó kifizetés adóalapnövelő tétel, mind az egyéni vállalkozók esetében, mind a társasági adó alá tartozóknál, azonban a 10%-os adóterhelés vélhetően nem lesz elriasztó a magasabb kifizetés kapcsán.)

A munkáltató az egyszerűsített foglalkoztatásnál is köteles nyilvántartani a munkavállaló adatait a következőkre vonatkozóan: rendes és rendkívüli munkaideje ügyelete, készenléte, szabadsága kiadása, egyéb munkaidő-kedvezménye. A munkaidő-nyilvántartásból megállapíthatónak kell lennie naptári naponként vagy egybefüggő 24 óránként a beosztott, valamint a teljesített rendes és rendkívüli munka, továbbá az ügyelet, készenlét kezdő és befejező időpontja. Ennek pontos tartalmát, formáját a jogalkotó – még mindig – nem határozta meg, de 2006. január 1-jétől követelmény, hogy a nyilvántartásnak naptári naponként a munka kezdő és befejező időpontját tartalmaznia kell. A bírósági gyakorlat szerint nem elég a jelenléti ívet az adott napra csak aláírnia a dolgozónak, hanem pontosan, naprakészen kell vezetni, be kell írni, hogy a munkavállaló mikor kezdte, mikor fejezte be a munkát. Már most látszik, hogy a munkaügyi felügyelők nem fogadnák el pl. a pénztárbizonylatra felvezetett jelenléti adatokat, pedig abban jogilag nem lenne kivetnivaló. A bírósági gyakorlatra építő munkaügyi felügyelőket csak a jogszabály kiigazításával lehet leszerelni, remélhetőleg ez nem várat majd sokat magára.

Benne maradt a törvényben az adótartozás esetére vonatkozó korlátozás, vagyis, hogy az a munkáltató, aki 300 ezer forintos tartozást halmoz fel, nem vehet fel alkalmi munkást. Csakhogy az ok lehet téves befizetés, vagy más adónemre vonatkozó, de még át nem vezetett túlfizetés. A törvényben szereplő 300 ezer forintos limitnél logikusabb lenne a köztartozásmentes adatbázisba való tartozás feltétele. A módosításig a 300 ezer forintos limit kezelése amúgy is megoldhatatlan feladat elé is állítja a könyvelőket, hiszen az gyakran jogértelmezésen és az aznapi nyilvántartások megítélésén múlik (például folyamatban lévő adónemek közti átvezetés esetén). Ha az egyszerűsített foglakoztatást papír nélkül akarják megoldani a felek, vagyis a munkabért szintén banki utalással rendezik, akkor sem szabad két munkáltatói nyilvántartásról megfeledkezni. Az egyik a munkaidő-nyilvántartás, a másik pedig a bér összegéről szóló kimutatás.

Kellemetlen apróság az is, hogy a kilépéskor szokásos egyéb munkáltatói igazolások alól éppen az idénymunkát nem mentették fel, holott a módosító indítványt benyújtó képviselő ezt szerette volna. A javaslat indoklásában általában beszélt egyszerűsített foglakoztatás esetén a „kilépő papírok” mellőzéséről, de a mentesítő szakaszt az alkalmi munkáról szóló részhez szúrta be. Az is érdekes, hogy a minisztérium úgy látja, hogy ez nem véletlen, miután a maximum 120 napos idénymunka esetében indokolt, hogy a szabadságról, betegszabadságról legyenek kilépéskori igazolások. Ha így is van, akkor is indokolt lenne időt hagyni a könyvelőnek, bérszámfejtőnek az igazolás kiadására, hiszen az egyszerűsített foglalkoztatás megszűnéséről általában csak utólag lehet értesülni, előre ritkán.

Bosszantó, hogy a munkáltatói igazolások közül nem rendezték a kifizetést igazoló bizonylat formai szabályát, így nem tudni, hogy a kiadási pénztárbizonylatot, vagy utalást mitől fogja a revizor, munkaügyi felügyelőség ellenőre megfelelőnek találni. Talán attól, hogy azon szerepel az adóazonosító szám? Konkrét előírás hiányában csak találgatni lehet arról, hogy milyen adóigazolást, bérleszámolást, bérlapot kell kiadni. Az igazolás szükségességére a minisztérium is hivatkozik, de annak alaki kellékeiről nem beszélnek.

Az adatforgalom azonban jól működik, mert a bejelentést a könyvelő letöltheti az adóhatóság EBEV felületén és legfeljebb arra kell figyelnie, hogy a jelenleg 1008E számozású bevalláshoz helyes magánnyugdíjpénztári tagsági adatokat gyűjtsön be a munkáltató. A tévedést azonnal kiszűrheti az ügyfélkapun keresztül.

Hivatali szempontból nehezen hihető az, hogy ez a rendszer nem az ördögtől való, talán túl sok a rés, túl sok a visszaélésre lehetőséget adó, laza előírás. A valóságban azonban az alkalmi munkás pénzt keresni, a munkáltatója pedig teljesíteni szeretne, és keserű érzés volt, hogy a teljesíthetetlen jogszabályok okán rögtön jogszabálysértően jártak el mindketten.

Ha kíváncsi, hogyan szabályozzák az éjszakába nyúló foglalkoztatást és milyen hézagok vannak még a törvényben, olvassa el a hvg.hu cikkét.

Ruszin Zsolt
MKOE alelnöke