Újabb adókötelezettség, de van kiskapu a tevékenységre jellemző keresetnél

Megosztás Tetszik

A tevékenységre jellemző kereset, vagyis a TJK nem egy újabb adónem, hanem egy cselesen összegyúrt, magasan adóztatott adóalap, amit az osztalékfizetésnél és járulékszámításnál kellene alkalmazni. A járulékalap szélesítése ismét a jogszabály-idézgető propagandán múlik, a rendelkezést az érintettek könnyedén kikerülhetik, miközben árgus szemekkel figyelik, hogy az Alkotmánybíróság mit tesz az ügyben…

A pénzügyminiszter határozottan állt ki amellett, hogy az egymillió minimálbéres országát megváltoztassa, vagyis szélesítse, bővítse a járulékfizetés alapját. A szabályok azonban ismét hézagosak és kiskapukat kínálnak. A tevékenységre jellemző kereset (TJK) több sebből vérző, de mégis látványos próbálkozás. Az érintettek azon egyéni vállalkozók és társas vállalkozók (cégek tagjai), ahol van osztalékfizetés és a személyes közreműködés nem szüntethető meg. Ilyenek többek között az ügyvédi irodák, az egyéni ügyvédek, az egyéni orvosok, vagy olyan szerződött szakemberek, ahol a szerződésben előírták a közreműködésüket, vagy kénytelenek egyéni vállalkozóként működni (ők most már egyéni céggé alakulhatnak, ott már nem kötelező a közreműködés).

Mit tesz a többi vállalkozó? Megtehetik, hogy munkaviszonyra, megbízási viszonyra lépnek a cégükkel, ahelyett, hogy közreműködnének. Az egyéni vállalkozóknál ez nem működik, ők - ha nem alakulnak egyéni céggé - igyekeznek majd azt a joghézagot kihasználni, hogy a veszteségessé teszik az egyéni vállalkozásukat, persze mindezt lehetőleg legálisan.

A járulékfizetésnél is alkalmazni kell a TJK szabályait, itt azonban nagyon sok a félreértés a laikusok között. Szó sincs kötelező alkalmazásról, csak az a vállalkozó, társas vállalkozó valljon a TJK alapján járulékot, aki így dönt! Mindenki más vallhat minimálbér szerint!

A TJK alapvetően személyi jövedelemadó szabályokra vonatkozik, vagyis a közreműködő tagok és az egyéni vállalkozók osztalék szabályaira. Ezt azonban nem alkalmazzák eva és ekho alá tartozók. Az osztalékot a TJK szintjéig "bérként" adóztató előírások mellett megváltozott az a tb-szabály is, ahol a korábbi minimálbér dupláját ajánlották a járulékminimum-alapjának. A minimálbér dupláját Itt is a TJK váltotta fel. Ezen előírások között változatlanul szerepel az a fenyegetés is, miszerint fokozottabban ellenőrzi az APEH azokat a vállalkozásokat, ahol nem a javasolt szint szerint vallják a járulékokat.

A társadalombiztosítási járulékok terén tehát 2010-től már nem a minimálbér dupláját, hanem éppen a TJK szerinti ajánlott limitet kell alkalmazni. Itt valóban alany az evás is, de csak ajánlás szintjén, a TJK-t egyáltalán nem kötelező alkalmaznia, ha akar, vallhat a minimálbér szerint. Ennek az utóbbi evásnak sincs egy APEH ellenőrzés kapcsán félnivalója, hiszen az eva által minden jövedelme legális, vajon miért is vallana több járulékot, ha ebből nem származik előnye? (Előny lehet, ha pl. a nyugdíjat fog hamarosan igényelni.) Az APEH egyébként nem is szokta az evásokat társadalombiztosítási járulék okán ellenőrizni, hiszen az esetükben ennek nem sok értelme lenne.

Az érintettek ügyeskedése korántsem hiábavaló, hiszen a gyakorlatból okulva a szabályokat a trükkökhöz lehet igazítani és finom-szabályozással utánamenni a kiskapuk bezárásának és a hézagos jogszabály befoldozásának. Az Alkotmánybíróság (AB) legutóbbi határozata azonban jelzi, hogy a jogalkotó ismét kifut az időből. Bár az ingatlanadó bevezetése is időszerű lett volna, az elkapkodott és a felkészületlen hatósági háttér miatt minden megállapítási, nyilvántartási feladatot az adózóra hárító jogszabályt az AB ismét megsemmisítheti. Hivatkozásában éppen az lehet az érdemi elem, hogy ismét túl sok kockázatot nyitott ki a jogszabály és az adóbevallást így nem biztos, hogy a megfelelő összeggel fogják tudni az érintettek kitölteni és benyújtani.

Hiányzik a rendszerből a gyors és egyértelmű visszacsatolás. Az ingatlanadó kapcsán ahelyett, hogy egy egyszerű módszertannal indítottak volna, ezerparaméteres műveletté fejlesztették az ingatlan értékének megállapítását, amely csak akkor lett volna pontos és támadhatatlan, ha a Merkúr és a Vénusz éppen együttáll. Az ilyen és hasonló kozmikus tudásanyagot igénylő adózói becslések esetén visszacsatolást kell kifejleszteni az azt elbíráló APEH részéről, ami – valljuk be – az ingatlanadó esetében nem sikerült tökéletesen, ezért a sajtó jogosan lihegett az adóhivatal nyakában számon kérve a kalkulátor minden apró gyerekbetegségét.

A TJK esetében is egy olyan módszer lenne szükséges, amely véglegesíti a járulékalapot. Ha az adóhatóság számára be kellene vallani azt a nyilvántartást, amiben kikalkulálásra kerül az illető TJK alapja, akkor azt az APEH adott idő alatt megvizsgálva reagálna, reagálás hiányában pedig azt elfogadottnak lehetne tekinteni, így a jogbizonytalanság megszűnne. Most már csak azon kellene elgondolkodni, hogy az érintettek esetében ez nem jár-e túlzott adminisztratív kötelemmel, hiszen a nyilvántartást évente kellene elkészíteni és bizony tipikusan olyan dologról van szó, ahol a 2X2 néha 5.

A TJK nyilvántartás elkészítési szabályait ettől még nem kell rögtön elvetni, csupán a világos formai elemekre, hatósági honlapokon lévő kalkulátorokra, automata nyilvántartás-gyártó alkalmazásokra lenne szükség, és célszerű lenne elkerülni, hogy a csavaros észjárású szakértők agyonbonyolítsák azt.

Miután az alapelvek jók, de annak tartalommal való feltöltésén múlik minden érthetetlen, hogy miért nézi tétlenül a pénzügyi kormányzat, hogy a vállalkozói réteg szenved a TJK megállapításán és miért nem javasolt garanciális és visszacsatolási szabályokat a törvénybe annak kapcsán, hogy ne lehessen senkit se megbüntetni a téves, de korábban már egyeztetett becslés alapján? Éppen ezzel húzhatja ki a gyufát a jogalkotó, és ezért mehet majd a TJK szabályrendszere a süllyesztőbe. Az alkotmánybírók ismét a frászt hozhatják a javaslattevő minisztériumra, hogy az lehetőleg évekig ne is próbálkozzon meg újra a járulékfizetési alap további szélesítésére tett indítványaival.

Ruszin Zsolt
MKOE alelnök