hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Elbocsátások és felmondások: mire számíthatunk egy munkaügyi perben?

  • dr. Marosi Andrea

A munkaügyi perek többségét munkavállalók indítják, általában az elbocsátások körüli ellentmondások miatt. Hiába azonban a jogszerű követelés, ha az egykori munkaadó felszámolás alatt áll. A gazdasági válság több elbocsátást és sok tönkrement céget is jelent. Kinek, mit és mikor kell bizonyítania?

Egysoros indoklással, a gazdasági helyzetre hivatkozva bocsátottak el egy védett korban lévő hölgyet, ráadásul végkielégítést sem fizettek neki. Védett korúnak az a munkavállaló számít, akinek a nyugdíjig öt vagy annál kevesebb évet kell dolgozni. Az asszony így jogellenes felmondás miatt perelhet, s a bíróságon majd a munkáltatónak igazolnia kell, hogy valóban visszaesett-e a cég forgalma. Sok munkáltató bocsátja el a válságra hivatkozva alkalmazottját, nem egyszer törvénybe ütköző módon, de egyre több alkalmazott ismeri ma már a jogait.

A munkaügyi perek közel 70 százalékát munkavállalók indítják, s bár 2008-tól a munkavállalói költségmentesség megszűnt, ez nem szegte kedvét az érintetteknek. A mostani szabályozás szerint, ha egy munkavállaló pert indít, úgy az eljárás illetékét az állam megelőlegezi számára, de a végén - pernyertességtől függően – az (ex) alkalmazottnak is ki kell vennie a részét a perköltségekből. Ez azt jelenti, hogy ha a munkavállaló veszít, akkor a


másik félnél felmerült ügyvédi munkadíjat (lásd keretes írásunkat) és illetéket is fizetnie kell. Ez utóbbi – ha megállapítható a pertárgy értéke, akkor – hat százalék (minimum 7 000, maximum 900 ezer forint). Amennyiben perérték nem állapítható meg, 7000 forint illetékkel kell számolni egy munkaügyi perben. "Ugyanakkor a per tárgyától függően a munkáltatót is megilletheti a költség vagy illeték-feljegyzési jog, ami azt jelenti, hogy ilyenkor az ő kiadásait is az állam előlegezi meg és a per végén a pernyertesség-pervesztesség arányában viselik a költségeket.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az alkalmazottak ritkán viszik bíróságra ügyüket amíg munkaviszonyban állnak, mert attól tartanak munkáltatójuk bosszúból ellehetetleníti őket. Nem véletlen, hogy a perek döntő többségét azután indítják, hogy felmondtak vagy kirúgták őket. Leggyakrabban a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt, arra hivatkozva, hogy a foglalkoztató nem megfelelő indokkal, illetve nem megfelelő módon bocsátotta el őket. A jogellenes felmondás egyik leggyakoribb példája, amikor azt szóban közlik a munkavállalóval. Erre ugyanis csak írásban, indoklással együtt van lehetősége a munkáltatónak. Hasonlóan sokszor fordul elő, hogy a munkaadó, szintén jogszerűtlenül, a táppénz vagy gyes ideje alatt mondja fel a munkaviszonyt.

A munkavállaló – munkaviszonyának jogellenes felmondásakor - pert indíthat például elmaradt munkabér megfizetése, ki nem adott szabadságok pótlólagos kiadása vagy megváltása iránt. Bírósághoz fordulhat a munkaviszonya megszüntetése miatt közös megegyezés esetén is, ha megtévesztették, fenyegették. De per tárgya lehet az egyoldalúan módosított munkaszerződés, illetve a munkáltató vagy a munkavállaló másik fél részére okozott kár megtérítése, mint például a jogszerű vizsgálata annak, hogy a munkáltató belső szabályzata alapján kötelezi az alkalmazottat pénzfizetésre, fegyelmi megrovásban részesíti. Nem árt figyelni arra, hogy a munkavállaló a sérelmezett intézkedéstől számított 30 napon belül fordulhat a munkaügyi bírósághoz, tehát e határidőn belül kell a keresetlevelet postára adni.

A benyújtott keresetlevél alapján indul a per, melyben alapszabály, hogy az bizonyít, aki állít valamit. Azt terheli a bizonyítási teher, akinek érdekében áll, hogy a bíróság az állítását valósnak fogadja el. A munkaügyi perek egyik sajátossága ugyanakkor, hogy a bizonyítási teher gyakran megfordul. Például munkaviszony megszüntetésének jogellenességét vizsgáló perek esetében  a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmondás indokolása a törvényi előírásoknak megfelel, azaz világos, valós és okszerű.

Felmondás: bizonyítékok és kártérítés a perben

A felmondásokat számos esetben a cég gazdaságossági szempontok szerinti átszervezésével indokolják. Ez esetben a bíróság azt nem vizsgálhatja, hogy az átszervezés valóban gazdaságos volt-e, vagy esetleg csak továbbnövelte a cég kiadásait. Azt viszont ellenőrzi, hogy az átszervezés valóban megtörtént-e. Nem lehet például elbocsátani a személyzeti igazgatót azzal az indokkal, hogy a jövőben megszűnik ez a pozíció és ezzel párhuzamosan ugyanazokra a feladatokra felvenni egy HR-menedzsert, mert ilyenkor nyilvánvaló, hogy valójában a munkakör nem szűnt meg, csupán átnevezték azt. Itt tehát ugyan a munkavállaló állítja, hogy nem megfelelően mondtak fel neki, de mégsem neki kell állítását bizonyítékokkal alátámasztania, hanem a munkáltatónak. Ugyanez a helyzet a diszkriminációs ügyekben indult eljárásoknál is. A munkavállalónak itt elég megjelölnie, hogy mely tulajdonsága alapján diszkriminálta a munkáltató valamely kérdésben, az eljárás jogszerűségét pedig már a munkáltatónak kell bizonyítania, ami gyakran igen nehéz feladat. Igen elterjedt még a nemek szerinti diszkrimináció, ugyanazon munkáért a férfiak több bért kapnak, mint a nők, de előfordult már az is, hogy valakit a testsúlya alapján diszkrimináltak egy felvételi beszélgetés során azzal, hogy a biztonsági őr nem lehet ennyire túlsúlyos, mert nem tud már a betörő után futni.

A per során alkalmazható legfontosabb bizonyítási eszközök közé tartoznak az okiratok és a tanúvallomások. A legfontosabb, hogy - amiről csak lehet - írásban célszerű megállapodni. A tanúvallomások is hasznosak lehetnek, de a munkaviszonyokat jellemző alá-fölérendeltségi viszonyból adódóan tanúk „bevetése” már kevésbé hálás feladat. A volt munkavállaló nehezen talál olyan munkatársat, aki örömmel tanúskodik aktuális munkáltatója ellen. Ha pedig munkáltatói oldalon vagyunk, könnyen szembetalálhatjuk magunkat azzal a helyzettel, hogy - bár a munkatárs szíve szerint nem tanúskodna egy másik vagy korábbi kollégája ellen - nem mer ellentmondani a munkáltatói „felkérésnek” és ezzel kellemetlen helyzetbe hozzuk az egyébként lojális dolgozónkat.

A legfontosabb elvárás a felekkel szemben a bíróságon, hogy lényegretörőek és jóhiszeműek legyenek. Ilyen helyzet adódhat akkor, amikor a bíróság olyan tény bizonyítását kéri a munkáltatótól, ami inkább a munkavállaló feladata lenne. Teheti ezt azért, mert a munkáltatónál minden le van könyvelve, a munkavállaló pedig gyakran az időközi bérfejlesztések miatt már a saját személyi alapbérét sem tudja forintra pontosan kimutatni, bizonyítani. Ilyen adatok esetében a munkáltató helyzeti előnyéből adódóan könnyebben megadhatja a szükséges információkat.

A gazdasági válság miatt egyre gyakoribb probléma, hogy az anyagi nehézséggel küzdő, a fizetésképtelenség szélén álló munkáltatók az elbocsátott munkavállalók utolsó havi munkabérért, a szabadság időarányosan igénybe nem vett részének megváltását, valamint a végkielégítést nem fizetik ki. A munkavállaló ilyenkor alapvetően két megoldás közül választhat. Vagy pert indít a munkaviszonyának jogellenes megszüntetése miatt, vagy fizetési meghagyást kér a bíróságtól, amely a munkáltatót a tartozás kifizetésére kötelezi. Utóbbi esetben – amennyiben a munkáltató elismeri, hogy tartozik és a fizetési meghagyásos eljárás nem alakul át perré, hanem jogerőssé és így végrehajthatóvá válik, akkor - az ügy elindul a végrehajtás igencsak hosszadalmas és rögös útján. Ugyanakkor a perek is elhúzódhatnak akár évekig is.

Mindkét esetben az a legnagyobb probléma, hogy a per, illetve a végrehajtási eljárás alatt a munkáltató sok esetben felszámolás alá kerül. Egy per esetében ez azt jelenti, hogy a munkavállaló hiába nyer, mert az ítélet végrehajtására már nincs lehetőség és csak a fel-számolási eljárás alatt juthat majd a pénzéhez. A másik esetben - a fizetési meghagyás esetén - is hasonló a helyzet, ugyanis a felszámolási eljárás elrendelésével a végrehajtási eljárások megszűnnek és így a munkavállaló ez esetben is kénytelen hitelezőként a felszámolási eljárásba bejelentkezni. Ez pedig gyakorlatilag azt jelenti, hogy még hosszú időn át szaladhat a pénze után.

Praktikus tanács a munkavállalónak, hogy egy per megindítása előtt a lehetőségeikhez képest előzetesen tájékozódjanak a munkáltató anyagi helyzetéről (például a cégbíróságon hozzáférhető mérlegadatok alapján) és a céginformációs szolgálat interneten, ingyenesen elérhető adatbázisában kísérjék figyelemmel: a munkáltató ellen indult-e felszámolási eljárás.

A munkavállaló csak akkor tarthat igényt a jussára a felszámolási eljárás alatt, ha hitelező-ként bejelentkezett, ehhez azonban regisztrációs díjat kell fizetnie – ez a követelés egy százaléka, de legfeljebb 100 000 forint lehet.  A munkavállaló követe-lését a felszámoló úgynevezett „privilegizált követelésként” veszi nyilvántartásba. Ez azt jelenti, hogy elméletileg a többi hitelezőt – például a beszállítókat – megelőzve juthat majd a pénzéhez. Amennyiben azonban az eljárás során kiderül, hogy a cég vagyona nem fedezi a hitelezők követelését – és sajnos ez a leggyakoribb eset – akkor a munkavállalók követelései csak az Állami Bérgarancia Alapból, és csak részben elégítik ki. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalók a legtöbb esetben csak jóval kevesebb pénzhez jutnak hozzá, mint amennyi a törvény vagy a munkáltatóval történt megállapodás alapján járt volna nekik.

Munkaügyi per forintban

2007-ben 5899 per, míg tavaly 5928 per indult a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon. Legutóbb 2007 novemberében készült olyan felmérés, amely a befejezett ügyekben a pernyertesség és pervesztesség arányát vizsgálta: eszerint 40 perben a munkavállaló, 41 perben a munkáltató lett pernyertes, és 19 ügyben a felek részben pervesztesek, részben pernyertesek voltak. A munkaügyi perekben megítélt összegek nagysága széles skálán mozog, a néhány százezer forinttól a többmilliós igényekig terjedhet. Forrásaink szerint az ügyvédi óradíj a néhányezer forinttól a többtízezer forintig terjedhet, de ügyvéd és megbízottja között egyéb megegyezés is születhet: tárgyalásonként fizet képviselőjének, vagy a perérték adott százaléka a jogi képviselő díjazása.

Az Igazságügyi Minisztérium rendeletben tesz ajánlást az ügyvédi munkadíjra, eszerint:
 - polgári perben, elsőfokú bírósági eljárásban az ügyvéd munkadíjának a pervesztes felet terhelő összege
a) 10 millió forintot meg nem haladó pertárgyérték esetén az összeg 5 százaléka, de legalább 10 000 forint,
b) 10 millió forint feletti, de 100 millió forintot meg nem haladó pertárgyérték esetén az a) pontban meghatározott munkadíj és a 10 millió forint feletti összeg 3 százaléka, de legalább 100 000 forint,
c) 100 millió forintot meghaladó pertárgyérték esetén a b) pontban meghatározott munkadíj és a 100 millió forint feletti összeg 1 százaléka, de legalább 1 millió forint.
(3) Ha a perben a pertárgy értéke nem állapítható meg, a munkadíj minden megkezdett tárgyalási óránként, valamint az ügyvédnek a pert megelőző és a peren kívül végzett igazolt tevékenységéért óránként 5000 forint, de legalább 10 000 forint.

Horváth Linda
 

Hozzon ki többet az Adózónából!
Előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink teljes terjedelmükben olvashatják cikkeinket, emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is.

Előfizetési csomagajánlataink:


További hasznos adózási információk

NE HAGYJA KI!
Ezért érdemes előfizetni!

Kérdések és válaszok

Antitestmérés

Lepsényi Mária

adószakértő

Harmadik országbeli állampolgár csed jogosultsága

Czeglédi Bernadett

munkajogi és társadalombiztosítási szakértő

Talent4U Consulting Bt.

Kiva, társas vállalkozó

Széles Imre

tb-szakértő

Szakértőink

Szakmai kérdésekre professzionális válaszok képzett szakértőinktől

2021 szeptember
H K Sze Cs P Sz V
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3
hirdetÉs