adozona.hu
Precedens ítélet: mikor lehet megfosztani a céget az adólevonási jogától?
//adozona.hu/archive/20081123_afa_levonas_itelet_Europai_Birosag
Precedens ítélet: mikor lehet megfosztani a céget az adólevonási jogától?
Amennyiben egy cég nem teljesíti nyilvántartási és bevallási kötelezettségeit, megszegi a tagállamokra vonatkozó előírásokat. Kérdés, hogy emiatt megfoszthatják-e a társaságot adólevonási jogától. Ezt vizsgálta az Európai Bírósdág egyik ítéletében. De mi az APEH gyakorlata a hasonló ügyekben?
Vitathatatlan, hogy a fordított adózási eljárás alkalmazhatta a cég, hiába szegte meg a nyilvántartási kötelezettségeit, s az adósemlegesség elve alapján pedig az előzetesen felszámított HÉA-t („áfa”) levonhatta, mivel az ügylet tartalmi követelmények teljesültek. Függetlenül attól, hogy egyes alaki követelményeknek eleget tett-e vagy sem az adóalany. Ezzel a megállapítással egy 2007.során hozott ítéletét erősítette meg. Amennyiben az adóalany, mint a szóban forgó szolgáltatások címzettje tartozik HÉÁ-val(„áfa”), joga van azt levonni. Feltéve, ha az adóhatóság birtokában olyan adatok vannak, amiből ez kiderül. Vagyis az adóhivatal ilyen esetben nem írhat elő olyan további feltételeket, amelyek hatására a levonási jog nem gyakorolható.
Márpedig ilyen feltétel a kijavítás és a megállapítás, amikor az adóalanynak a nyilvántartási és bevallási kötelezettségei megszegését a levonási jog megtagadásával szankcionálja. A hivatkozott gyakorlat túlmegy a HÉA(„áfa”) megfelelő megállapításának és az adócsalás megakadályozásának biztosításához szükséges mértéken is, mivel e gyakorlat az adólevonási jog elveszítéséhez is vezethet. Különösen akkor, ha a bevallást az adóhatóság csak azután javítja ki, hogy lejár az az jogvesztő határidő, ami alatt az adóalany a levonást elvégezheti. Az ilyen kijavítási és megállapítási gyakorlatot az irányelvre hivatkozással sem lehet megindokolni. A bíróság azt is kimondja, hogy az irányelvben megfogalmazott levonási tilalom csak az üzleti tevékenységhez szorosan nem kapcsolódó kiadásokra, mint a luxuskiadások, szórakozási célú kiadások és reprezentációs költségek, alkalmazható.
Tehát az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokból nem derül ki, hogy a társaság rosszhiszeműségének vagy adócsalásának következménye az, hogy megsértette a nyilvántartási kötelezettségeit. Az adóalany jóhiszeműsége mindenesetre csak annyiban releváns , hogy ezen adóalany magatartása következtében az érintett tagállam esetében fennáll e az adóbevétel kiesés veszélye .Ugyanakkor a nyilvántartási kötelezettségek olyan megszegését, mint az alapügyben szereplő, nem lehet úgy minősíteni, hogy ez az adóbevétel kiesés veszélyével jár.
Ezen okokból ez a kötelezettségszegés nem tekinthető adókijátszásra irányuló ügyletnek, sem pedig a közösségi normákkal való visszaélésnek, mivel ezt nem jogtalan adóelőny megszerzése érdekében hajtották végre A Bíróság azt állapította meg, hogy , hogy a hatodik irányelvvel ellentétes a HÉA(„áfa”) bevallások kijavításának és a HÉA(„áfa”) megállapításának azon gyakorlata amely egyfelől a tagállamok által a hatodik irányelv értelmében előírt formalitásokból eredő kötelezettségek, másfelől az irányelvből eredő nyilvántartási és bevallási kötelezettségeknek az alapügyekben szereplővel azonos módon történő megszegését a levonási jog megtagadásával szankcionálja a hivatkozott fordított adózási eljárás alkalmazása esetén.
Fenti ítélet hatása nyilvánvalóan előbb-utóbb meg kell hogy jelenjen a hazai jogalkalmazásban is. Az APEH gyakorlatában a fentiekben megfogalmazott szempontok egyelőre hiányoznak. A nyilvántartási kötelezettség megszegése önmagában megállapításhoz vezet. E szempontból nem is vizsgálják, hogy adózó eljárása bevétel kiesést okozott-e illetve, hogy az ügyfél rosszhiszeműen járt-e el.