Nehéz nyugdíjasként megőrizni a korábbi életszínvonalat

Megosztás Tetszik

Egy kutatás szerint a nyugdíjasok fele már az első 5 évben képtelen fenntartani a korábban megszokott életszínvonalát. Akik nem készülnek fel saját idős korukra egy nyugdíjcélú megtakarítással, valószínűleg drasztikus életszínvonal-csökkenést fognak elszenvedni, olvasható a Bankmonitor.hu elemzésében.

Nemrégiben láttak napvilágot a KSH friss nyugdíjstatisztikái: ezek is azt bizonyítják, hogy egyre nagyobb a szakadék a nyugdíjak és a bérek között. Az átlagnyugdíj 2020. januárban 142 114 forint volt, de a nyugdíjasok 59 százaléka (kb. 1,2 millió ember) kevesebbet kap havi 140 000 forintnál.

A legtöbben havi 100–120 ezer forintos nyugdíjat kapnak, ők teszik ki a teljes nyugdíjas társadalom 18 százalékát. Kétmillió nyugdíjas közül alig 15 százaléknak éri el a nyugdíja a havi 200 000 forintot. A nyugdíjak mértékét nagyban befolyásolja a szolgálati idő hosszúsága: a legtöbben 38–44 évnyi jogviszony után mennek nyugdíjba, átlagosan 140–150 ezer forintos nyugdíjjal.

A 65 éves életkor betöltése után a mai aktívak is hasonló helyzetre számíthatnak, holott erre egyáltalán nem vagyunk felkészülve. A bérek ugyanis a tavalyi gazdasági válság ellenére tovább emelkedtek. A 2020. januártól októberig terjedő időszakra egy év alatt 9,7 százalékkal nőtt a nemzetgazdasági átlagbér, így kedvezmények nélkül is megközelítette a havi nettó 263 000 forintot.

Fenntartható-e a megszokott életszínvonal nyugdíjasként?

Ma a nyugdíjasok két okból is nehéz helyzetben vannak. Egyrészt a nyugdíjak abszolút értéke is látványosan elmarad a bérek szintjétől. Másrészt – és ez még nagyobb nehézség – az úgynevezett nyugdíjas infláció érdemben meghaladja a hivatalos infláció mértékét. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjasok (a fogyasztói kosaruk sajátos összetétele miatt) jóval erőteljesebb áremelkedést érzékelnek, mint amit a hivatalos infláció mutat. Ilyen körülmények között természetesen igen nehéz fenntartani a korábbi életszínvonalat.

Mit mutatnak a statisztikák?

Egy friss felmérés Amerikában vizsgálta azt, hogy a nyugdíjasok milyen esélyekkel tudják megőrizni az aktív korban megszokott költekezési szintet. A kutatás eredményei lehangolók: a résztvevők 49 százaléka már az első 5 nyugdíjas évében életszínvonal-csökkenést szenvedett el.

Az összes nyugdíjas közül 51 százalék volt képes legalább 5 évig fenntartani a korábban megszokott életszínvonalát. 27 százalék tudott megélni kizárólag a nyugdíjából, illetve a meglévő befektetéseinek hozamából. További 24 százaléknak pedig, bár fenn tudta tartani az addigi költekezési szintet, ehhez fel kellett törnie / el kellett adnia a megtakarításait vagy befektetéseit. A résztvevők 49 százaléka azonban 5 évig sem tudta megőrizni az életszínvonalát, még a megtakarítások feltörésének árán sem.

A férfiak és a nők között jelentős különbség húzódik: 16 százalékponttal magasabb azoknak a férfiaknak az aránya, akik az első 5 évben nem szenvedtek el életszínvonal-csökkenést. Különösen nehéz helyzetben voltak az egyedül élők. Míg a házasok 62 százaléka változatlan szinten tudta tartani a költekezési szintet, az egyedülállóknak csak 39 százaléka, az elváltaknak pedig csak 32 százaléka tehette meg ugyanezt.

Magyar szempontból jó hír, hogy a saját ingatlannal rendelkezők dupla akkora eséllyel (30 százalék helyett 59 százalék) tudták legalább 5 évig megőrizni az életszínvonalukat. A KSH 2018-as adatai szerint hazánkban a népesség mindössze 4,8 százaléka lakott bérlakásban, azaz 95,2 százalék élt saját tulajdonú ingatlanban. Mivel a lakáshitelek futamideje általában még aktív korunkban a végéhez ér, a nyugdíjasok túlnyomó részének valószínűleg nincs lakáshitellel vagy lakbérrel kapcsolatos kiadása.

A legerősebben az iskolai végzettség befolyásolja az eredményeket: a diplomások 81 százaléka tehette meg, hogyan fenntartsa az aktív kori életszínvonalát. Az érettségivel rendelkezők kb. fele, az alacsonyabb iskolázottságúak pedig mindössze 30 százaléka volt képes erre.

Mi várható az első 5 év után?

A kutatás szerint a legtöbb nyugdíjas életpályája megegyezik abban, hogy idős koruk első 5 évében élnek a legmagasabb „költségszínvonalon”. Ennek okai, hogy friss nyugdíjasként jobb egészségi állapotnak örvendenek, így az idős korra kitűzött célok többségét ekkor valósítják meg. Az első 5 év elteltével pedig már kevesebbet költenek utazásra, kevesebb ruhát és bútorzatot vásárolnak. Ugyanakkor az életévek múlásával egyre jelentősebb költséggé válnak az egészségüggyel kapcsolatos kiadások.

Mit tehetünk az időskori elszegényedés ellen?

A legjobb mód, hogy nyugdíjas korban ne csökkenjen az életszínvonalunk, a nyugdíj-előtakarékosság. Ennek lényege, hogy aktív korban havi rendszerességgel teszünk félre pénzt saját idős korunkra. A korhatár betöltése után (vagy bizonyos esetekben akár az előtt) az összegyűjtött tőke felvehető, így plusz jövedelemforrást biztosíthat az állami nyugdíjon felül. Aki kellően korán elkezdi, akár havi 18 000 forintból is felépíthet egy 20 millió forintos vagyont, ami kb. 100 000 forintos nyugdíjkiegészítésre lenne elegendő. A nyugdíjcélú megtakarításokra jelenleg 20 százalékos (évi maximum 280 000 forintos) állami támogatás is igényelhető.