A magyarországi cégek export árbevételének 80 százaléka külföldi tulajdonú cégeknél keletkezik

Megosztás Tetszik

A kormány 2025-ös „repülőrajtjához” szükség lenne az export felfutására (a kivitel a GDP 77,4 százaléka, míg a nettó export a GDP 6,8 százaléka). Mindezt olyan körülmények között, amikor a nemzetközi kereskedelem lassul, és a látóhatáron már látszanak a „Trumpizmus” első jelei (pl. vámemelések). A hazai tulajdonú exportáló vállalkozások, jellemzően mikro- és kisvállalatok (nagyvállalat alig van közöttük [1 százalék]). A GKI Gazdaságkutató Zrt. honlapján megjelent elemzésében az export árbevétel alapján vizsgálta meg a hazai vállalkozásokat.

A magyarországi cégek export árbevételének 80 százaléka külföldi tulajdonú cégeknél keletkezik, míg a magyar cégeknek 6,6 ezer milliárd forint bevétele van ilyen forrásból, a külföldi tulajdonúaknak ez 27,3 ezer milliárdot hoz. Szektor szerint az exportban (és persze az importban is) toronymagasan (71 százalék) a feldolgozóipar dominál, ezt követi a kereskedelem és szolgáltatás (24 százalék), valamint az energia-közmű (4 százalék). Mind az építőipar, mind a mezőgazdaság közvetlen exportja kicsi (fél százalék alatti arány a teljes kivitelből). Cégméret szerint a kivitel értékének 71 százaléka a nagyvállalatoktól származik, a középvállalatok részesedése 18 százalék. A kis- és mikrovállalatok súlya 7 százalék, illetve 3 százalék.

A magyar többségi tulajdonú cégek exportjának több, mint felét (53 százalékát) a kereskedelem és szolgáltatás ágazat teszi ki. Az energia és közmű csoport 19,5 százalékot, a feldolgozóipar 24 százalékot, az építőipar, illetve mezőgazdaság súlya 2–2 százalék. A külföldi tulajdonú cégek export-árbevételének túlnyomóan nagy része (83 százalék) a feldolgozóiparhoz tartozik, ezt követi a kereskedelem és szolgáltatás 17 százalékkal, az összes többi ágazat 1 százalék alatti értéket vesz fel.

Érdemes áttekinteni, hogy a kivitel az egyes gazdasági ágazatok szerint hogyan oszlik meg hazai és külföldi tulajdonú cégek között. A magyar tulajdonú cégek dominálnak az energia és közmű (93 százalék), az építőipar (83 százalék) és a mezőgazdaság (71 százalék) kivitelében. A külföldiek uralják a kereskedelem és szolgáltatás (57 százalék), de leginkább a feldolgozóipar (93 százalék) exportját.

A kereskedelem és szolgáltatás szektor viszonylag nagy súlyú a kivitelben a vállalati exportadatok alapján, azonban meg kell jegyezni, hogy egy mezőgazdasági termelő vagy egy kisebb hazai cég általában nem közvetlenül, hanem egy kereskedővel bonyolít le üzletet a másik országban működő megrendelővel. Emiatt a kereskedelem-szolgáltatási szektor exportjának egy része a többi szektorhoz köthető (pl. a magyar borexport legnagyobb súlyú szereplője a Lidl).

A kis, nyitott gazdaság egyik hátránya, ha kiszolgáltatottá válik egyes ágazatoknak. Részben korábbi kormányzati döntések miatt lett ilyen Magyarország is (abroncsgyártás, autóösszeszerelés, akkumulátorgyártás). Az import nyersanyag- és energiaigényes feldolgozóipar nagy volumenben sok munkaerőt is igényel, így ezek erőltetéséből nyilvánvalóan gazdasági feszültség (pl. munkaerőhiány) keletkezik. Mivel a nagy ipari konglomerátumok számára kis elköteleződés egy helyen letelepedni, ezért a legtöbb nagy gyárbetelepítés jelentős állami adókedvezményeket és támogatásokat igényelt. Ezeket pedig az adófizetők (végső soron a hazai kkv-k és a lakosság) fizetik meg.

Érdemesebb lenne azokba a szektorokba fektetni, amiben exportképesek a magyar tulajdonú cégek, mint például a kereskedelem és a szolgáltatás. A jelenlegi gazdasági stratégia (újraiparosítás) még mindig a kései 20. századi elképzelések alapján épül fel. A 21. században már sokkal inkább a szolgáltató szektor, illetve még újabban a kvaterner, azaz információs szektor jár élen. Ezekben a trendekhez alkalmazkodva nagyobb gazdasági sikereket és növekedést lehet elérni.