Ennyit tettek hozzá a toplistás cégek a magyar GDP-hez

Megosztás Tetszik

A vállalati szektor tavalyi magyar GDP-termelésének 53 százaléka az ötszáz legnagyobb cég teljesítménye. Hogyan kell ezt kiszámolni, ki, hol áll a rangsorban. Közöljük a HVG korábbi TOP 500 összeállításának egyik cikkét és az ugyanott november 16-án megjelent 500 legnagyobb eredményű cégek rangsorának 401-500. helyezettjének legfontosabb adatait.

A világszerte elterjedt, az árbevételt számba vevő toplistáknál többet mond egy ország legnagyobb cégeiről az általuk megtermelt hozzáadott érték alapján készült lista.

Képtelennek tűnő arány: a HVG ötszázas toplistájában szereplő cégek 44,8 ezermilliárd forintos összesített árbevétele több mint másfélszerese a 2012-ben 28 ezermilliárd forintos magyar GDP-nek. E furcsaságot az magyarázza, hogy a GDP hozzáadott érték típusú mutató, azaz nem az árbevételt, hanem kizárólag azokat a produktumokat összegzi, amelyeket egy-egy gazdálkodó egység maga tesz hozzá a másoktól beszerzett nyersanyagok, alkatrészek, a vásárolt szolgáltatások értékéhez. Az ötszázas rangsor 15. helyén álló Magyar Suzuki Zrt. például 394 milliárd forint értékben adott el Esztergomban készült autókat és hozzájuk való alkatrészeket – 93 százalékukat a határokon túl –, további 15 milliárdért pedig a japán anyacége által gyártott gépkocsikat, motorkerékpárokat és csónakmotorokat. Mindehhez felhasznált 314 milliárd forintnyi, más gyártóktól – köztük a saját anyacégétől – beszerzett alkatrészt, 17 milliárd forintnyi alapanyagot, és az eladásra vásárolt nem esztergomi Suzuki-termékek ellenértékét is kifizette olyan tételekkel együtt, mint a garanciális javítások 8 vagy a kereskedőknek adott jutalék 7 milliárdja.

Az ilyen és hasonló kiadásokat eredménybeszámolójuk anyagjellegű ráfordítások nevű rubrikájában összegzik a cégek. A Magyar Suzukinál ez az összeg 375 milliárd forint volt 2012-ben, ezt kell kivonnunk az árbevétel 409 milliárdjából, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy az esztergomi autógyártó mennyivel járult hozzá a magyar GDP-hez: árbevétele tizenketted részével, bő 34 milliárd forinttal.

Ugyanezt a kivonást a HVG-toplista összes vállalatánál elvégezve 8,3 ezermilliárd forint lesz a végösszeg. Ez azonban még mindig nem azonos az ötszáz legnagyobb hazai vállalat GDP-hozzájárulásával. Több annál, mivel a lista ötszáz szereplője közül hatvannak az anyacége is szerepel a rangsorban, méghozzá konszolidált, azaz a leányvállalatok teljesítményét is tartalmazó adatokkal. Ennek a hatvan leánycégnek a számait a duplázódás elkerülése érdekében figyelmen kívül hagyva kapjuk meg, hogy az ötszáz legnagyobb magyarországi vállalat mennyi hozzáadott értékkel járult hozzá 2012-ben a GDP-hez: 7,6 ezermilliárd forinttal.

Ezt a summát nem is a teljes, 28 ezermilliárd forintos magyar GDP-vel érdemes összevetni, hanem az összes nem pénzügyi vállalat 14,4 ezermilliárdos GDP-hozzájárulásával (lásd táblázatunkat a GDP összetevőiről). Az arány imponálóan nagy: a vállalati szektor tavalyi GDP-termelésének 53 százaléka az ötszáz legnagyobb cég teljesítménye.

Mindezek után meglepő, hogy mégsem terjedtek el az ilyen típusú, a legnagyobb vállalkozásokat valóban a saját produktumuk alapján rangsoroló listák. Talán azért, mert az IFRS nemzetközi számviteli szabvány alapján készült eredménybeszámolókban, a magyar szabályok szerintiekkel ellentétben, nincs „anyagjellegű ráfordítás” rubrika; a Magyarországon is mind több cég által alkalmazott IFRS-beszámolókból csak körülményes bogarászással, néha pedig úgy sem deríthető ki a megfelelő adat.

A HVG mindenesetre, úttörő módon,  elkészítette a legnagyobb hozzáadott értéket előállító és ezáltal a GDP termeléséből a legnagyobb részt vállaló cégek rangsorát (lásd nagy táblázatunkat). A százas lista a top 500-on alapul; egyetlen cég sem marad le róla érdemtelenül, hiszen az ötszáz közé már kevéssel 17 milliárd forint alatti árbevétellel is be lehetett kerülni, ebben a százban viszont a hozzáadott érték minimuma is 17 milliárd fölött van.

A leglátványosabb, ám korántsem meglepő különbség a két lista között, hogy a hozzáadott érték szerinti rangsorban jóval előbbre kerülnek a – nem anyagok megmunkálásából élő – szolgáltatók, és hátrább a tekintélyes iparvállalatok. Ebben a százban jó háromszor annyi szolgáltató (4-gyel szemben 13), majdnem kétszer annyi közlekedési (4 helyett 7) és másfélszer annyi távközlési cég (6) van, mint az árbevételi legnagyobbak százas élcsapatában, nagykereskedő viszont csak mutatóba akad (18 helyett 4). A legnagyobb nem ipari vállalat, a Magyar Telekom Távközlési Nyrt. éppen csak lemaradt a dobogóról (a 4. helyen áll ezen a listán), de a Szerencsejáték Zrt. (7.) és a Magyar Posta Zrt. (9.) is bent van a tízes élbolyban.

A százas rangsorban szereplő szolgáltatóknál a hozzáadott érték átlagosan az árbevétel 62 százaléka, és a közlekedési vállalatoknál is 60 százalék. Ugyanez a mutató az elektronikai iparban a legkisebb, mindössze 12 százalék, de a fémfeldolgozásban, a kiskereskedelemben és a járműiparban is 20 százalék alatt van.

Meglepően jól szerepelnek a nagykereskedők, 53 százalékos aránnyal, de a magas átlag jórészt egy dohánycég, az első tíz közé is bekerült Philip Morris Magyarország Kft. (8.) magánprodukciójának eredménye. Márpedig a dohánybiznisz külön tészta. A gyártóként vagy kereskedőként ebben utazó cégek – a Philip Morrison kívül a BAT Pécsi Dohánygyár Kft. (12.), a hódmezővásárhelyi Ventas Coffee Hungary Kft. (76.) és utóbbi leánya, a Continental Dohányipari Zrt. (95.) – már a százas listára való feljutásukat is egyetlen dolognak köszönhetik: a termékeik árát és ezzel az árbevételüket megsokszorozó jövedéki adónak. A Philip Morris például 194 milliárd forintért adta tovább azt a cigarettát, amiért ő 15 milliárd forintot fizetett az anyavállalatának; a két szám közötti különbség egyik tétele a cég 13 milliárdos működési költsége, a másik pedig a 166 milliárdos jövedéki adó.

A százas lista tagjai közül még a Mol Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. (1.), valamint a Dreher Sörgyárak Zrt. (79.) adatait hizlalja ilyen tétel, de jóval kisebb arányban; a Mol üzemanyag-kereskedelemmel foglalkozó anyavállalatánál a jövedéki adó a 13, a kőbányai sörfőzdénél pedig a 29 százalékát teszi ki az árbevételnek. A Szerencsejáték Zrt. árbevételéből pedig 16 százalék a játékadó. E három cégből kettőnek, a Molnak és a szerencsejátékcégnek azonban az árait növelő adó nélkül, „saját jogon” is helye volna a rangsorban, az olajcég a jövedéki adó nélküli árbevételével is biztos listavezető lenne.

Számaik alapján ugyancsak bekerülhettek volna az első százba, mégis kihagytuk a hagyományos toplista-kakukktojásokat: a postafiókcégek magyarországi paradicsomának számító Pest megyei Újlengyelen bejegyzett, tengeri olajfúró tornyokat kölcsönző cégeket. Az egy-egy – a cégecske luxemburgi, illetve svájci fióktelepén dolgozó – alkalmazottal működő Stena DrillMax I (Hungary) Kft. és Seadrill Hungary Kft., valamint az alkalmazott nélküli Diamond Hungary Bérbeadó Kft. és Frontier Driller Kft. által produkált hozzáadott érték a 86–99,6 százaléka az árbevételüknek. E párját ritkító arányt azonban azzal érik el, hogy alig számolnak el anyagjellegű ráfordítást – már csak azért is, mivel nem végeznek érdemi tevékenységet. Ténykedésük lényegében abból áll, hogy az olajfúróbizniszben utazó anyavállalatuktól apportként kapott tengeri gépszörnyek bérleti díját, illetve az abból származó nyereséget valamilyen formában átutalják a cégközpontnak; működésük valójában csak a postafiókszékhely fenntartása és a könyvelés jelentéktelen költségével járul hozzá a magyar GDP-hez. E cégek példája azt is jelzi, hogy a toplistakészítésnek ez az új módja sem kínál automatikus megoldást minden módszertani dilemmára – de ez nem azt jelenti, hogy rosszabb lenne a hagyományos, árbevétel-alapú rangsoroknál, hanem csak azt, hogy ebben a tekintetben nem jobb náluk.
Ezúttal a TOP 500-as lista 401-500. közötti helyezettjeinek legfontosabb adatait közöljük.
401-450.:http://bit.ly/I7z1Og
451-500.:http://bit.ly/1h6PSQ0
A témában korábban megjelent cikkeinket ITT olvashatja el!