Bérterhek, válságadók: Magyarország a régió éllovasa

Megosztás Tetszik

Idén második alkalommal gyűjtötte össze a közép-kelet-európai régió 15 országának aktuális adózási információit Közép-Kelet-Európai Adóbrosúra 2014 elnevezésű kiadványába a MAZARS.

A vezető könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat célja, hogy helyzetjelentést adjon a térség országainak adózási környezetéről a régió iránt érdeklődő befektetők számára, illetve lehetővé tegye alapvető versenyképességi tényezők összehasonlítását. A 2014-es kutatás, csakúgy, mint a tavalyi, Magyarország szomszédjai és a visegrádi országok mellett Görögország, Oroszország, Ukrajna, és a jugoszláv utódállamok adózási környezetét is vizsgálta. 

A gazdasági válságot megelőzően a régió országai között alapvetően az adóverseny dominált. Bár a befektetők kegyeiért folytatott harc most is tart, az elmúlt néhány évben a legtöbb ország olyan adórendszer megalkotásán munkálkodott, amely az optimális befektetési környezet megteremtése mellett a költségvetési hiány csökkentését is szolgálja. Mivel e két célkitűzés alapvetően ellentétes irányba mutat, az ezeknek egyszerre megfelelő rendszerek kialakításához az egyes országok meglehetősen különböző elképzelések mentén, különböző eszközökkel kezdtek hozzá.

A kutatás eredményeiből látható, hogy az unió nyomására az EU-tagok költségvetési hiánya a 2013-ban az előző vizsgált időszakhoz képest átlagban csökkenést mutat, azaz a legtöbb ország ez irányú törekvése sikeresnek tekinthető. (Még úgy is, hogy Görögország és Szlovénia jelentős deficitnövekedése érezhetően rontotta az átlagot.)

A stratégiai céloknak való megfelelés érdekében az is látható, hogy a vizsgált országok – apróbb finomításoktól eltekintve – alapvetően továbbra is a korábbi években kigondolt stratégiájuk mentén haladtak, azaz strukturális adóváltozások bevezetésére 2014-ben egyik vizsgált országban sem került sor.     

Ugyanakkor, jövedelemadók, valamint a forgalmi típusú adók kombinálása tekintetében továbbra is meglehetősen vegyes a kép.

Egyes országok – többek között Magyarország is – a jövedelemadók csökkentésében, illetve ezzel párhuzamosan a forgalmi típusú adók (áfa, tranzakciós illeték stb.) emelésében látta a válságból kivezető utat. A magyar adatok jelenleg is jól tükrözik ezt a kétpólusú megközelítést: áfakulcs, illetve szja és társasági adó szempontjából továbbra is a skála két ellentétes végén helyezkedünk el.
Románia a hazánkéhoz hasonló stratégiát folytat: a román társasági adó és az szja egységesen 16 százalék, ugyanakkor a 24 százalékos áfakulcs ugyancsak a vizsgált országok 21 százalékos átlaga felett van. 

A MAZARS elemzése rámutat: az összehasonlításban szereplő országok egy másik csoportja éppen ellentétes válságkezelési stratégiát választott, ők a forgalmi típusú adók emelése helyett a magasabb szja, illetve a társasági adókulcsokban látják a megoldást. Ilyen például az egységes adókulcsot elsőként bevezető Szlovákia, amely 2013-tól visszaállította a progresszív rendszert a magánszemélyek jövedelemadóztatásában, ez 2014-ben változatlan módon, kétkulcsos (19, illetve 25 százalékos) szja rendszer formájában maradt érvényben. Ezzel összhangban a korábban 19 százalékos társasági adó is 23 százalékra nőtt, ezt 2014-ben 22 százalékra csökkentve még mindig a felmérésben szereplő országok 17 százalékos átlaga felett helyezkedik el. A szlovák áfakulcs ugyanakkor továbbra is átlag alatti, 20 százalék maradt.
Ausztria ugyancsak az átlagosnál alacsonyabb forgalmi adók mellett tette le a voksát: az áfa 20 százalék; a magánszemélyek jövedelemadója ugyanakkor progresszív - a legmagasabb jövedelemkategóriában eléri az 50 százalékot. Nyugati szomszédunk a társasági adó kulcsát is viszonylag magasan, 25 százalékon tartja.

Görögország adópolitikája ugyanakkor jó példáját mutatja annak, amikor a válságkezelés kényszere felülír minden egyéb gazdasági megfontolást: mind a forgalmi adó, mind pedig a jövedelemadók mértéke magasnak mondható. A görög áfamérték 23 százalék, míg a társasági adó 26 százalékos kulcsa a felmérésben szereplő legmagasabb ilyen érték. Az szja progresszív rendszerű, a kulcsok jövedelemszinttől függően 22, 32, valamint 42 százalék lehetnek.

A MAZARS összehasonlításából kiderül, hogy vannak olyan „középutas” országok is, amelyek igyekeznek minden tekintetben a középmezőnyben maradni: ilyen például Lengyelország a kétkulcsos progresszív személyi jövedelemadóval (18 és 32 százalék), átlag feletti, de nem kiemelkedően magas áfa kulccsal (23 százalék), illetve 19 százalékos társasági adóval.

Csehország annak ellenére ebbe a kategóriába sorolható, hogy egykulcsos, 15 százalékos jövedelemadót vezetett be, mert a bruttósítás alkalmazása miatt az effektív szja teher a 20 százalékot is eléri, és az áfa kulcs (21 százalék) és a társasági adó is (19 százalék) átlag közeli értéket mutat. 

Külön kategóriát alkotnak a volt jugoszláv tagállamok közül Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Szerbia, hiszen az adókulcsaikat – mind a jövedelemadók mind a forgalmi adók terén –továbbra is igyekeznek az átlag alatt tartani.  Ez az említett országokban 9-10 százalékos tao és szja mértéket, valamint 17-19 százalékos áfakulcsot jelent.

Bérterhek

Befektetői és versenyképességi szempontból kiemelten fontos az élőmunka terheinek összehasonlítása a különböző lehetséges célpiacokon. Ebből a szempontból érdemes együtt vizsgálni a személyi jövedelemadót és a bérre rakodó további munkáltatói és munkavállalói adó- és járulékterheket. Célszerű tehát azt megnézni, hogy mennyibe kerül a munkáltatónak egységnyi nettó jövedelem kifizetése.

A MAZARS kutatásból kiderül, hogy az élő munka terheinek tekintetében Magyarország versenypozíciója továbbra is kedvezőtlen. Tény, hogy a személyi jövedelemadó jelentős mértékben csökkent a korábbi években, de a bérterhek régiós összehasonlításban továbbra is kiemelkedően magasak. Magyarországon 100 eurónyi nettó jövedelem kifizetése (családi és egyéb kedvezmények figyelembevétele nélkül), közel kétszer annyi, 196 euró teljes költséget jelent a munkáltatónak. Igaz ez a mutató az elmúlt években javult, de 2 000 eurós havi jövedelem esetében a 15 ország összehasonlításában továbbra is csak a stabil, utolsó helyre elég.

A családi és egyéb kedvezmények figyelembevétele, valamint különböző jövedelemszintek vizsgálata azonban erősen árnyalja ezt a képet: A 2 000 eurós havi jövedelmet, és három gyermeket feltételező kalkuláció alapján a nettó jövedelem/munkáltató összes költsége arány alapján a régiós összehasonlításban Magyarország rögtön a harmadik helyre ugrik. Magyarország pozíciója az alacsonyabb, 500 eurós havi jövedelemszint figyelembevételével kalkulált rangsorban is hasonlóan alakul, családi kedvezmények nélkül sereghajtók vagyunk, míg három gyermekkel pedig a lista második helyén állunk.

A fenti összehasonlítás jól tükrözi, hogy a magyar adórendszer családi kedvezménye régiós viszonylatban is kiemelkedő hatással van a nettó jövedelemre. Ha nem is ennyire szélsőségesen, de más országok adópolitikájában is található példa jelentősebb családi adókedvezményekre. Ilyen az alapesetben hazánkat éppen megelőző Horvátország, amely a 2000 eurós, három gyermekes összehasonlításban már csak a hatodik helyen szerepel. Az 500 eurós bérszint mellett összeállított kalkuláció alapján Szlovákiában és Csehországban mondható számottevőnek a családi kedvezményeknek köszönhető rangsorbeli különbség. A felmérés alapján olyan országok is akadnak, amelyek a vizsgált bérkategóriák egyikében sincsenek családi kedvezmények, ilyen Görögország, Macedónia, Montenegró, Szerbia, illetve Ukrajna is.

2000 eurós bruttó jövedelemmel (családi kedvezmények nélkül) számítva a munkavállalói és munkáltatói terheket a nettó bérre eső teljes költség továbbra is Oroszországban a legalacsonyabb, itt 100 euró nettó kifizetésre mindössze 149 euró jut. Az említett összehasonlító számítás jól szemlélteti a volt jugoszláv tagállamok versenyelőnyét ezen a téren: Macedóniában ez az érték 151, Montenegróban 157, Szerbiában 160, Bosznia-Hercegovinában pedig 166 euró.

A jugoszláv utódállamok közül kissé kilóg a sorból Horvátország, ahol a 100 euróra jutó érték 187 euró, így a legdrágább munkaerőköltség versenyben Magyarország után a második helyet foglalta el. Őt követi Ausztria 186, majd Szlovákia 185, Csehország pedig 184 euróval. Szintén a régiós átlagon felülinek számítanak Románia (183), Görögország (182), valamint Szlovénia (181) értékei.  

Minimálbér/átlagbér

Az élőmunka terheinek vizsgálatához ugyancsak hozzátartozik, hogy milyen minimálbér szinttel kell a leendő munkáltatónak számolnia. Ebben a tekintetben Magyarország az utóbbi évek jelentős minimálbér emelései után, jelenleg a középmezőnybe tartozik.

A MAZARS által vizsgált országok közül – nem meglepő módon – Ausztria a legdrágább: magas a minimálbér, a privát szektorra jellemző átlagbér pedig a régiós átlagbér több mint kétszerese.
Szintén jócskán kiemelkedik az átlagból – mindkét vizsgált kategória tekintetében - Szlovénia.

A többi vizsgált ország közül átlagbér szempontjából Oroszországban, Horvátországban, Lengyelországban és Csehországban magasabb az érték, mint a régiós átlag, a minimálbért tekintve pedig Görögország és Lengyelország értékei haladják meg azt. Magyarország továbbra is a Visegrádi négyekkel egy mezőnyben van mindkét kategóriában.

Megfigyelhető, hogy a négy ország közül a másik kettő szintjéhez mérten Csehországban és Lengyelországban - a régiós átlaghoz közeli értéket mutatva - magasabb az átlagbér. Mivel ez az adat jellemzően a feketegazdaság térnyerésétől is függ, így elképzelhető, hogy azt jelenti, hogy az említett országokban nagyobb arányban vallják be a munkavállalói jövedelmeket.

Társasági adó

A társasági adó mértékét nehéz pusztán az adókulcsok alapján összehasonlítani, hiszen az adóalap számításának módja országonként jelentősen eltérhet. (Már az unión belül is komoly nehézségekbe ütközik konszenzusra jutni az egységes adóalap tekintetében.) A MAZARS szerint ugyanakkor a legalacsonyabb és a legmagasabb kulcs közötti 17 százalékpontos különbség egyértelműen szemléletbeli különbséget takar.

A társasági adókulcs a könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat által vizsgált piacok közül továbbra is Görögországban a legmagasabb (26 százalék), amelyet egy százalékponttal lemaradva követ Ausztria (25 százalék). A legalacsonyabb adókulcsot (9 százalék) változatlanul Montenegróban találta a felmérés.  2014-ben a társaságiadó-kulcsot változtató országok – az áfakulcs emelési trenddel ellentétesen – egytől-egyig csökkentették az adó mértékét. Szlovákia visszatért a 22 százalékos kulcsra, Szlovénia és Ukrajna is egy-egy százalékponttal mérsékelte a társasági adókulcsot. Ukrajna esetében ugyan jelentősebb csökkentés (19 százalék helyett 16 százalék) volt tervben, a jelenlegi elképzelések szerint 2015-től további csökkentés várható.

Magyarország a 10/19 százalékos, sávos TAO kulccsal továbbra egyedülálló – társasági adóban ez egyébként is nagyon ritka.  A 10 százalékos kulcs ugyanakkor egyértelműen a legalacsonyabbak között van, hiszen ennél alacsonyabb adókulcs csak a rekorder Montenegróban van.

Egyes országok adópolitikájában regionális, illetve tevékenységet érintő ösztönző elemek is megjelennek. Jó példa erre az Oroszországban működő Skolkovo innovációs center, amelynek megalkotása, és a tagjai részére biztosított adókedvezmények egyértelműen a nemzeti K+F tevékenység ösztönzését szolgálják. Az ösztönzők rendszere 2014-ben tovább bővült az orosz távol-keleti régiót célzó befektetőknek nyújtott adókedvezmények formájában. Szintén regionális adóösztönzőnek tekinthető a Montenegró alulfejlett régióiban működő társaságok alapításuk utáni 8 éves periódusára biztosított adómentesség is.

Veszteséglevonás, forrásadó

A veszteség levonásra a legtöbb országban korlátozások vonatkoznak: a forráshiányos költségvetések számára fontos a megfelelő adóalap, illetve az abból adódó garantált bevétel biztosítása. Míg itthon 50 százalékig lehet az adóalapot csökkenteni az előző évek veszteségével, a legtöbb országban magát a felhasználhatóságot kötik időkorláthoz: Oroszországban ez 10 év, Csehországban 5 év, Szlovákiában pedig a korábbi 7 évről lecsökkentve 2014-től már csak 4 év veszteségét lehet felhasználni.

Magyarország egyedülálló a vizsgált országok között abban, sem osztalékhoz, sem jogdíjhoz, sem kamathoz nem kapcsolódik forrásadó levonás. A legtöbb országban ezekre a jövedelmekre forrásadót alkalmaznak, amely sok esetben az általános adókulcstól eltér, illetve egyezmények szabályozzák.  

Transzferárazás

A társasági adóhoz kapcsolódó transzferárazás szabályozásának alakulása külön figyelmet érdemel. A MAZARS kutatásából ugyanis az látszik, hogy bár 10 évvel ezelőtt még csak Magyarországon volt erős dokumentációs szabályozás transzferár-területen, azonban az elmúlt években szinte valamennyi régiós ország felzárkózása figyelhető meg ezen a területen. Ennek a háttérben az áll, hogy amelyik országban ezzel a témával nem foglalkoznak, onnan a multinacionális vállalatok jó eséllyel adóalapot vonnak el. Habár dokumentációs előírás valamilyen szinten – Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Montenegró kivételével – minden országban van, az egyes államok szabályozottsági szintje azonban jelentős eltéréseket mutat. Míg Magyarországon a dokumentációs hiányosságok hosszú évek óta kiemelt mértékű bírságtétellel sújthatók, Ausztriában például nem kötelező a dokumentációkészítés, csupán az adóhatóság eseti kérésére, Csehországban ugyan készítendő, de annak hiánya esetén nem bírságolnak. Vannak országok, ahol csak alacsony büntetésekkel szankcionálják a hiányosságokat, így ezzel a kötelezettséggel a befektetőknek egyelőre nem kell számolniuk. Ez azonban valószínűleg csak az aktuális pillanatra igaz: az OECD berkein belül egyre határozottabban körvonalazódó BEPS akcióterv megvalósítására - amelynek részeként egységes dokumentációs, valamint országonkénti jelentési kötelezettség („country by country reporting”) bevezetése várható – várhatóan egyik régiós ország sem maradhat ki a transzferárazás szabályozásából.

Válságadók

A válság egyik meghatározó következménye a különböző válságadók bevezetése. Magyarország ebben a kezdetektől élen jár: sőt úgy tűnik mintaként is szolgál egy-egy régiós ország számára. Romániában a 2013-ban természeti erőforrások kitermelésére, energia- és gáz szektorra kivetett különadók után a speciális adók köre 2014-től tovább bővült: az adózók könyveiben szereplő utak, csőrendszerek, egyéb speciális létesítmények értéke után is adót kell fizetni.

Az átmeneti intézkedésnek szánt, eredetileg 2012-13-as évekre kivetett szlovák válságadó a korábbi tervekkel ellentétben 2016-ig érvényben marad. Ha a hazánkban - eredetileg szintén átmeneti jelleggel - bevezetett bankadóra vagy Robin Hood adóra gondolunk, láthatjuk, hogy északi szomszédunknál is hasonló folyamat játszódik le: nem kizárt, hogy az ideiglenesnek tervezett adónem a folyamatos kiterjesztéseket követően náluk is szilárdan beépül a nemzeti adórendszerbe.  A szlovák válságadó jellemzően az energia szektor, gyógyszeripar, biztosítási ágazat, valamint az elektronikus telekommunikáció azon vállalkozásait érinti, amelyek várható éves profitja meghaladja a 3 millió eurót – azaz, a magyar példát követve, itt is a tehetősebb, jellemzően külföldi befektetők megsarcolása volt a cél.

Áfa

Az áfakulcs régiós átlaga 21 százalék, így Magyarország régiós összehasonlításban és az EU-s országok között is a legmagasabb, 27 százalékos áfakulccsal továbbra is magasan vezeti a felmérésben szereplő országok mezőnyét. A legalacsonyabb adókulcsot ismét a volt Jugoszlávia utódállamaiban találjuk (Bosznia-Hercegovina – 17 százalék). Úgy tűnik, hogy a költségvetési problémák enyhítésére több ország is hatékony eszköznek találja az áfa emelését, hiszen ezt több példa is alátámasztja: Horvátországban és Szerbiában a kedvezményes kulcs, míg Szlovéniában és Montenegróban a felső kulcs mértéke növekedett, az adó mértékét viszont egyik vizsgált állam sem csökkentette. Ukrajnában az előzetesen 2014-re meghirdetett áfacsökkentés elmaradt, és a jelenlegi tervek szerint csak 2015-től várható.

A MAZARS kutatása szerint Szlovákia – vélhetően a feketegazdaság elleni küzdelem jegyében – számos adóterületen vezetett be a magyar adórendszerre jellemző elemeket, amelyek növelték a vállalkozások adminisztrációs terheit. Így például 2014-től Szlovákiában is kötelező a bevallásokhoz elektronikus úton benyújtott összesítő nyilatkozatot mellékelni. Ennek elmulasztása esetén az adózónak jelentős bírsággal, többszöri mulasztás esetén pedig akár az eredeti bírság tízszeresével kell számolnia.  

Összefoglaló

Az adórezsimek összehasonlítása fontos, stratégiai következtetések levonására ad lehetőséget, de egy ország nettó jövedelmezőségének, versenyképességének megítélésében nem csak adózási szempontok játszanak szerepet, mutat rá a MAZARS.

 A hazai helyzetből kiindulva is látható, hogy az adózást közvetlenül nem érintő intézkedések ugyancsak jelentősen befolyásolhatják a befektetések hosszú távú jövedelmezőségét, illetve a befektetők hangulatát.  A MAZARS szerint a beruházási döntésekben az adókon és egyéb terheken kívül ráadásul számos, további tényező is szerepet játszik, illetve – legfontosabb szubjektív tényezőként – a nemzetközi piaci bizalom megléte vagy hiánya is döntő lehet.