Jogkövetkezmények az adórendszerben 4. Adóbírság

Megosztás Tetszik

Az adóbírság lényegében egy adózót érintő, a terhére megállapított adókülönbözet. Lényege, hogy ha az adózónak adóhiánya (meg nem fizetett adója) vagy jogosulatlanul igénybe vett támogatása van, akkor az adóhatóság adóbírságot állapít meg.

Azonban nem állapítható meg adóbírság

» a természetes személy terhére az adóhiány olyan része után, amely a munkáltató vagy a kifizető valótlan adóigazolása miatt keletkezett,

» az adó megfizetésére az adózó örököseként, vagy az általa megajándékozottként kötelezett személy terhére az adózónál keletkezett adóhiány után.

A megállapított adóbírságot az adóhatóság az elkövetés súlyossága szempontjából bünteti. Ez azt jelenti, hogy adóbírság szempontjából van enyhébb és van szigorúbb büntetés.

Az adóbírság mértéke alapesetben az adóhiány, illetve jogosulatlan igénylés ötven százaléka.

Az adóbírság mértéke az adóhiány, illetve jogosulatlan igénylés kétszáz százaléka, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, hamis bizonylatok, könyvek, nyilvántartások előállításával, felhasználásával, illetve a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze.

A Kúria Kfv. I. 35.646/2016/6. számú ítélete alapján az adóbírság kiszabásakor nem kell vizsgálni a büntető törvénykönyvben foglalt tényállások megvalósulását, hanem elég a ráutaló magatartás is. Ebből következően, ahogy az ítélet is tartalmazza, nem a Btk. fogalmi rendszeréből kell kiindulni.

A törvény azonban lehetőséget teremt az enyhítésre a feltételes adóbírság jogintézményével, melynek lényege, hogy ha az adózó lemond az utólagos adómegállapításról hozott első fokú határozat elleni fellebbezési jogáról és esedékességig megfizeti a határozatban előírt adókülönbözetet, akkor mentesül a kiszabott adóbírság ötven százalékának megfizetése alól.