Ha az adóellenőr már tudja, mit tett tavaly nyáron

Megosztás Tetszik

Adatgyűjtéses revízió vagy adóellenőrzés? Bármelyik jelszóval jelentkezik is be az internetes portálokon értékesítőhöz a revizor, jó, ha az ellenőrzés alá vont adózó felkészül rá: az adóhivatal már sok információt összegyűjtött róla.

Végképp felkészülésre – és esetleg kétségbeesett kapkodásra - ad okot az a körülmény, ha ellenőrzött személyként rögtön adóellenőrzésre szóló értesítést vesz kézhez az ügyfél. Ebben az esetben arra kell számítani, hogy az internetes értékesítő kereskedői életének története már nyitott könyvként lapul az adóellenőr aktájában. Sajnos el kell fogadni, hogy az adóhatóság már szinte minden internetes értékesítői „lábnyomot” ismer és az adóellenőrök által ismert információk köre csak növekedni fog az adóellenőrzés során.

A jogszabályi változások eredményeként az adóhatóság már egyre gyorsabban jut hozzá az ügyfelük bankszámlaadataihoz. A bankszámlaadatokhoz való adóhatósági hozzáférési lehetőség magában rejti annak veszélyét, hogy az ügyfélnek olyan terhelésekről (például eltitkolni kívánt beszerzések) – jóváírásokról (például be nem vallott bevételek) kell majd színt vallania, melyekről nem is gondolta volna, hogy egyszer majd az adóhatóság munkatársa rá fog kérdezni nála, illetve meghatalmazottjánál.

Nagy eséllyel lehet arra számítani, hogy amennyiben az adóellenőrzés során az ügyfél nyilatkozik a beszerzési forrásairól, akkor az adóhatóság egy kapcsolódó ellenőrzés keretében megkeresi a megnevezett beszerzési forrást és a kapcsolódó vizsgálat eredményeként kártyavárként dől össze a fáradtságos munkával felépített irányított könyvelés (nem teljes körűen bevallott bevételekkel összhangban könyvelt részköltség) rendszere.  Könnyen kiderülhet, hogy jóval több továbbértékesítési célú árubeszerzési költség merült fel az ügyfélnél, mint ami a nyilvántartásiban, a bevallásában szerepel, így az adóellenőr fejében hamar megfogalmazódik a becslési eljárás alkalmazásának gondolata az ellenőrzés során.

VATERÁZÁS ÉS ADÓZÁS - CIKKSOROZAT

A bevételek vizsgálatakor, adóhatósági feltárásakor a nem üzletszerű értékesítés esetén az ingó értékesítésre vonatkozó adózás szabályok, üzletszerű értékesítés esetén pedig az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó adózási szabályok lesznek az irányadóak.

Az értékesítés üzletszerűnek történő minősítése az adóhatósági vizsgálatok alapvető kérdése. Nem kívánom az olvasót az ide vonatkozó „száraz” jogszabályi rendelkezések bemásolásával untatni, helyette inkább néhány példával szemléltetem az üzletszerűséget, illetve a nem üzletszerűséget:

- egy saját – évek, évtizedek alatt összegyűjtött vagy örökölt – gyűjtemény darabjainak eseti jelleggel történő értékesítése vagy cseréje nem meríti ki az üzletszerűség fogalmát
- a gyermeke kinőtt ruhákat, megunt játékokat interneten eladó szülő esetében sem lehet üzletszerű értékesítésről beszélni
- a kizárólag továbbértékesítési céllal vásárolt áruk interneten történő értékesítése vélhetően már el fogja majd gondolkodtatni az adóellenőröket, hogy üzletszerűnek minősítsék-e a vizsgált ügyfél tevékenységét vagy sem.

Alapvető kérdés lesz adóellenőrzés során az általánosságban – haszonszerzést és rendszerességet – feltételező üzletszerűnek történő tevékenység minősítés.

Míg nem üzletszerűnek történő adóhatósági minősítés esetén „csak” az ingó értékesítésből származó jövedelem személyi jövedelemadó terhét és annak jogkövetkezményeit (adóbírság, késedelmi pótlék) kell az ügyfélnek elviselnie, addig az üzletszerűnek történő minősítésekor sajnos már az önálló tevékenységből származó jövedelem utáni személyi jövedelemadó, egészségügyi hozzájárulás, valamint – rendszeres bevételszerzés miatti - általános forgalmi adókülönbözet feltárásával és az azok utáni adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésével kell számolni.

A folyamatban lévő és a jövőben kezdődő adóellenőrzések során biztos, hogy sok szakmai vitára ad majd okot az üzletszerűség fogalomköre, illetve az annak következményeként jelentkező önálló tevékenységre vonatkozó adózási szabályok.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései értelmében nem alkalmazhatók az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelemre vonatkozó – kedvezőbb – adózási szabályok akkor, ha az ingóságok értékesítése üzletszerűen történik. Ebben az esetben az önálló tevékenységből származó jövedelem adózási szabályai az irányadóak kivéve, ha a magánszemély a bevételre egyéni vállalkozóként tesz szert. Megemlítendő, hogy üzletszerűnek minősült 2011. év végéig az az átruházás, amely ellenérték fejében történt és az általános forgalmi adó bejelentkezett adóalanyként megnyílt az általános forgalmi adó levonása joga. Az előzőekben foglaltakból kiindulva, annak a magánszemélynek a tevékenysége nem minősült üzletszerűnek, aki alanyi mentesként jelentkezett be az általános forgalmi adó alanyának, ugyanis nála nem nyílt meg az adólevonási jog.

Tekintettel arra, hogy a 2011-es adóév elévülésének bekövetkeztéig az adóhatóság az interneten kereskedő magánszemélyeknél még néhány adóellenőrzést biztos lefolytat a 2011-es, illetve az azt megelőző adóévekre, így jó néhány adóigazgatási eljárásnak témája lesz, hogy az ellenőrzött ügyfél tevékenysége üzletszerűnek minősült-e vagy sem.

Talán a biztos jogalkalmazást tudta volna szolgálni, vagy tudná a jövőben elősegíteni, ha a jogalkotó nem csak finomítgatja a jogszabályi rendelkezések ide vonatkozó részét, hanem példának okáért egy elegáns huszárvágással oldja meg a problémát. Akár egyértelműen kimondhatná, hogy amíg valakinek az ingó vagyontárgy értékesítéséből származó jövedelme nem éri el éves szinten az „adómentes” ingó értékesítési jövedelem szintet addig nem kell az önálló tevékenységből származó jövedelem meghatározás szabályokat alkalmaznia az adókötelezettség meghatározása során, a felett pedig igen. Nyilván nem véletlen az az üzletszerűségi értékhatárt sugalló jogalkotói szándék, hogy egy bizonyos jövedele szintig a jogalkotó nem adóztatja az ingó vagyontárgy értékesítőket.

Már csak az a kérdés, hogy a már többször – több, kevesebb sikerrel - meghirdetett adóegyszerűsítési folyamatokba miért nem férhet bele az, hogy mindenki, aki az „adómentes” jövedelem szintet eléri, illetve meghaladja az ingóságainak értékesítése során, egységes jövedelem meghatározási módszert alkalmazzon az adókötelezettsége meghatározásakor.