Vaterázás és szja-fizetés

Megosztás Tetszik

Bizonytalankodnak a különféle holmiktól szabadulni akarók, merjék-e cuccaikat kínálni az internet aukciós portáljain (Vatera, Tesz-Vesz, eBay). Nem is ok nélkül: az adóhatóság figyeli, hogy a sikeres ügyletek szereplői helyesen értelmezik-e adózási kötelezettségeiket. Azonban nem kell mindenkinek aggódnia. Mit kell tudniuk a vaterázó magánszemélyeknek?

Az interneten jellemzően a háztartásokban felesleges, vagy éppen megunt dolgok (bútor, ruházat, felszerelés, gyermekjáték, dísztárgyak stb.), azaz ingóságok adásvétele folyik. Az ingóságok eladásából származó jövedelem adózására a személyi jövedelemadóról szóló törvény külön előírásokat tartalmaz.

A külön előírások szempontjából az ingó vagyontárgy fogalmába – a fizetőeszköz, az értékpapírt és a föld tulajdonosváltozása nélkül értékesített lábon álló (betakarítatlan) termés, termény (pl. lábon álló fa) kivételével – az ingatlannak nem minősülő minden dolog beletartozik. Mivel a forgalomban nem lévő bankjegy, pénzérme nem fizetőeszköz, az is ingó vagyontárgynak számít.

A külön előírások azonban nem minden ingó vagyontárgy eladása esetében alkalmazhatóak: ugyanis, ha valaki életvitelszerűen saját maga által készített (kézműves, pl. kerámia, kézimunka stb.) termékeket árusít, annak ez a tevékenysége nem tartozik ide, ezért azt mindenképpen be kell jelentenie az adóhatóságnak, és adókötelezettségét az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok, illetve az áfatörvény előírásai szerint kell teljesítenie. Aki tehát ezt eddig nem tette volna meg, jól teszi, ha nem várja meg az esetleges ellenőrzést.

Aki viszont egyértelműen használt, felesleges holmikat árusít, ahhoz, hogy eldöntse, kell-e, és hogyan kell adóznia, a következőket kell figyelembe vennie:

– Szükséges az elkelt holmikért kapott bevétel nyilvántartása. Közös tulajdon esetén a bevételt a tulajdoni hányadok arányában megosztva kell, lehet figyelembe venni.
– Ha a kapott bevétel az adott évben nem több 600 ezer forintnál, nincs további teendő.
– Ha a kapott bevétel az adott évben több 600 ezer forintnál, abból (a teljes összegből) meg kell állapítani az adóköteles részt, azaz a jövedelmet. Ezt úgy kell kiszámítani, hogy a bevételből le kell vonni az elkelt holmik megszerzésével, az értékének növelésével és az eladásával kapcsolatosan igazoltan felmerült kiadásokat (kivéve a korábban költségként már elszámolt kiadásokat). Megszerzésre fordított összegként a vásárlásról szóló szerződés, számla, nyugta, elismervény stb. szerinti érték, cserében kapott ingó vagyontárgy esetében a csereszerződésben rögzített érték fogadható el. A használt holmikért (egyes kivételektől eltekintve, mint például: festmények, régiségek) általában nem lehet magasabb árat elérni, mint amennyiért azt megszerezték, így a kiselejtezett családi ingóságok eladásából általában nem származik jövedelem, tehát adókötelezettség sem keletkezik. Ilyen esetben (tehát, ha ez bizonyítható) nincs további teendő.
– Ha a megszerzésre fordított összeg nem állapítható meg – mert nincs róla bizonylat – akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek.
– Amennyiben az ingóságok értékesítése nem gazdasági tevékenység keretében történt, az előzőek szerint megállapított jövedelem adója 16 százalék, de abból 32 ezer forintot nem kell megfizetni, vagyis nem keletkezik adófizetési kötelezettség, ha az ingó értékesítésből származó jövedelem az adóévben nem haladja meg a 200 ezer forintot. Ez egyben azt is jelenti, hogy bevallási kötelezettség sincs. Így ha az elkelt holmik szerzési értékéről nincsenek bizonylatok, 800 ezer forint bevételig (800 000x0,25=200 000, és 200 000x0,16=32 000) nincs további teendő. Ha azonban a jövedelem több 200 ezer forintnál, akkor azt az adóév végén be kell vallani, de a jövedelem után kiszámított adóból 32 ezer forint levonható. Ehót nem kell fizetni.
– Ha az ingóságok értékesítése gazdasági tevékenység keretében történt, és az éves bevétel több 600 ezer forintnál, a jövedelem, (amit ebben az esetben is a fentiekben ismertetett módon kell meghatározni) az összevont adóalapba tartozó önálló tevékenységből származónak minősül, és eho-köteles. Ebben az esetben viszont a 32 ezer forint adólevonás nem érvényesíthető, ugyanakkor a családi kedvezmény és a személyi kedvezmény igen. Mivel az ingóértékesítésből származó bevételből a megfizetett egészségügyi hozzájárulás költségként nem számolható el, az adó (16 %) és az eho (27 %) alapja az előzőek szerint megállapított jövedelem 78 százaléka. Például, ha az elkelt holmik szerzési értékéről nincsenek bizonylatok, 800 ezer forint bevételből a jövedelem 25 százalék, azaz 200 ezer forint, de az összevont adóalapba és eho-alapként 156 ezer forintot kell figyelembe venni. Ha gazdasági tevékenységről van szó, negyedévenként, a következő hónap 12-éig adóelőleget is fizetni kell, ha annak összege a 10 ezer forintot meghaladja.

Gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetve tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik. Így gazdasági tevékenység különösen, ha a magánszemély rendszeresen másoktól összegyűjtött, vagy hagyatékból felvásárolt holmikat árusít. Ha a gazdasági tevékenység megvalósul, a magánszemélynek áfa alanyaként be kell jelentkeznie az adóhatósághoz, erről külön cikkünkben olvashat.

Természetesen, a magánszemély egyéni vállalkozóként is kereskedhet, ebben az esetben értelemszerűen az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok szerint kell adóznia.