Amit az ingó-értékesítőnek az áfáról tudnia kell

Megosztás Tetszik

Ki az áfaalany, mi minősül gazdasági tevékenységnek az ingó-értékesítés kapcsán? Mit mond erről az áfa törvény? Összefoglaltuk.

Mindenekelőtt szeretném eloszlatni azt a közkeletű tévedést, hogy az áfa-alanyiság az adószámtól függ, miként egy embert sem személyi száma vagy bármely más azonosítója teszi azzá, aki. Ebből következően az ember, akit egyes jogszabályok „magánszemélynek”, más jogszabályok – köztük az áfa törvény is – „természetes személynek” titulálnak, akkor is lehet áfa-alany, ha történetesen nincs adószáma. (A 11 számjegyű adószám nem tévesztendő össze az „alanyi jogon” kapott adóazonosító jellel!)

Az előbbivel is összefüggő és bevezetőbe kívánkozó általános megjegyzés: 2004. május 1-jétől a hazai áfa-rendszer az Európai Unió közös hozzáadottértékadó-rendszerének integráns része. Akár a jogszabályban leírt, azaz írott, akár a gyakorlatban megnyilvánuló, azaz élő jogról legyen szó, ez képezi az elsődleges, ezért meghatározó vonatkoztatási keretet. Márpedig ebből (is) az következik, hogy az áfa-alanyiság úgynevezett objektív fogalom, ami például azt jelenti, hogy létére vagy hiányára más hazai jogszabály rendelkezéseiből – például az s.zja törvényből – ok-okozati következtetést levonni nem lehet.

Ingóságok értékesítése kapcsán az áfa tv. az áfa-alanyiság megítélésében mérvadónak tartott tényei és egyéb körülményei két csoportba sorolhatók, úgymint: személyiek és tárgyiak.
A személyi összefüggésben az áfa tv. azt követeli meg, hogy az értékesítő jog- és cselekvőképes legyen. Ezt az érintett személyi joga alapján kell megítélni, ami magyar ember (=természetes személy =magánszemély) esetében a Polgári Törvénykönyvet (Ptk.) jelenti. A jogképesség viszonylag egyszerű kérdés, mert minden ember jogképes, feltéve, hogy élve születik. A cselekvőképesség ennél nehezebb kérdés, mert itt már figyelembe kell venni a Ptk. cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó, amúgy kellően szofisztikált szabályait. Most nem mennék bele a részletekbe, mert az a témán jóval túlmutat, csupán arra utalok, hogy ha az bizonyosodik be, hogy az értékesítő cselekvőképtelen, akkor ez az „általa teljesített” ügylet érvénytelenségéhez vezet, vagyis erről az oldalról az áfa-alanyiság nem lenne megalapozott.

A fentiek alól az áfa tv. egyedül egy kivételt ismer; olyan kivétel ez, amikor egyáltalán nem beszélhetünk a Ptk. értelmében vett személyről. Nevezetesen arról van szó, hogy az Áfa tv. külön (elkülönült!) áfa-alanyiságot tételez akkor, ha az ingó (vagy ingatlan) dolog értékesítése olyan körülmények közepette valósul meg, hogy az megelőzőleg közös tulajdonban és közös használatban volt (mindkét feltételnek egyidejűleg kell teljesülnie!). Ekkor az áfa-alanyiság nem külön-külön, az egyes tulajdonostársaknak tudható be, hanem a tulajdonostársak (például: házastársak) közösségének. Az más kérdés, hogy ilyenkor kell egy képviselőnek lennie, aki azonban az elmondottakból kifolyólag nem saját magát, hanem a tulajdonostársak közösségét képviseli speciálisan az áfa-beli kötelezettségek és jogok gyakorlásában.

A személyi összefüggésekhez képest jóval bonyolultabb kérdés a tárgyi összefüggések vizsgálata. Ez nem elsősorban a jogi szabályozás folytán bonyolultabb, bár részigazságként esetenként ez is szóba jön, hanem azért, mert az áfa-alanyiságot erről az oldalról megalapozó okok sokkal inkább ténybeli tényeken, egyéb körülményeken fennállásán nyugodnak. Ennek jogbéli kulcsfogalma részint a gazdasági tevékenység, részint annak független formában való végzése. Kezdjük az utóbbival, mert ha nem teljesül, akkor ez önmagában (tehát az egyéb feltételek esetleges teljesülésétől függetlenül!) áfa-alanyiságot kizáró helyzetet eredményez.

A független formában való végzést az áfa tv. nem pozitívan, hanem negatívan határozza meg. Ekként határozottan kizár a független forma alól minden olyan jogviszonyt, amely a feleket tartalmilag (ez hangsúlyos!)  hierarchikus, azaz alá- és fölérendeltségi helyzetbe hozza úgy, hogy a tevékenység végzésére kötelezett alárendelti pozícióban van akár a díjazásban és az általa elért eredmény iránti felelősségvállalásban, akár a tevékenységvégzés egyéb feltételeinek és körülményeinek meghatározásában. Ez a kritérium pedig nem feltétlenül pusztán csak a munkaviszonyt és az azzal formailag azonos vagy hasonló jegyeket viselő egyéb jogviszony keretében folytatott tevékenységet „tolja ki” az áfa-alanyiság köréből.

Ezek után érkezünk el magához a gazdasági tevékenységhez, ami kétségkívül a legfontosabb tárgyi jegye, ismérve az áfa-alanyiságnak. Nos, erre a fogalomra alapesetben az Áfa tv. első pillantásra igen egyszerű meghatározást ad, tudniillik: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi.

Mielőtt azonban a fentiek elemzésére térnénk, emlékezzünk meg röviden egy szabályt erősítő kivételről. Jelesül arról van szó, ha valaki – a személyi előfeltételek birtokában, továbbá független formában (utalás az eddig tárgyalt kritériumokra!) – új közlekedési eszközt (az áfa tv. erre szintúgy ad meghatározást!) akként értékesít, hogy annak eredményeként az új közlekedési eszköz Magyarországról az Európai Unió másik 27 tagállamának valamelyikébe kerül, akkor ez az 1, azaz egy darab (!) tranzakció, önmagában kimeríti a gazdasági tevékenységet, miáltal az értékesítőnek eredendően kell áfa-alanyisággal számolnia. Hogy ez konkrétan mit jelent? – arról a későbbiekben teszünk majd megállapításokat.

Visszatérve a gazdasági tevékenység általános definíciójára, látható, hogy abban még véletlenül sem fordul elő a nyereség, haszon, profit stb. elérése vagy egyáltalán az erre való törekvés. Az ellenérték ebben a szövegösszefüggésben valójában a bevétel szinonimája. Egyébként az Áfa tv. ezt a körülményt más helyen nyomatékosítja is, amikor külön kiemeli, hogy az adókötelezettség szempontjából nem mérvadó (ha tetszik: közömbös), hogy a gazdasági tevékenységnek mi a célja és az eredménye, mint ahogy az is lényegtelen, hogy a gazdasági tevékenységet földrajzi értelemben hol folytatják.

Az áfa-alanyi minőséget megalapozó, s fenntartó gazdasági tevékenység ilyenformán meglehetősen tág fogalom, amelybe a „for profit” személyeken, szervezeteken (például: gazdasági társaságok) túl, a „non profit” személyek, szervezetek (például: alapítványok, egyházi intézmények) éppúgy beletartozhatnak, mint az emberek, akár egyéni vállalkozók, akár nem. Joggal vetődik fel a kérdés: mindez mire és miért való? A válasz voltaképp igen egyszerű; nem mással függ össze, mint azzal, hogy az áfa hatókörét illetően általános és működési módját illetően versenysemleges, vagyis szándéka szerint (ha lehet ezzel a megszemélyesítéssel élni) igyekszik minden olyan terméket és szolgáltatást célkeresztjébe vonni, ami a piacon áruként megjelenik. Mindezt azért, hogy – az Európai Unió egyik alapvető célkitűzéseként és vívmányaként – senki ne kerüljön a másikhoz képest előnyösebb, tükörképeként hátrányosabb anyagi helyzetbe.

Persze, ez, miként más sem, nem abszolutizálható. Jelen esetben az ésszerű mederben tartás céljait szolgálja a gazdasági tevékenység definíciójának ama fordulatai, amelyek egyfelől az „üzletszerűségre”, másfelől – vagylagosan – a „tartósságra” és a „rendszerességre” hivatkoznak. S itt érkezünk el a valódi nehézségekhez, bonyodalmakhoz, mert ezekre a fordulatokra az áfa tv. nem ad egzakt válaszokat, azokat homályban hagyja. Miért? – talán azért, mert a jogalkotó vagy/és a jogszabály-előkészítő tudatában van korlátaival: tudniillik bármilyen, minőségre avagy mennyiségre (időtartamra vagy számosságra) egyértelműen és világosan utaló jelző olyan határhelyzeteket teremtene, amelyek a konkrét élethelyzetekben (ami tudvalevőleg annyi, ahányféle) nem feltétlenül vezetnének ésszerű eredményre.

S ezzel elérkeztünk az „írott jog” végéhez – ami azonban nem jelenti azt, hogy emberként (=természetes személyként =magánszemélyként) fegyvertelenül állnánk a gazdasági és a nem gazdasági tevékenység elhatárolásának dilemmájában. Az „élő jog” ugyanis szolgáltat olyan támpontokat, fogódzókat, amelyek segítenek, segíthetnek a kérdés megválaszolásában.