Rehabilitációs és rokkantsági ellátás: változások 2027-től

Megosztás Tetszik

Magasabb lesz a rehabilitációs, illetve a rokkantsági ellátás összege, változnak a rehabilitációs hozzájárulás megállapítására vonatkozó előírások a T/932. és a T/927. számú törvényjavaslatok elfogadása esetén.

Mind az öregségi nyugdíjminimum változásával összefüggő, mind pedig a 2027. évi adójogszabályokra vonatkozó – T/932., illetve T/927. számú – törvényjavaslat érinti a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvényt (Mm.). A törvényjavaslatok elfogadása esetén nő a rehabilitációs, illetve rokkantsági ellátás összege, illetve változnak a rehabilitációs hozzájárulás megállapítására vonatkozó előírások.

Az Mm. szerint a rokkantsági ellátás minimuma, illetve felső határa az úgynevezett alapösszegtől függ. Ez jelenleg 147 175 forint, amely a javaslat szerint 2027-től 162 000 forintra nő, illetve a 2028. évtől kezdődően az alapösszeget a kormány évente, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. LXXXI. törvény (Tny.) 62. § (1) bekezdésében meghatározott szabályok szerint emelt összegben, rendeletben állapítja meg.

További pozitív változás – azok számára, akik nyugdíjkorhatár betöltését követően is a rokkantsági ellátás a folyósítása mellett maradnak, mivel ennek összege kedvezőbb a számukra – hogy az Mm. 11. § (3) bekezdése rögzítené, hogy az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személynek járó rokkantsági ellátás havi összege nem lehet kevesebb az öregségi teljes nyugdíj jogszabályban meghatározott legkisebb összegénél.

Ugyanakkor a törvényjavaslat szerint ez a kedvezményszabály nem vonatkozik majd azokra a személyekre, akik kivételes rokkantsági ellátásban részesülnek.

Kivételes rokkantsági ellátás – különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén – azon személyek kaphatnak, akik számára a jogosultsághoz szükséges biztosítási idő hiánya miatt nem állapítható meg az általános szabályok szerint rokkantsági ellátás.

Az így megállapított juttatás összege eleve jóval alacsonyabb a „normál” rokkantsági ellátásnál, és nem lenne életszerű, ha a nyugdíjkorhatár betöltése révén elérné a nyugdíjminimum összegét, hiszen arra a méltányossági nyugdíjban részesülők sem jogosultak. A jogszabály indokolása szerint ebben az esetben az érintettek megélhetését az ugyancsak kétszeresére emelt időkorúak járadéka hivatott segíteni.

Nézzük tovább, mi változik! Az Mm. 22/A §-a a javaslat szerint a következő (3) bekezdéssel egészülhet ki. E szerint a 23. § (1) bekezdésének alkalmazása (tehát a rehabilitációs hozzájárulás során a létszám megállapítása) során a munkaadó által foglalkoztatott,

a) a 22. § d) pontja szerinti személyt, és

b) az (1) bekezdés szerinti feltételeknek megfelelő gyermekvédelmi gondoskodásból kikerült személyt kétszeresen kell a munkaadó által foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek számának meghatározása során figyelembe venni.

Tehát a módosítás értelmében

• a fogyatékossági támogatásban vagy vakok személyi járadékában részesülő személyeket, illetve
• a gyermekvédelmi gondoskodásból kikerülő azon fiatalokat, akik köznevelési intézményben – a nemzeti köznevelésről szóló törvény szerint megállapított – sajátos nevelési igényű gyermeknek vagy felsőoktatási intézményben – a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerint megállapított – fogyatékossággal élő hallgatónak minősültek

kétszeres szorzóval kell figyelembe venni a megváltozott munkaképességű személyek létszámának a meghatározása során.

Ezzel párhuzamosan differenciálttá válik a rehabilitációs hozzájárulás mértéke, ami a nagyobb foglalkoztatotti létszámmal rendelkező kötelezettek számára jelenthet tehernövekedést abban az esetben, ha nem foglalkoztatnak a kötelező foglalkoztatási szintnek (ami változatlan marad!) megfelelő számban megváltozott munkaképességű munkavállalókat.

Az javaslat szerint az Mm. 23. szakasza szerint 2027-től a rehabilitációs hozzájárulás mértéke a minimálbér

A módosításhoz kapcsolódó indokolás szerint „a nagyobb munkáltatók szervezeti, gazdasági és humánerőforrás-kapacitásai általában kedvezőbb feltételeket biztosítanak az érintett munkavállalók foglalkoztatásához, a munkakörök átalakításához és az akadálymentes munkakörnyezet kialakításához”.