hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Kiskereskedelmi adó a veszélyhelyzeten túl: gyakorlati tudnivalók

  • dr. Császár Zoltán adótanácsadó, jogász

A kiskereskedelmi adó és adóelőleg bevallásával és megfizetésével összefüggésben támaszkodni kell a terhet előíró kormányrendeletre és az azt felváltó törvényre is.

Cikkünk első részében azokat az eljárási szabályokat ismertettük, amelyeket a 2020. június 10-én kihirdetett, a kiskereskedelmi adóról szóló 2020. évi XLV. törvény (a továbbiakban: törvény) tartalmaz. Jelen írásunkban néhány olyan gyakorlati szempontot elemzünk, amelyek az adónem alkalmazásával kapcsolatban figyelembe kell venni.

Nagykereskedelem kontra kiskereskedelem – ki lehet vevő?

Előfordul, hogy egy vállalkozás döntő többségében nagykereskedelmi tevékenységet végez, emellett azonban kisebb mértékben kiskereskedelmi tevékenységet is folytat (például magánszemélyeknek is végez termékértékesítést). Az adózónak az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) 77. § (2) bekezdése értelmében olyan nyilvántartást kell vezetnie, amelyből egyértelműen meg tudja állapítani az adókötelezettség teljesítéséhez szükséges adatokat, így a kiskereskedelmi tevékenységből származó nettó árbevétel összegét is.

A törvény 1. § 1. pontja rögzíti a kiskereskedelmi tevékenység fogalmát azzal, hogy kimondja, a meghatározott TEÁOR kódokkal azonosított azon tevékenységek tartoznak ide, amelyek folytatása esetén „a vevő magánszemély is lehet”. Hangsúlyozni szükséges, hogy nem a magánszemély vásárlón van a hangsúly, hanem azon, hogy az eladó kiskereskedelmi tevékenysége keretében, azaz bárki által igénybe vehető értékesítési csatornán keresztül adja el a terméket, árut, akár magánszemély, akár más vevő részére, és nem egyedi megállapodás alapján (például a gyártó a viszonteladónak). A törvényben felsorolt TEÁOR kódú kiskereskedelmi tevékenységnek az tekinthető, ahol e tevékenységeknél nem zárható ki, hogy a vevő magánszemély legyen (B2C). Ezzel a nagykereskedelemtől ad lényegében elhatárolást a jogalkotó, amelynek gazdasági modellje szerint a nagykereskedő vevője rendre olyan gazdasági szereplő, aki (kis)kereskedelmi gazdasági tevékenysége körében értékesíti a terméket.

A TEÁOR 2008 szerinti besorolás támpontot ad a nagy-, illetve kiskereskedelem elhatárolásához. A nagy-, és kiskereskedelmi ágazat közötti különbségtételnél a vevő jellege a meghatározó.

A nagykereskedelembe tartozik az új és használt áruk átalakítás nélküli viszonteladása kiskereskedőknek, üzleti célokra, mint például ipari, kereskedelmi, közületi felhasználóknak, illetve más nagykereskedőknek. Szintén ide tartozik az ilyen személyek vagy vállalkozások részére történő áruvétel vagy -eladás során az ügynök, illetve a bróker közreműködése. Az ilyen ügyletekkel foglalkozó vállalkozások közé tartoznak az áruk felett rendelkező nagykereskedők, árutőzsde-ügynökségek, ipari elosztók, exportőrök, importőrök, beszerzési társulások, illetve a gyártó- vagy bányászati egységek által termékeik marketingje érdekében fenntartott, a telephelyükben azokétól eltérő értékesítési irodák (ahol nem folyik kiskereskedelmi tevékenység), amelyek nem pusztán a gyártó- vagy bányászati egységtől közvetlen kiszállítással teljesítendő rendelések felvételét végzik. Idetartoznak az árutőzsdei brókerek, megbízásos (bizományos) kereskedők és ügynökök, a mezőgazdasági termékek marketingjével foglalkozó beszerzési és értékesítési társulások is. A nagykereskedelembe tartoznak még a nagykereskedelmi értékesítés keretében végzett szokásos tevékenységek, úgy mint az áruk felvásárlása, válogatása, osztályozása nagy tételben, ömlesztett áruk újracsomagolása, elosztása kisebb kiszerelésben (például gyógyszerek esetében); az áruk raktározása, hűtése, kiszállítása, üzembe helyezése, részvétel eladásösztönzésben, címketervezés.

A kiskereskedelembe tartozik az új és használt áruk átalakítás nélküli viszonteladása elsősorban a lakosság részére, személyes vagy háztartási célú fogyasztásra, illetve felhasználásra, üzleteken, áruházakon, piaci és utcai standokon, csomagküldő szolgálatokon, házaló kereskedőkön, fogyasztási szövetkezeteken, aukciós házakon stb. keresztül. A legtöbb kiskereskedő az értékesítendő áru felett tulajdonosi jogot gyakorol, néhány kiskereskedő viszont ügynökként értékesít bizományosi vagy díjazásos alapon.

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyből megtudja, hogy mire kell figyelni a kiskereskedelmi adó előlegének megállapításánál, továbbá az éves elszámolásnál!

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A teljes cikket előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink olvashatják el! Emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is.

Előfizetési csomagajánlataink


Hozzászólások (0)

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!




További hasznos adózási információk

NE HAGYJA KI!
Ezért érdemes előfizetni!
PODCAST

Kérdések és válaszok

Átalányadózó szünetelése

Szipszer Tamás

adószakértő

Átalányadózásra áttérő 2358-as bevallása

Szipszer Tamás

adószakértő

Szakértőink

Szakmai kérdésekre professzionális válaszok képzett szakértőinktől

2023 február
H K Sze Cs P Sz V
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 1 2 3 4 5
hirdetÉs