Belföldi és külföldi munkavállalói és tulajdonosi jogviszonyok: tb- és szja-fizetési kötelezettség

Megosztás Tetszik

Párhuzamosan futó osztrák és magyar cégekben meglévő munkavállalói és tulajdonosi jogviszonnyal kapcsolatban felmerült a kérdés, hogy az egyes esetekben, melyik országban kell a társadalombiztosítási és adózási kötelezettségeket teljesíteni. Olvasói kérdésre Horváthné Szabó Beáta adószakértő válaszolt.

1. eset: teljes munkaidős szerződés az osztrák cégnél és teljes munkaidős szerződés a magyar cégnél, mindkét országban rendelkezik bejelentett lakcímmel, mindkét országban munkaviszonyban történik a foglalkoztatás;
2. eset: részmunkaidős szerződéssel munkaviszonyban az osztrák cégnél és teljes munkaidős szerződéssel munkaviszonyban a magyar cégnél, mindkét országban rendelkezik bejelentett lakcímmel;
3. eset: teljes munkaidős szerződéssel munkaviszonyban az osztrák cégnél és egyszemélyes kft. tulajdonosaként (ügyvezetői feladatokat munkaviszonyban látja el a társasági szerződés szerint) Magyarországon, mind a két országban rendelkezik bejelentett lakcímmel.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Társadalombiztosításra vonatkozó kérdések

Az Uniós előírások értelmében több EGT ország területén párhuzamosan végzett tevékenység esetén az alábbi előírásokat kell figyelembe venni:

Uniós szabályok alapján a több tagállamban tevékenységet folytató személy kizárólag egy tagállamban lehet biztosított.

A magyar jog alkalmazása megállapítható, mint a lakóhely szerinti tagállam joga vagy mint a munkáltató székhelye szerinti tagállam joga.

A lakóhely szerinti tagállam jogszabályainak alkalmazása:

A lakóhely szerinti tagállam jogszabályai akkor alkalmazandóak, ha a munkavállaló tevékenységének jelentős részét a lakóhely szerinti tagállamban végzi.

A jelentős tevékenység akkor állapítható meg, ha a munkavállaló a lakóhely országában folytatott tevékenységéhez kapcsolódó munkaidő vagy munkabér (egyéb díjazás) eléri az összes munkaidő, illetve munkabér (díjazás) 25 százalékát az elmúlt 12 hónap és a következő 12 hónap várható magyarországi, illetve ausztriai tevékenysége alapján.

A kérdéses esetben kardinális kérdés annak eldöntése, hogy melyik országban van a magánszemély lakóhelye. Ez általában az a hely, ahol a magánszemély életvitelszerűen lakik. A 987/2009 végrehajtási rendelet 11. cikke sorolja fel azokat a kritériumokat, amelyek segítségével a szociális biztonsági intézmények eldönthetik, hogy melyik ország minősül lakóhelynek.

Amennyiben két tagállam intézményeinek álláspontja eltér az alaprendelet hatálya alá tartozó személy lakóhelyének meghatározását illetően, ezen intézmények közös megegyezéssel meghatározzák az érintett személy érdekeltségeinek központját, a releváns tényekre vonatkozóan rendelkezésre álló összes információ átfogó értékelése alapján, melyek a következők:

• az érintett tagállamok területén való jelenlét időtartama és folyamatossága;
• a személy helyzete, beleértve az alábbiakat:
• a gyakorolt tevékenységek jellege és sajátos jellemzői, különösen a tevékenység gyakorlásának szokásos helye, a tevékenység stabilitása és a munkaszerződés időtartama;
• a személy családi állapota és családi kötelékei;
• a nem jövedelemszerző tevékenységek gyakorlása;
• tanulók esetében a jövedelmük forrása;
• a személy lakhatási körülményei, különösen a lakás állandósága;
• az a tagállam, amelyben a személy adózási szempontból lakóhellyel rendelkezik.

Amennyiben az előzőek szerint nem dönthető el a lakóhely, a tényekből és körülményekből, különösen a személy adott területre költözésének indokaiból kikövetkeztethető szándékát kell meghatározónak tekinteni a tényleges lakóhelyének megállapítása tekintetében. Például vizsgálják, hogy a magánszemély melyik országban minősül adóügyi illetőségűnek, mely végső soron az állampolgárság alapján dőlhető el.

Mindezek alapján a kérdésekben szereplő magánszemély biztosítási helye a következő lehet:

1. eset: Valószínűleg a munkabér összege alapján el lehet dönteni a kérdést, amennyiben a munkabér is azonos lenne, akkor a személyes körülményeket kell vizsgálni, vagy a hatóságok álláspontját kell kérni.
2. eset: az ausztriai részmunkaidős foglalkoztatásból arra lehet következtetni, hogy a magyar lakóhely az állandó és az osztrák az ideiglenes. Amennyiben ez alapján még sem lehet döntést hozni a személyes, családi körülményeket kell tovább vizsgálni.
3. eset: Feltételezésem szerint az osztrák teljes munkaidős munkaviszonyban elért jövedelem nagysága a magasabb összeg, azonban, ha a család Magyarországon él és a magyar kft.-től származó jövedelem eléri az összjövedelem 25%-át akkor Magyarországon lehet a magánszemély biztosított.

Személyi jövedelemadózásra vonatkozó kérdések

Személyi jövedelemadózás tekintetében a nem önálló munkára vonatkozó rendelkezések mellett az Ausztriával kötött kettős adózás elkerüléséről szóló egyezményt kell figyelembe venni.

Ez alapján első annak eldöntése, hogy a magánszemély melyik országban minősül belföldi illetőségűnek. Amennyiben mindkét ország belső joga alapján belföldinek minősül, akkor az illetőséget az egyezmény 4. cikke alapján kell eldönteni (állandó lakóhely, gazdasági és családi kapcsolatok, 183 nap, állampolgárság).

Amennyiben az illetőség vizsgálata szerint magyar illetőségű a személy, akkor mindhárom esetben a magánszemély jövedelme Magyarországon adóztatható oly módon, hogy a magyar munkáltatótól, kifizetőtől kapott jövedelem után Magyarországon kell az adót megfizetni. Ausztriában adózik az osztrák munkáltatótól származó jövedelem feltéve, hogy a munkavégzés is Ausztriában történik.

Ebben az esetben adóterhet nem viselő járandóságként kell a magyar bevallásban az osztrák jövedelmet feltüntetni.

Amennyiben a magánszemély osztrák illetőségű, akkor ott kell a világjövedelmet bevallani. A magyar jogviszony alapján kapott jövedelem Magyarországon végzett tevékenység esetén Magyarországon adózik, míg az osztrák jövedelem Ausztriában. A kettős adóztatást Ausztriában kell elkerülni.