Részmunkaidősök nyugdíja: mutatjuk, ki, mikor kaphat kevesebb ellátást

Megosztás Tetszik

A részmunkaidős foglalkoztatás elterjedésével egyre gyakrabban felmerülő kérdés, hogy az milyen módon befolyásolja a nyugdíjjogszerzést, illetve hátrányos lehet-e a majdani nyugdíjazás során.

A társadalombiztosítás keretein belül megállapítható nyugellátások jogosultság feltételeit, valamint a nyugellátások összegének megállapítását a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) szabályozza. A törvény rendelkezései szerint az 1996. december 31-éig szerzett szolgálati idők esetében a biztosítás teljes időtartama nyugellátásra jogosító szolgálati időnek minősül, függetlenül attól, hogy azt milyen biztosítási forma, munkavégzés alapozta meg. Ugyanakkor a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 1997. január 1-jétől bevezette az úgynevezett arányos szolgálati idő fogalmát, mely rendelkezéseket a Tny. 1998. január 1-jétől hatályos 39. paragrafusa is tartalmaz. Az arányos szolgálati időre vonatkozó számítást az 1996. december 31-ét követően szerzett szolgálati időre kell alkalmazni.

Mit jelent az arányos szolgálati idő?

Arányos szolgálati idő alatt azt kell érteni, hogy ha a jogszabályban külön meghatározott biztosítási jogviszonyokban álló személyek ezen jogviszonyaikból származó járulékalapot képező keresetük nem éri el az adott időszakra vonatkozó minimálbér összegét, vagy az érintett biztosítási jogviszonyban álló személyek az adott időszakra vonatkozó minimálbérnél alacsonyabb összeg után fizették meg a nyugdíjjárulékot, akkor esetükben csak a biztosítási idő arányos időtartama vehető majd figyelembe szolgálati időnek. A szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem és az adott évre érvényes minimálbér arányával.

Az előzőkkel kapcsolatban meg kell említeni azt is, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény 27. paragrafusának (2) bekezdése 2020. július 1-jétől – a nappali képzésben résztvevő foglalkoztatottak, valamint a csedben, gyedben, gyodban, gyetben, ápolási díjban, örökbefogadói díjban részesülők kivételével (Tbj. 27. § (3) bekezdés) – bevezette a járulékfizetési alsó határt. Ennek értelmében, ha a Tbj. 6. paragrafus (1) bekezdésének a) pontja szerinti, foglalkoztatási jogviszonyban álló személy havi járulékalapot képező jövedelme a minimálbér 30 százalékánál kevesebb, akkor a foglalkoztató 2020. szeptember 1-jétől köteles a levont járulékot kiegészíteni a járulékfizetési alsó határ összegéig, és az annak megfelelő társadalombiztosítási járulékot kell bevallania és befizetnie. Ez egyben azt is jelenti, hogy a 2020. augusztus 31-ét követő időszakra figyelembe vehető arányos szolgálati idő nem lehet kevesebb, mint az adott időszak naptári napjainak száma szorozva a minimálbér harminc százaléka és a minimálbér hányadosával.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből megtudhatja, mely biztosítási jogviszonyok esetében kerülhet sor arányos szolgálati idő megállapítására, a nyugdíj számításakor mikor kell figyelembe venni az arányos szolgálati időt!